Valamennyi magasabb képesség az emberiség eredendő sajátja, mint például a tisztánlátás képessége is, ami minden egyes emberben látensen megvan, ezzel születünk. Gondoljunk csak a csecsemőkre, akik sokszor mellénk, vagy fölénk néznek, mert még természetes módon látják az aurát. De amit sajnos gyermekkorban, az első néhány évben legtöbben el is veszítünk, ami leginkább a mai életvitel kényszerítő hatásainak köszönhető. Azok, akikben már megnyilatkozik, egyszerűen kissé előttünk járnak ebben a sajátosságban a többiekhez képest. A tisztánlátás, mint oly sok dolog a természetben, főleg rezonancia kérdése, és főleg rezgés által érnek bennünket kívülről benyomások. Azoknak a rezgéseknek a mennyisége, amelyekre képesek vagyunk válaszolni, valójában igen csekély.
A rendkívül gyors rezgések között, amelyek az éterre hatnak, van egy bizonyos kicsiny terület, egy nagyon kis terület, amelyre az emberi szem retinája képes reagálni, és ezek a speciális rezgések keltik bennünk azt az érzést, amit fénynek nevezünk. Azaz, csak azokat a tárgyakat vagyunk képesek látni, amelyekből az a sajátságos fajtájú fény árad ki, vagy verődik vissza.

Pontosan ilyen módon az emberi fül dobhártyája viszonylag lassú rezgések bizonyos nagyon kis tartományára képes reagálni, amelyek elég lassúak ahhoz, hogy hatást gyakoroljanak a bennünket körülvevő levegőre, így csak azokat a hangokat halljuk meg, amelyeket olyan tárgyak keltenek, amelyek bizonyos mértékben abban a speciális tartományban képesek rezegni.

Jól ismert, hogy nagy számban vannak rezgések a két tartomány felett és alatt is, következésképp léteznek nagy mennyiségben olyan fények, amelyeket nem látunk, és sokféle olyan hang, amelyekre füleink nem reagálnak.

Ami tény, hogy az emberek jelentősen különböznek a fizikai érzékekkel elérhető nagyon kevés rezgésre való reagálási képességükben is, habár nem túl tág határok között. Ezt hívjuk érzékenységnek .
Egy példa: Ha valaki vesz egy karbon-biszulfid prizmát, és annak segítségével egy tiszta színképet vetít egy fehér papírlapra és néhány embert arra kér, hogy jelöljék meg a papírlapon a színkép szélső határait, akkor dokumentálható, hogy látóképességük mennyire különböző. Néhányan úgy látják majd, hogy az ibolyaszín messzebbre terjed, mások talán jóval kevesebb ibolyaszínt vélnek látni. Lesznek talán néhányan, akik a spektrum mindkét végén tovább látnak, ők lesznek azok, akiket érzékenyeknek nevezünk és akik ténylegesen fogékonyak a rezgések széles skálájára, szemben az átlaggal.
A hallás esetében hasonló eltérés tesztelhető. Jó példa erre a denevérek hangja egy nyári éjszakán, amiből nagyon sokan egyáltalán nem észlelnek semmit és képtelenek bármit is meghallani belőle.
Nincs merev határa az éteri és a levegőben levő rezgésekre reagálás emberi képességnek, azonban néhányan közülünk már nagyobb mértékben rendelkeznek ezzel az erővel, mint a többiek, sőt ugyanannak az embernek a képessége alkalmanként változó lehet. Ezek a képességek kifejleszthetők és a megfelelő időben megtanulhatók. Azok a rezgések, amik túl vannak a fizikailag általában észlelhetőkön, nagy számban léteznek és egyszerűen csak megismerésre várnak.

A Röntgen sugarakkal végzett kísérletek meglepő eredményekre nyújtanak példát, egy újabb felfedezés, mely bizonyítja, hogy egy átlátszatlannak tekintett anyag ezen sugarak előtt megnyílik. Így megmutat egy olyan módot, amivel az elemi tisztánlátás magyarázható, mint például egy lezárt dobozban lévő levél elolvasása. Az ember képes látásával a röntgensugarak módjára áthatolni az anyagon, ez a képesség elsajátítható.

A tisztánlátást néhány ember mintegy fejesugrással kezdi, és szokatlan érzékszervi inger alatt képessé válik arra, hogy az éppen adott pillanatban lásson valami megkapó látványt, és ilyen esetben, mivel az alkalom nem ismétlődik meg, nagyon gyakran arra a következtetésre jut, hogy bizonyára hallucináció áldozatává vált. Mások időnként kezdik észrevenni az emberi aura ragyogó színeit és rezgéseit, megint mások növekvő frekvenciával látnak és hallanak valamit, amire a körülöttük levők nem fogékonyak, ismét mások arcokat, képeket, vagy színes energiaformákat látnak szemeik előtt elúszva a sötétben, mielőtt nyugalomba merülnek, míg talán a legáltalánosabb tapasztalat valamennyi közül azoké, akik mind világosabban kezdenek visszaemlékezni arra, amit láttak és hallottak a másik síkon alvás alatt.
A tisztánlátás fokozatai nagyban különböznek jellegükben és ezen belül is számtalan formában jeletkezhetnek. Osztályozhatók talán aszerint is, hogy a jelenség rendszeres-e, az illetőnek van-e hatalma felette, vagy teljesen rapszódikus, akaratlan dologról van szó, illetve képes-e használni képességét éber állapotban a fizikai testben, vagy csak akkor, ha ideiglenesen elszakad testétől alvásban, vagy esetleg transzban, egy módosult tudatállapotban.

Az egyszerű tisztánlátás

A látás spontán megnyílása, amikor valaki asztrális vagy éterikus lényeket lát, akik történetesen körülötte jelen vannak, de nem lát távoli helyszíneket, amelyek más időhöz tartoznak, mint a jelen.

Tisztánlátás térben

Helyszínek vagy események látásának képessége, amelyek távol vannak térben, vagy közbülső tárgyak takarásában.

Tisztánlátás időben

Tárgyak vagy események látásának képessége, amelyek időben vannak távol, azaz a múltba vagy jövőbe látás képessége.



EGYSZERŰ TISZTÁNLÁTÁS: TELJES

Úgy határoztuk meg ezt, mint az asztrális vagy éterikus látás puszta megnyílása, ami képessé teszi birtoklóját, hogy lásson bármit, ami körülötte jelen lehet a megfelelő szinteken.Érzékeny emberek között ennek a fajta tisztánlátásnak minden fokozatát megtaláljuk, kezdve attól az embertől, aki egy ködös benyomást szerez, egészen az éteri és az asztrális látás teljes birtoklásáig.

Éterikus látás

Ez, ahogy már említettük, egyszerűen fizikai rezgéseknek a szokásosnál jóval nagyobb sorozatára való érzékenységből áll, birtoklása mindazonáltal látótérbe hoz sok olyan dolgot, ami iránt az emberi faj többsége még vak marad.A legfeltűnőbb változás, ami ennek a képességnek az elsajátítása által az élettelen tárgyak megjelenésében keletkezett, hogy legtöbbjük csaknem átlátszóvá vált bizonyos rezgések hullámhossza eltérésének betudhatóan, Képesnek találja magát, hogy a lehető legkönnyebben véghezvigye „a téglafalon való keresztüllátást” mivel újonnan szerzett látása számára a téglafal állaga nem látszik sűrűbbnek, mint egy lágy ködé.A kiterjedt látás lehetővé teszi számára azt is, hogy többé-kevésbé világosan észlelje elementális vagy egyéb teremtmények különféle osztályait, akiknek a testei nem képesek semmilyen sugár visszatükrözésére sem a szokásosan észlelt színkép határain belül. Ezen belül elsősorban az elemlényeket értjük.
Egy másik tény, ami hamarosan szintén tudomására jut, a színérzékelés kiterjedése. Képessé válik néhány teljesen új szín látására, a legkevésbé sem a színképben foglaltakra emlékeztetve, ahogy azt ma ismerjük, természetesen egészen leírhatatlanul bármilyen kifejezéssel, ami rendelkezésünkre áll.

Asztrális látás

Bár a két képesség különbözik egymástól,az egyik elsajátitása magával vonja a másik képesség bizonyos szintü megjelenését is.A különbségekre úgy tudunk legkönnyebben rávilágitani, ha összehasonlítjuk a két látásmódban jelentkező eltérő észleléseket.
Ha éterikusan néznél egy fakockát, mindegyik oldalán felirattal, olyan lenne, mintha a kocka üveg lenne, úgyhogy átlátnál rajta, és visszafelé látnád a feliratot a túloldalon, míg a jobb- és baloldalon egyáltalán nem lenne számodra világos, hacsak nem mozdulsz el, mivel oldalvást látod. Ha azonban asztrálisan nézed, minden oldalát egyszerre látod, és mindent a helyes módon, mintha az egész kocka ki lenne terítve előtted, és belsejének minden részecskéjét is látnád, nem a többin keresztül, hanem mindent kiterítve.
Éterikus látással egy könyv belső lapjain levő írások egymásra vetitődnek,ezért nehéz azt elolvasni. Asztrális látással elkülönithető az az egy lap írása,amelyet látni szeretnénk. Az asztrális látó minden tárgynak nemcsak a belsejét, valamint külsejét látja, hanem asztrális ellentétpárját is.
Asztrális látással képes lesz látni az aurát egészen az asztrális testig. Az asztrális aura foszforeszkáló ködével körülvéve fogja látni őt, ragyogó színek minden fajtájának felvillanásával, a színárnyalat és ragyogás állandó váltakozásával, ahogy a személy gondolatai és érzései változnak.
A mentális síkon lakó lények széles palettája válik igy láthatóvá.De szintén láthatóak a mentálon tartózkodó "földi lelkek" is.

forrás: Atlantisz Fény