Szerezzünk be egy hibátlan krómképüveget, ez egy homorúra csiszolt üveglap, mely körülbelül 13-18 cm nagyságú. A konvex felületét fekete spiritusz-lakkal kell bekenni, de úgy, hogy a mázolás egészen egyenletes legyen. A konkáv oldalon a tükröt kifényesítjük és vattával kibélelt dobozba helyezzük, a bekent oldalával lefelé. Azután elsötétítjük a szobát és kezünkbe vesszük a tükröt, úgy, hogy hüvelykeink a tükör felületét érintik. Kísérletet tehetünk úgy is, hogy tekintetünket egy pohár vízbe szegezzük, úgy, hogy a poharat valami piros anyaggal vesszük körül. Vagy pedig vízzel telt üvegbe tekintünk, melyet égő gyertyákkal állítunk körül. De szegezhetjük tekintetünket egy fehér papírlapra is, vagy pedig valamely szekrénynek a politúrozott ajtajára, úgy, hogy három méter távolságra ülünk tőle és a levegőbe tekintünk.

Minden koncentrációra használt tárgyra két-háromszor előzőleg rálehelünk, s ekként óddal telítjük. A rálehelésnél koncentrációval összekötött lélegzési gimnasztikát folytatunk. A kezünk ódjával mintegy befonjuk azt a bizonyos tárgyat, amit úgy csinálunk, hogy kezünket mintegy két-három centiméter távolságba tartjuk a tárgytól és legalább is hétszer magnetikus sugarakkal befonjuk. A besugárzást minden tizenkét ülés után meg kell ismételni.

Ha módunkban van violaszín villanykörtét szerezni, ezzel előmozdíthatjuk a kísérletek sikerét, mert a violaszínű fény elősegíti a másodlátást. De azt is megtehetjük, hogy a lámpafényt ibolyaszínű selyemernyővel tompítjuk. Eleinte a tükörben csak a saját képmásunkat látjuk meg, később egy fehér felület jelenik meg, majd egész homályosan alakok bontakoznak ki, amelyek idővel egyre erősebben körülvonalazott formában jelentkeznek, utóbb pedig színt és életet nyernek.

forrás: http://paranormal.hu/tavollatas-a-magikus-tukorben/