6. . . . AZUTÁN A MÁSODIK HÉT, EZEK A HÁROM- (Ige, Hang és Szellem) NEMZETTE LIPIKÁK. AZ ELUTASÍTOTT FIÚ EGY, A „FIA-NAPOK” SZÁMTALANOK.
     A Lipikák lipi „írni” szótól ered. Betű szerint annyit jelent, mint az „Írók”.1 Misztikus értelemben ezek az Isteni Lények Karmával - a Kiegyenlítés Törvényével - kapcsolatosak. Ők ugyanis a Feljegyzők vagy Évkönyvírók, s az Asztrális Fény (számunkra láthatatlan) tábláira „róják az örökkévalóság nagy képtárát”. - Ez hűséges feljegyzése (record) az ember minden tettének, sőt még gondolatának is - mindennek, ami volt, van, vagy valaha lesz a jelenségekben megnyilvánuló Világegyetemben. Ez az isteni és láthatatlan festmény az ÉLET KÖNYVE, amint az „Isis”-ben mon­dottuk. A Lipikák vetítik a Világegyetem tervét a passzív Egyetemes Elméből a tárgyszerűségbe (objectivity), s az Építők e terv sze­rint építik fel újból a Kozmoszt minden Pralaya után. Ők a Jelenlét Hét Angyalának felelnek meg, ezeket a keresztények mint a Hét „Bolygó Szellem”-et vagy a „Csillagok Szellemei”-t ismerik. Ők közvetlen másolói az Örök Gondolatalkotásnak - vagy az „Isteni Gondolat”-nak, ahogy Platón nevezi. Az Örök Feljegyzés nem képzelet-szőtte álom, mert ugyanazokkal a feljegyzésekkel találkozunk a durva anyag világában is. Dr. Draper mondja:
     „Árnyék sohsem esik falra anélkül, hogy azon állandó nyomot ne hagyna; ez láthatóvá is válik, ha megfelelő eljárást alkalmaz­nak . . . Lehet, hogy barátaink arcképei, vagy tájképek szemünk elől el vannak rejtve az érzékeny lemezen, de azonnal megjelennek, ha megfelelő előhívót alkalmazunk. Az ezüstös vagy üveges lemezen egy-egy szellem (spectre) van elrejtve mindaddig, amíg csak bűvészetünkkel (necromancy) elő nem hívjuk a látható világba. Legmeghittebb (privat) szobánk falain ott, ahová kizártnak tartjuk, hogy hívatlan tekintet behatolhasson, és magányunkat valaha meg­szentségteleníthesse, megvannak tetteink nyomai, árnyékképei mindannak, amit cselekedtünk.”2
    Dr. Jevons és Dr. Babbage azt tartják, hogy minden gon­dolat elmozdítja helyükből az agy részecskéit és mozgásba hozva, szétszórja őket a Világegyetemben, és azt is gondolják, hogy „a létező anyagnak minden részecskéje szükségszerű feljegyzése mindnek, ami történt.” (Principles of Science II. k. 455 o.) Így a régi tanítás polgárjogot kezdett szerezni a tudós világ elmélkedéseiben.
      A negyvenkét „Becslő”, akik Amenti birodalmában, mint a Lélek vádlói, Osiris előtt állnak, az istenségek ugyanazon osztályába tartoznak, mint a Lipikák. Párhuzamot is vonhatnának közöttük, ha jobban megértenék az egyiptomi istenek ezoterikus jelentését. A hindu Chitra-Gupta, Agra-Sandhani-nak nevezett, fel­jegyzéséből számol be minden egyes Lélek életéről; a „Becslők” a beszámolót az elhalt szívéből olvassák, s ez (akár) Yama, Minos, Osiris vagy Karma előtt nyitott könyvvé válik. Ők mind csak után­zatai és változatai a Lipikáknak és Asztrális Feljegyzésüknek. A Lipikák azonban nem a Halállal, hanem az Örök Élettel össze­függő istenségek.
      A Lipikák kapcsolatosak minden ember sorsával és minden gyermek születésével. Minden gyermek élete ugyanis már az Asztrális Fényben van megrajzolva, - nem mint végzete, hanem csak azért, mert mind a jövő, mind a MÚLT, örökké a JELEN-ben él. Ezért mondhatjuk a Lipikákról azt is, hogy befolyást gyakorol­nak a Csillagjóslás Tudományára (Science of Horoscopy). S el kell ismernünk, hogy e tudomány megbízható, akár akarjuk, akár nem. Mert, amint a Csillagjóslás (Astrology) egyik modern tudósa (adept)* megjegyzi:
      A fényképezés most már oly csillagok, és bolygók milliárdjait rögzíti meg, amelyeket eddig a legerősebb távcsővel sem tudtak felfedezni. Ez azt mutatja, hogy a csillagrendszer vegyi hatással van a készülék érzékeny leme­zére. Így könnyebben megérthetjük, hogyan lehet a gyermek születésekor a naprendszer is befolyással agyvelejére - mely még minden benyomástól ment - egész határozottsággal és aszerint, hogy akkor az állatöv (zodiac) milyen csillagképe áll a zeniten.

      V. STANZA
      FOHAT: A HÉTSZERES HIERARCHIÁK GYERMEKE

      1. A LEGELSŐ HÉT, A BÖLCSESSÉG SÁRKÁNYÁNAK HÉT ELSŐ LÉLEGZETE, SZENT KÖRFORGÁSÚ LEHELETÜKKEL, AMIKOR ITT AZ IDEJE, A TÜZES FORGÓSZELET HOZZÁK LÉTRE.
    (a) Ez a Stanza talán a legnehezebben magyarázható vala­mennyi között. Nyelvezetét csak az érti, aki alaposan ismeri a keleti jelképes kifejezésmódot és ennek céltudatosan homályos nyelvezetét. Bizonyára felmerül a kérdés: Hiszik-e az okkul­tisták, hogy mindezek az „Építők”, „Lipikák” és „Világosság Fiai” - Lények, vagy ezek csupán szóképek-e? Erre vilá­gosan válaszolhatunk: „Ha nem is tekintjük a képeket, melyekkel az Erőket személyesítik, mégis el kell fogadnunk, hogy ezek a Lények léteznek, hacsak nem akarjuk tagadni azt, hogy a fizikai emberiségen belül szellemi emberiség is él. Mert ezeknek a Világosság Fiainak seregei és az ISMERETLEN MINDEN első megnyilvánult Sugarának „Elme szülte Fiai” a szellemi embere igazi gyökere.” Hacsak nem akarunk hinni abban a filozófiaellenes tételben, hogy minden ember születésénél külön lélek teremtetik, - s hogy így e lelkekből „Ádám” óta, nap-nap mellett, újabb tömeg özönlik be, - akkor el kell fogadnunk az okkul­tizmus tanítását. Ezt a maga helyén meg fogjuk magyarázni. Néz­zük tehát, hogy mi lehet a Stanza okkult* jelentése.
     A Tanítás szerint, - még a legmagasabb - a Szellemi Elsődleges Intelligenciáknak is át kell haladniuk az ember-állapoton, hogy istenivé, teljesen öntudatos istenné váljanak. De ha azt mondjuk: emberi-állapot, ez nemcsak a mi földi emberiségünkre vonatkozik, hanem azokra a halandókra is, akik bármely világban laknak, vagyis azokra az értelekre, akik elérték a megfelelő egyensúlyt anyag és szellem között, amelyet mi elértünk. Elértük, amikor elhagytuk a Negyedik Kör Negyedik Gyökérfajának közép­pontját. Minden Lénynek, személyes tapasztalás útján, maga magá­nak kellett megszereznie a jogot, hogy istenivé váljék. Biztos, hogy Hegel, a nagy német gondolkozó, ismerte ezt az igazságot, vagy intuitív módon megérezte, amikor azt mondta, hogy az Öntudatlan csupán azért fejlesztette ki a Világegyetemet, „mert remélte, hogy ezáltal tiszta öntudatra tesz szert”, más szóval, hogy EMBERRÉ lesz! Mert ez annak a gyakran ismétlődő Purâna-i mondatnak is rejtett értelme, amely szerint Brahmâ-t állandóan az „a vágy indítja, hogy teremtsen.” Ez magyarázza meg a következő mondás rejtett kabbalai jelentését is: „A Lélegzetből kő lesz; a kőből növény; a növényből állat; az állatból ember; az emberből szellem és a szellemből isten.” Az Elmeszülte Fiúk, a Rishi-k, az Építők stb. más világokban és az előző Manvantarak-ban mind emberek voltak, - akármilyen is volt formájuk vagy alakjuk.
     Mivel ez a tárgy rendkívül misztikus, épp azért igen nehezen magyarázhatjuk meg minden részletében és vonatkozásában. Az evolú­ciós teremtésnek egész rejtélye foglaltatik benne. A Slokának egy vagy két mondata élénken idézi emlékezetünkbe a Kabbala-ban foglalt hasonló mondásokat és a Király-zsoltáros (CIV.)** nyelvezetét, mert mind a kettő, ha Istenről beszél, úgy mutatja őt, mint „aki a szeleket teszi követőivé” és „a lángoló tüzet szolgáivá.” De az ezoterikus tanításban ezt a mondást képletesen használják. A „tüzes Szél”*** a fehér-izzásban levő Kozmikus por, amely csupán mágnesesen követi a „Teremtő Erők” irányító gondolatát, mint a vasreszelék követi a mágnest. Mégis ez a kozmikus por valamivel több, mert a Világegyetem minden atomja az öntudat lehető­ségét (potentiality) foglalja magában, és mint Leibnitz Monádjai önmagában és a maga számára egy Világegyetem. Atom is, angyal is.
      Itt meg kell jegyeznünk, hogy a modern Evolúciós-iskola vezető tudósainak egyike, A. R. Wallace, tulajdonképpen helyesli az itt kifejtett egész gondolatot, amikor kifejti, hogy a „termé­szetes kiválasztás" nem lehet a fizikai ember fejlődésének egyetlen tényezője. Azt tartja, hogy az ember fejlődését olyan magasabb Értelmiségek irányították és mozdították elő, akiknek közreműkö­dése szükséges tényező a Természet rendjében. De ha már elfogadtuk ezen lények működését az egyik helyen, akkor csupán logikai következtetés, hogy azt messzebbre is kiterjesszük. Éles határvonalat itt nem húzhatunk.

     2. AKARATUK HIRNÖKÉVÉ TESZIK (a). A DGYU FOHAT-TÁ LESZ, AZ ISTENI FIAKNAK GYORS FIA, KIKNEK FIAI A LIPIKÁK,1 KÖRBEN FUTVA TELJESÍTI KÜLDETÉSÉT. FOHAT A PARIPA ÉS A GONDOLAT A LOVAS, (azaz: Fohat irányító gondolataiknak befolyása alatt van). MINT A VILLÁM SURRAN ÁT A TÜZES FELHŐKÖN (kozmikus ködök) (b); HÁRMAT, ÖTÖT ÉS HETET LÉP A HÉT FELSŐ ÉS A HÉT ALSÓ (a leendő világ) RÉGIÓN ÁT. FELEMELI HANGJÁT ÉS HÍVJA A SZÁMTALAN SZIKRÁT, (atomokat) ÉS EGYMÁSHOZ FŰZI ŐKET. (c)
      (a) Ez mutatja, hogy a „Legelső Hét” Váhan-jának (az eszköz vagy a megnyilvánult alany (subject), mely az őt irányító Erő jelképévé lesz) használja Fohat-ot, s ezért nevezik „Akaratuk Hírnökének” - a „tüzes forgószél”-nek.
    A kifejezés - „Dgyu Fohat-tá lesz” - nem szorul magyarázatra. Dgyu az egy igazi (mágikus) tudás vagy Okkult Bölcsesség, és mivel örök igazságokkal és ősokokkal foglalkozik, majdnem mindenhatósággá lesz, ha a helyes irányban alkalmazzák. Ellen­téte Dgyu-mi, az, ami csak érzékcsalódásokkal (illusions) és hamis látszatokkal foglalkozik, mint a mi ezotérikus, modern tudo­mányunk. Dgyu itt a Dhyani Buddha-k összesített bölcsességének kifejezése.
    (b) Minthogy az olvasó talán nem ismeri a Dhyani Buddha­-kat, jó lesz, ha most mindjárt megmondjuk, hogy az orientálisták szerint, öt Dhyani Buddha van. Ők a „mennyei” Buddhák, és az emberi Buddhák ezeknek a megnyilvánulásai a forma és az anyag világában. Ezoterikusan azonban hét Dhyani Buddha van; ezek közül eddig csak öt nyilvánult meg2 és kettő még eljövendő a hatodik és hetedik gyökérfajban. Ők úgyszólván örök ősképei az ezen a földön megjelenő Buddha-knak, s ezek mindegyikének megvan a saját isteni ősképe. Így p. o. Gautama Sâkyamuni-nak a Dhyani Buddha-ja: Amitâbha, s általa nyilvánul meg, valahány­szor ez a nagy Lélek testet ölt a földön. Így tett Tzong-Kha-pa3 esetében is. Mint a hét Buddha összefoglalása (synthesis), Avalôkitéswara az első Buddha (a Logosz) volt és Amitâbha benső Istene Gautama - nak, akit Kínában Amita (-Buddha)-nak neveznek. - Ők, amint Rhys Davids helyesen mondja, minden földi, halandó Buddha „dicsőséges másai a misztikus világban, akik felszabadultak ezen anyagi élet lealázó körülményei alól. Ők a felszabadult Mánushi-Buddhá-k, hivatottak kormányozni a Földet ebben a Körben. Ők az „Elmél­kedés Buddhá-i” és mindegyikük Anupâdaka, (szülő nélküli), - azaz isteni lényegből, önmagából született. Az exoterikus tanítás azt mondja, hogy minden Dhyani-Buddhá-nak megvan az a képes­sége, hogy önmagából egy hasonlóan isteni fiút teremtsen - egy Dhyani-Bodhisattva-t. Ez a Mánushi (emberi) Buddha halála után elvégzi ez utóbbinak munkáját. Már most ez a tanítás azon a tényen alapszik, hogy a jelölt (candidate) valóban Bodhisattva lesz, azzá teszi őt a Nagy Beavató (High Initiator). Mert ezt a legma­gasabb beavatást olyan valaki végzi, akit beárnyékol „Buddha Szelleme”. (Az orientálisták azt hiszik, hogy Buddha teremtette az öt Dhyani Buddhá-t!).
      (c) Fohat-tal kimerítően kell foglalkoznunk, mivel egyike a legfontosabb szereplőknek, sőt talán a legfontosabb az ezoterikus Kozmógoniában. A későbbi mitológiától nagyon eltérő legrégibb görög Kozmogóniában, Eros az elsődleges (primeval) háromságnak (Chaos, Gaea és Eros) harmadik személye. Eros ugyanaz, mint a kabbalai Ain-Soph, (mert Chaos annyi min TÉR, ?????, khaino, „űr”), a Határtalan MINDEN, Shekinah, és az Idők Vénje, vagy a Szent Lélek. Így Fohat is más a még meg nem nyilvánult Világegyetemben és más a jelenségekben megnyilvánult és Kozmikus Világban. Ebben Fohat az az Okkult, villamos, életadó erő, mely a Teremtő Logosz Akara­tából egyesíti és összehozza az összes formákat, mert megadja nekik az első ösztönzést, mely idővel törvénnyé válik. De a meg nem nyilvánult Világegyetemben Fohat nem ez, amint Eros sem a későbbi, csillogó szárnyú Cupido, vagy a SZERELEM. Fohat-nak még semmi köze sincs a Kozmoszhoz, mert a Kozmosz meg nem született, és az istenek még alszanak az „Atya-Anya” ölében. Fohat elvont filozófiai eszme. Magától még nem hoz létre semmit, ő csupán az a potenciális teremtő erő, amelynek tevékenysége folytán, valamennyi jövendő jelenségnek NOUMENON-ja, úgyszól­ván megoszlik, hogy misztikus érzék feletti folyamatban újra egyesüljön, és kibocsássa a teremtő sugarat. Mikor az „Isteni Fiú” előre tör, akkor Fohat a hajtóerővé lesz, a tevékeny Erővé, mely okozza, hogy az EGY, KETTŐVÉ és HÁROMMÁ válik - a megnyilvánulás Kozmikus síkján. A hármas Egy megkülönböződik a sokba, és azután Fohat átalakul azzá az erővé, amely az elemi atomokat összehozza, és csoportosulásra, és egyesülésre készteti. Ennek az ősi tanításnak visszhangját megtaláljuk a korai görög mitológiá­ban. Erebos és Nyx a Chaos-ból születnek, viszont ők, Eros tevé­kenysége folytán, szülik Aether-t és Hemera-t, - a felsőbb világok és az alsóbb vagy földi világok világosságát. A Sötétség szüli a világosságot. A Purânâ-kban is látjuk, hogy Brahmâ „Akarata”, vagy kívánsága a teremtésre irányul, és Sanchoniathon főníciai kozmogóniája azt tanítja, hogy a Kívánság, (póthosz), a teremtés princípiuma.
     Fohat közeli kapcsolatban van az „EGY ÉLET”-tel. Az Isme­retlen Egy-tő1, a Végtelen ÖSSZESSÉG-től, árad ki a megnyilvánult EGY, vagyis az időszakonként megjelenő, Manvantarikus Istenség. És ez az Egyetemes Elme. Ha el van választva ősforrásától, akkor a nyugati kabbalisták szerint, ő a Demiurgos vagy a teremtő Logosz, és a hindu vallásban a négyarcú Brahmâ. Összességében, - ha az ezoterikus tanításban úgy tekintik, mint a megnyilvánult Isteni Gondolatot, - a magasabb teremtő Dhyan Chohan-ok Seregeit kép­viseli. Az Egyetemes Elme fejlődésével egyidőben Adi-Buddha-nak - az Egy Fenségesnek és öröknek - rejtett bölcsessége is meg­nyilvánul, mint Avalôkiteswara (vagy megnyilatkozott Isvara). Ez az egyiptomiaknál Osiris, a Zoroaszter-követőknél Ahura Mazda, a hermetikus filozófusnál a Mennyei Ember, a platonistáknál a Logosz és a vedantistáknál Átman.1 A megnyilvánult Bölcsesség vagy Mahat hatása alatt - Mahatot képviseli ez a számtalan szellemi Energia-központ a Kozmoszban - az Egyetemes Elme vissza­tükröződése áttárgyiasul (becomes objectively), a buddhista ezoterikus filozófus szerint, Fohat-tá. Az Egyetemes Elme a Kozmikus gon­dolatalkotás és az az intellektuális Erő, mely az ilyen gondolat­alkotást kíséri. Fohat végig surran AKÂSA hét princípiumán, és - amint mondottuk - a megnyilvánult állagra, vagyis az Egy Elemre hat, szétkülönbözteti (differentiates) Energiaközpontokra, s ezzel megindítja a Kozmikus Fejlődés törvényét. Ez azután, az Egyetemes Elme Gondolatalkotásának (Ideation) engedelmeskedve, létrehozza a létezés (being) mindmegannyi különféle állapotát a megnyilvánult Naprendszerben.
     A Naprendszer, melyet ezek a tevékenységek létrehoztak, hét Princípiumból áll, mint minden egyéb ezeken a központokon belül. Így tanítja ezt a Himaláján-túli Ezotéria. Azonban minden filozófia saját módja szerint osztja fel ezeket a princípiumokat.
     Fohat tehát a megszemélyesített elektromos életerő, valamennyi Kozmikus Energiát összekötő, transzcendentális Egység, a láthatatlan, valamint a megnyilvánult síkokon. Hatása - mérhetet­len arányban - hasonlít egy, AKARAT létrehozta, élő Erőhöz azokban a jelenségekben, amelyekben a látszólag alanyi hat a lát­szólag tárgyira, s azt cselekvésre készteti. Fohat nemcsak élő jel­képe ennek az Erőnek, nemcsak magában foglalja ezt az Erőt, de az okkultisták Lénynek (Entity) tekintik, - mert az erők, melyekre hat, kozmikusak, emberiek és földiek, és megfelelő befolyással vannak mindezeken a síkokon. A földi síkon hatása érezhető abban a magnetikus és hatóerőben, melyet a magnetizáló erős kívánsága hoz létre. A Kozmikus síkon, benne van az alkotóerőben, mely a dolgok kialakításában - a bolygó-rendszertől a szent János bogárig, s az egyszerű százszorszépig - végrehajtja a Természet elméjében vagy az Isteni Gondolatban rejlő tervet a dolgok fejlődésében és növekedésében. Fohat metafizikai értelemben, az istenek tárgyia­sult gondolata; a „testté vált Ige” egy alacsonyabb fokon és hírnöke a Kozmikus és emberi gondolatalkotásnak: a hatóerő az Egyetemes Életben. Másodlagos megnyilvánulásában Fohat a Nap-Energia, a villamos életadó fluidum1 és a fenntartó negyedik princípium, úgy­szólván a Természet állati Lelke vagy - az elektomosság. Indiában Fohat Vishnu-val és Surya-val kapcsolatos, Vishnu Istennek korábbi szerepével, mert Vishnu a Rig-Véda-ban nem nagy isten. A név Vishnu, vish „áthatni” gyökérből származik, és Fohátot az „Átható”-nak és a kézművesnek nevezik, mert ő formálja az atomokat a nyers anyagból.2 A Rig Véda szent szövegeiben Vishnu is a „Nap-Energiának megnyilvánulása”. Úgy írják le, hogy három lépéssel átmegy a Világegyetem Hét birodalmán, és így a védai Isten nem nagyon hasonlít a későbbi idők Vishnu-jához. Ezért a kettő3 ebben az egy szerepben azonos, s egyik a másiknak utánzata.
      A „három és hét” lépés épp úgy vonatkozik az emberlakta Hét gömbre, melyről az ezoterikus tanítás szól, mint a Föld hét birodalmára (regions). Bárhogyan tagadják is az olyanok, akik orientalistáknak tartják magukat, az exoterikus hindu szentírások határozottan hivatkoznak a mi bolygói láncunk hét világára vagy gömbjére. De hogy milyen különösen függnek össze mindezek a számok más kozmogóniák ugyanolyan számaival, és azok jel­képeivel, azt láthatjuk azokból az összehasonlításokból és pár­huzamokból, melyeket a régi vallások tanulmányozói vontak. A Rig Véda-ból idézett „Vishnu három lépését”, „a Világegyetem hét birodalmán át” különféleképpen értelmezték a magyarázók. Szerintük kozmikusan „a tüzet, villámot és a Napot” jelenti, és hogy Vishnu a lépéseket a Földön, e légkörben és az égen tette; úgy is magyarázták, hogy ez a törpének (Vishnu megtestesülése) „három lépése”*. Noha Aurnayábha mélyebb filozófiával - és csillagászati értelemben igen helyesen - úgy értelmezi, hogy ezek a lépések a Nap különféle állását jelentik: a napkeltét, a delet és a napnyugtát. Csak az ezoterikus filozófia magyarázza ezt meg világosan, ámbár a Zohar is nagyon filozófikusan és érthetően fejezi ki. Megmondja, és világosan kimutatja, hogy kezdetben az Elóhim-okat (Alhim) Echód-nak**, „egy”-nek vagy „az Istenség egy a sokban” nevezték. Ez nagyon egyszerű eszme panteisztikus felfogásban (a panteizmus filozófiai értelemében természetesen). Azután jött a változás: „Jehovah az Elóhim.” Így egyesítették a többet, és megtörtént az első lépés a monoteizmus felé. S most térjünk át a kérdésre: „Hogyan lesz Jehovah-ból Elóhim?” A válasz ez: „Három lépéssel" alulról. Az értelme világos.1
      Ezek a lépések kölcsönösen és viszonylagosan jelképezik a Szellemet, a Lelket és a Testet (az EMBER-t). Jelképei a körnek is, mely Szellemmé, a Világ Lelkévé és annak testévé (vagy a Földdé) alakult át Ain-Soph kilépve a Végtelenség Köréből, melyet ember fel nem foghat, „Egy”-gyé - az ECHOD-dá, az EKA-vá, az AHU-vá válik. (Ain-Soph a Kabbalában ugyanazt jelenti, mint Para­brahm, mint a mazdeanok Zeroana Akerne-ja, vagy mint bármely más „FELISMERHETETLEN.”) Azután Ő (vagy ez) (he or it) fejlődés útján, átalakul az Eggyé a sokban, a Dhyani-Buddha-kká, az Elohim-okká, vagy az Amshaspend-ekké, és a harmadik lépéssel a test vagy „Ember” teremtésébe ér. És az ember vagy Jáh-Hovah, a „hím-nő”, benső isteni lénye, a metafizikai síkon újra Elohim-mé válik.
      A kabbalai eszme azonos az Ősidők Ezoteriájával. Ez az ezo­téria valamennyinek közös tulajdona és nemcsak az Árja 5.-ik faj, vagy pedig számos alfajai valamelyikének sajátja. Nem tarthatják sajátjuknak sem az úgynevezett turániaiak, sem az egyiptomiak, kínaiak, kaldeusok, sem pedig az ötödik gyökérfaj hét alfajának valamelyike, hanem valójában a harmadik és negyedik gyökérfajé. Ettől származott az ötödik faj Magva, a legkorábbi Árják. A Kör minden népnél jelképe volt az Ismeretlennek – „a Határtalan Tér”-nek, absztrakt ruhája egy örökké jelenlevő elvont­ságnak - a Megismerhetetlen Istenségnek. Ábrázolja a korlátlan Időt az Örökkévalóságban. A Zeroana Akerne szintén: az „isme­retlen Idő Határtalan köre.” Ebből a körből árad ki a sugárzó vilá­gosság - az Egyetemes NAP vagy Ormazd1 - és ez utóbbi azonos Kronos-szal, aeoli formájában, a kör formájában. Mert a kör Sar és Saros vagy cikkely, és ő volt az a babiloniai Isten, aki­nek kerek látóköre látható jelképe volt a láthatatlan­nak. A Nap pedig az az EGY Kör volt, amelytől a Kozmikus gömbök származtak, és róla azt tartották, hogy ezeknek vezére. Zero­ana, Vishnu-nak köre, vagy csakrája s ez a rejtélyes jelkép egy misztikus meghatározása szerint „olyan görbe vonal, melynek legkisebb része is, bármerre meghosszabbítva, végül mindig önma­gába tér vissza, és egy és ugyanazt a görbe vonalat alkotja - vagyis azt, amit mi a körnek nevezünk.” Nem lehet ennél jobb meg­határozást adni az Istenség természetes jelképéről, és szemmel­látható természetéről. Az Istenség kerülete mindenütt van (a határtalan), és ennélfogva központja is mindenütt van; más szóval a Világegyetem minden pontjában. A láthatatlan Istenség ennélfogva a Dhyan-Chohan-ok is, vagy a Rishi-k, a legelső hét és a kilenc, az őket egyesítő egység nélkül és tíz, ezzel együtt. Ebből lép az Istenség (It)2 az Emberbe. Visszatérve a IV. Stanza Magyarázatához (4), az olvasó meg fogja érteni, hogy miért van a Himaláján túli Csakra-ba rajzolva a ?, ?, ? (háromszög, első vonal, négyszög, második vonal és ötszög, ponttal a középen; így: ? vagy más változatban), és hogy másrészt miért adja az Elóhím-ek kabbalai köre, ha a ????? (Alhim vagy Elóhím) szó betűit számértékükben olvassuk, a híres 13514 számot, vagy anagramma útján, a 31415-t - a csillagászati ? (pi)-t. Ez a Dhyáni Buddhá-k, a Geber-ek, a Gebórím, a Kabiri-k és az Elóhím rejtett jelentése. Mindezek „nagy emberek”-et, „Titánokat”, „Mennyei Embereket” jelentenek, és a földön „az óriásokat.”
      A Hét minden népnél szent szám volt. De egyik sem alkal­mazta fiziológiai szempontból anyagiasabb célokra, mint a héberek. Ezeknél a 7 főleg a nemző szám volt, 9 pedig a hím ható szám, (causative number) és a kabbalisták kimutatják, hogy a két szám ?? (90, 70)-t, vagy étz-ot, - „Éden Kertjének Fáját”3, a negye­dik faj „kettős hermafrodita vesszőjét” alkotja. A hinduknál és általában az árjáknál ellenben sokfélét jelentett, és majdnem kizárólag tisztán metafizikai és csillagászati igazságokra vonatkozott.4 Rishi­-jeik és isteneik, démonjaik és hőseik történeti és erkölcsi jelentő­ségűek és az árják soha sem építették vallásukat tisztán fiziológiai jelképekre, ahogyan ezt a régi héberek tették. Erről meggyőznek az exoterikus hindu szent írások. Hogy ezek az elbeszélések csak ámítások (blinds), kiderül abból, hogy egymásnak ellentmondanak. Majdnem minden Purâna-ban és hőskölteményben más beállítás­ban találhatók. Ha ezoterikusan olvassuk, - valamennyi ugyanazt jelenti. Így egyik elbeszélés felsorol hét világot, kizárva az alsóbb világokat, amely szintén hét. Ennek a tizénnégy felsőbb és alsóbb világnak semmi közük a hetes lánc osztályozásához, ezek a tisztán éterikus, láthatatlan világokhoz tartoznak. Ezeket másutt fogjuk figyelemre méltatni. Jelenleg elegendő utalnunk arra, hogy szándékosan emlegetik őket a lánchoz tartozóknak. „Egy másik felsorolás a hét világot így nevezi el: föld, ég, menny­ország, középső birodalom, születési hely, áldottak háza és igazság hajléka. Ez a felsorolás „Brahmâ Fiait” a hatodik világba helyezi, és azt állítja, hogy az ötödikben, vagy Dzsana Loka-ban születnek újra az általános tűzvészben elpusztult állatok.” (L. Dowson: Hindu Classical Dictionary.) Néhány igazi ezoterikus tanítást a „Szimbo­lizmusról" szóló fejezetben adunk. Aki megérett rá, az meg fogja érteni rejtett jelentését.

      3. Ő AZ IRÁNYÍTÓ SZELLEMÜK ÉS VEZETŐJÜK. AMIKOR MUNKÁJÁT MEG­KEZDI, SZÉTVÁLASZTJA AZ ALSÓBB VILÁG (ásványi atomok) SZIKRÁIT, AMELYEK RAGYOGÓ HAJLÉKUKBAN (gázfelhők) LEBEG­NEK, ÉS ÖRÖMÜKBEN MEGREZDÜLNEK, ÉS EZEKBŐL FORMÁLJA A KEREKEK CSÍRÁIT. A TÉR HAT IRÁNYÁBAN HELYEZI EL ŐKET, ÉS EGYET A KÖZÉPRE - A KÖZPONTI KEREKET.
    (a) A „Kerekek” - amint már magyaráztuk - azok az erő­központok, amelyek körül a legelső Kozmikus anyag kiterjeszkedik, és miután áthaladt a sűrűsödés mind a hat fokozatán, gömbszerű alakot vesz fel, és végül glóbuszokká, vagyis gömbökké alakul át. Az Ezoterikus Kozmogónia egyik alapvető dogmája, hogy az élet Kalpa-inak (vagy korszakainak) idején a MOZGÁS, mely a Pihenés korszakai alatt minden szunnyadó „atom­ban ott lüktet, és rajtuk átrezdül”1 (Dzyan Magyarázat.), a Kozmosz új „Nap”-ra való ébredésétől kezdve, mind jobban keringő mozgásra hajlik. - Az „Istenség FORGÓSZÉLLÉ válik”.
     A kerekeket Rotae-nak is nevezik, - az égi gömböket moz­gató kerekeinek, amelyek a világ teremtésében részt vesznek, ha a csillagok vagy bolygók éltető princípiumáról van szó. Mert a Kabbala-ban az Ophannim*-ek képviselik őket, akik a Csillagok és Éggömbök angyalai, és ezeknek éltető lelkei. (L. Kabbala Denudata, „De Anima” 113. o.)
      Az a törvény, hogy az elsődleges anyagban örvénylő mozgás van, a görög filozófia legrégibb fogalmai közé tartozik, e filozófia első, történelmi bölcsei majdnem mind a Misztériumok Beava­tottjai voltak. A görögök az egyiptomiaktól vették át, s ezek a kaldeusoktól, akik tanítványai voltak az ezoterikus iskolába tartozó Brahminoknak. Leukipposz és abderai Demokritosz - a Mágusok tanítványa - azt tanították, hogy az atomoknak és égi gömbök­nek ez a körforgása örök időktől fogva megvolt.1 Hiketasz, Herak­leidész, Ecphantosz, Pythagorasz és valamennyi tanítványa a Föld forgását tanították. Az indiai Aryabhata, aztán Aristarchosz, Szeleukosz és Archimédesz, épp oly tudományosan számították ki a Föld keringését, akár csak a mai csillagászok. Anaxagorasz ismerte az Elemi Örvények elméletét, és helyben hagyta 500 évvel Kr. e. vagyis majdnem 2000 évvel előbb, mint ahogy ezt Galileo, Descartes, Swedenborg és végül, csekély módosítással, Sir W. Thomson újra hangoztatták. (Lásd „On Vortex Atoms” c. művét.) Ha igazságosak akarunk lenni, látnunk kell, hogy mind ez a tudás az ősrégi tanítás visszhangja. Ezt a tanítást kíséreljük most megmagyarázni. Hogy a legutóbbi századok emberei hogyan jutottak ugyanazokra az eszmékre és következtetésekre, amelyeket megdönthetetlen igazságokként a titkos Adyta-ban tanítottak évezre­dekkel ezelőtt, ez olyan kérdés, amellyel külön foglalkozunk. Egyeseket a fizika tudományában tett természetes haladás és az egyéni megfigyelés vezetett. Mások, - p, o. Kopernikusz, Sweden­borg és még néhányan, noha igen tanult férfiak voltak, tudá­sukat sokkal inkább intuitív, mint a szokott módon, rendszeres tanulmányozás útján megszerzett, gondolatoknak köszönhették.2
     A „Tér Hat iránya” itt a „Kettős Háromszöget” jelenti, ez a tiszta Szellem és Anyag, az Arupa és a Rupa egybekapcsolódása és egyesülése, aminek jelképe a Háromszögek. Ez a kettős Háromszög Vishnu jele, de Salamon pecsétje is, és a Brahminok Sri-Antara-ja.

      4. FOHAT CSIGAVONALAKAT RAJZOL, HOGY A HATODIKAT EGYE­SÍTSE A HETEDIKKEL - A KORONÁVAL (a); A VILÁGOSSÁG FIAINAK EGY-EGY SEREGE ÁLL MINDEN SZÖGLETEN (és) A LIPIKÁK - A KÖZÉPSŐ KERÉKEN. ŐK (a Lipiká-k) AZT MONDJÁK: „EZ JÓL VAN (b).” AZ ELSŐ ISTENI VILÁG KÉSZ, AZ ELSŐ (most) A MÁSODIK (világ). AZUTÁN AZ „ISTENI ARUPA” (a Gondolat forma nélküli Világ­egyeteme) VISSZATÜKRÖZŐDIK CSHAYALOKÁ-BAN (a legelső forma árnyszerű világa, vagyis az intellektuális), (az) ANUPÁDAKA ELSŐ RUHÁJÁBAN (c).
      (a) „Spirális Vonalak” rajzolása mind az ember, mind a Természet princípiumainak fejlődésére vonatkozik. Ez a fejlődés, mint minden a természetben, fokozatosan megy végbe. (Ezt „Az Emberi Fajok eredetéről” szóló II. Könyvben fogjuk látni.)* A Hatodik princípium az Emberben (Buddhi, az Isteni Lélek), bár a mi fogalmaink szerint csupán lehelet, még mindig valami anyagi, ha össze­hasonlítjuk az isteni „Szellem"-mel (Átman), amelynek ő a hordo­zója vagy eszköze. Fohat, az ISTENI SZERETET (Eros) szerepében, a vonzalom és a rokonérzet elektromos energiája. Képletesen úgy tüntetik fel, hogy iparkodik a tiszta Szellemet, az EGY feltét­lentől elválaszthatatlan Sugarat, a Lélekkel egyesíteni; ez a kettő alkotja az Emberben a MONÁD-ot, a természetben pedig ez az első kapocs az örökké feltétlen és a megnyilvánult között. „Az első most a második” (világ) - a Lipiká-k világa - ugyancsak erre vonatkozik.
      (b) A „Sereg” minden sarkon az angyali Lények (Dhyan-Chohan-ok) Serege. Feladatuk, hogy az egyes régiókat vezes­sék, és őrködjenek felettük a Manvantara kezdetétől a végéig. A keresztény Kabbalisták és alkimisták szerint ők a „Misztikus Őrök”, és mind a szimbológia, mind a kozmogónia szempontjából vonatkozásban állnak a világegyetem számbeli rendszerével. A szá­mok, melyekkel ezek a Lények összefüggnek, nagyon nehezen magyarázhatók, mert mindegyik szám bizonyos eszméknek több csoportjára vonatkozik, asszerint a határozott „Angyal” csoport szerint, amelyet képvisel. Ebben rejlik a nehézség (nodus) a szimbológia tanulmányozásánál. Sok tudós nem tudott vele megküzdeni, azért inkább azt tette, amit Nagy Sándor tett a gordiuszi csomóval. Innen erednek a különböző téves felfogások és tanítások.
      Az „Első a Második”, mert az „Elsőt” igazában nem lehet elsőnek számítani, vagy ennek tekinteni, mert ez a noumenonok birodalma a legelső megnyilvánulásában: az Igazság Világának, vagy SAT-nak küszöbe. Ezen át jut el hozzánk az EGY VALÓSÁG­-tól - a Névtelen Istenségtől - kiáradó közvetlen energia. A lefordíthatatlan kifejezés SAT (Létezés, Be-ness) itt is hely­telen felfogásra vezethet, mert ami megnyilvánult, az nem lehet SAT, hanem csak valami jelenség, mely nem örökkévaló, igazában még a jövőben sem tart örökké. Sat egy­korú és egyszerre létezik az Egy Élettel, „Páratlan”, de mint megnyilvánulás, mégis csak Májá - mint minden egyéb. A „Valóság e Világát” csakis a Magyarázat szavaival írhatjuk le „Fényes csillag, mely lehullott az Örökkévalóság szívéből; a remény világító tornya, amelynek Hét Sugarán csüng a Létezés Hét Világa.” Valóban így van; mert ez az a Hét Világosság, melynek visszaverődései az emberi, halhatatlan Monádok - az Átman, vagyis az emberi nem minden teremtményét besugárzó Szellem. Először ez a hetes Világosság; azután: -
      (c) Az „Isteni Világ”, - a legelső Világosságon meggyújtott számtalan Világosság - a Buddhi-k, vagy az utolsó Arupa (forma nélküli) világ forma nélküli isteni Lelkei; a régi Stanza titokzatos nyelvén, a „Végösszeg”. A Kátéban a Mester kérdezi a tanítványtól:
      „Emeld fel fejedet, ó Lanoo; egy vagy számtalan világos­ságot látsz-e ragyogni fejed felett a sötét éjféli égen?”
      „Egy Lángot látok, ó Gurudeva, számtalan el nem válasz­tott szikra ragyog benne."
      „Jól mondod. És most nézz körül, és nézz önmagadba. Külön­bözőknek érzed-é valamiképpen azt a világosságot, mely benned ég, és a világosságot, amely a te embertestvéreidben ragyog?”
      „Semmiképpen sem különböző, noha a rab Karma béklyóiban sínylődik, és noha külső ruhája félrevezeti a tudatlant, hogy azt mondja: „a Te Lelked és az Én Lelkem."
      Alapvető törvénye az Okkult Tudománynak, hogy a Termé­szetben lévő összetett testek minden alkotó részének végső lényege teljesen egy és ugyanaz. Ez áll, a szó szoros értelmében, a Csillagra és az ásványi atomra, a legmagasabb Dhyan Chohan-ra és a legkisebb véglényre, és ezt akár a szellemi, az értelmi vagy a fizikai világra vonatkoztatjuk. „Az Istenség határtalan és végtelen kiterjedés”, mondja egy okkult alapigazság. Innen ered, amint megjegyeztük, Brahmâ1 neve. Mély­séges filozófia rejlik a világ legrégibb istentiszteletében, vagyis a Nap- és Tűz-imádásban. A természettudományban ismert vala­mennyi elem közül csak a tüzet nem tudták eddig még pontosan elemezni. Határozottan állítják, hogy a levegő az oxigén és nitrogén gázoknak a vegyülete. Mi a Világegyetemet és a Földet határozott vegyi molekulákból összetett anyagnak tekintjük. Beszé­lünk a legelső tíz Földről, és mindegyiket görög vagy latin névvel látjuk el. Azt mondjuk, hogy a víz kémiailag oxigén és hidrogén­ből áll. De mi a tűz? Erre komolyan azt felelik, hogy az égés eredménye. Hő és világosság és mozgás, fizikai és kémiai erők korrelációja, általában véve. És ezt a tudományos meghatározást Webster Lexikonja, filozófiai szempontból kiegészíti még egy teo­lógiai meghatározással, s úgy magyarázza: a tűz „a büntetés esz­köze, vagyis a bűnét nem bánó büntetése egy másik állapotban.” - Ezt az „állapotot" mellékesen említjük, szellemi állapotnak tartják; csakhogy a tűz jelenléte meggyőző bizonyíték lehetne anyagias mivoltára. S mégis, mikor Bain tanár arról az érzék­csalódásról szól, hogy jelenségeket azért tartunk egy­szerűeknek, mert megszoktuk őket, azt mondja:
     „A nagyon megszokott tények látszólag nem szorulnak magyarázatra, sőt arra szolgálnak, hogy segítségükkel megmagyarázzuk mindazt, amit velük összefüggésbe hozhatunk. Így annyira egyszerű jelenségnek tartják valamely folyadék forrását és elpárolgását, hogy az nem is szorul magyarázatra, és kielégítően magyaráz meg más ritkább jelenségeket. A tanulatlan elme egészen érthetőnek tartja, hogy a víz felszárad, de a természettudományban jártas embernek a folyékony állapot rendellenes és megmagyarázhatatlan. Tudományos szempontból igen nehéz kérdés: hogyan gyújthatunk lángon tüzet, pedig ezt kevesen tartják nehéznek”. (Logic, II. R. 125. o.)
      Mit mond az ezoterikus tanítás a tűzről? Azt mondja, hogy a „Tűz” az EGY LÁNG-nak legtökéletesebb és legtisztább vissza­tükröződése a Mennyben és a Földön. Élet és Halál, eredete és vége minden anyagi dolognak. Ez az Isteni „ÁLLAG”. Így nemcsak a TŰZ-IMÁDÓK, a Parsi-k, de még a magukat „tűz gyermekeinek” nevező vad amerikai vándortörzsek is, hitükben több tudományos­ságot, és babonáikban több valóságot mutatnak, mint a modern fizika és más tudomány összes elmélkedései. A keresztény, aki azt mondja: „Isten élő Tűz”, és a pünkösdi „Tüzes Nyelvek”-ről és Mózes „égő bokrá”-ról beszél, épp annyira tűzimádó, mint akármilyen más „pogány”. Valamennyi kabbalista és misztikus között a Rózsakeresztesek határozták meg a Tüzet a leghelyesebben és legpontosabban. Vegyél egy olcsó mécsest, csupán olajjal tápláld, és lángján meggyújthatod az egész földkerekség lámpáit, gyertyáit és tüzeit anélkül, hogy mécsed lángja fogyna. Ha az Istenség, a gyökér-Egy, örökkévaló és végtelen állag („Urad Istened emésztő tűz”), és soha fel nem emésztődik, akkor nem követ- kezetes, hogy nem tartják filozófiai tanításnak az okkultizmus tanítását, mely így szól: „Így alakultak az Arupa és a Rupa világok; EGY világosságból hét világosság; a hét mindegyikéből hétszer hét”, stb. stb.

      5. FOHAT ÖTÖT LÉP (miután először már hármat lépett) (a) ÉS SZÁRNYAS KEREKET ÉPÍT A NÉGYZET MINDEGYIK SARKÁN A NÉGY SZENT . . . ÉS SEREGEIK (sokaságok) SZÁMÁRA (b).
      (a) A „lépések”, amint már magyaráztuk, (l. a IV. Stanza Magyarázatát.) mindkettőre, a Kozmikus és az Emberi princípiumokra vonatkoznak. Az exoterikus felosztás szerint három Emberi princí­pium van (Szellem, Lélek és Test), ezoterikus számvetés szerint pedig hét - a Lényeg, három sugara és négy megnyilvánulása.1 Aki tanulmányozta Sinnett „Esoteric Buddhism” c. könyvét, könnyen meg fogja érteni elnevezésüket. Két ezoterikus iskola van, - jobban mondva egy iskola, mely két részre oszlik. Az egyik a benső Lanoo-k számára, a másik a külső, vagy félig laikus csélá-k számára, a Himaláján túl.* Az első iskola az emberi princípiumok hetes felosztását tanítja, a második pedig a hatos felosztást.
      Kozmikus szempontból az, hogy Fohat „ötöt lép”, itt az Ön­tudat és Létezés öt felsőbb síkjára vonatkozik; a hatodik és a hetedik (lefelé számítva) az asztrális és a földi, vagyis a két alsóbb sík.
      (b) „Négy szárnyas kerék minden sarkon . . . a négy szent és seregeik (sokaságok) számára.”. . . Ez a „négy Mahárádzsah” vagy a Dhyáni-Chohan-ok nagy Királyai, a Dévá-k, akik a négy égtájat őrzik. Ők a Kormányzók vagy Angyalok, akik Észak, Dél, Kelet és Nyugat Kozmikus Erőin uralkodnak. Mind­egyik Erőnek megvan a maga határozott, okkult sajátossága. Ezek a LÉNYEK a Karma-val is kapcsolatosak, mivel a Karma fizikai és anyagi közvetítőkre szorul, hogy határozatait végrehajtsa. Ilyen közvetítők pl. a négyféle szél, amelyről a Tudomány nyíltan be­ismeri, hogy részint rossz, részint jó hatással vannak az emberiség és minden élőlény egészségére. Okkult filozófia van abban a róm. kath. tanításban, amely a különféle csapásokat, amilyenek a járvá­nyok, háborúk és egyebek, észak és nyugat láthatatlan „Hírnökei”-re vezeti vissza. Ezekiel mondja: „Isten dicsősége kelet felől jön.” Jeremiás, Ézaiás és a Zsoltáros erősen állítják, hogy minden rossz a Nap alatt északról és nyugatról jön. Ez az állítás tagadhatatlanul jövendölésnek hangzik, ha a zsidó népre alkalmazzuk. Ezért mondja Szt. Ambrózius is (Amosról, IV. fej.), hogy éppen ez okból „átkozzuk az északi szelet s ezért kezdjük a keresztelés szertartását, nyugat felé fordulással, tudniillik így jobban megtagadhatjuk azt, aki ott lakik; ezután kelet felé fordulunk.”
     A „Négy Mahárádzsah”-ban - a Négy égtáj kormányzójában való hit egyetemes volt és a keresztények1 még ma is hisznek bennük. Ezek Szt. Ágostont követve „Angyali Erények”-nek és „Szellemek”-nek nevezik őket, ha maguk sorolják fel, és „Ördö­gök"-nek, ha pogányok említik. Hol van azonban ebben az eset­ben a különbség a pogányok és a keresztények között? Arisztotelész Platónt követve úgy magyarázta, hogy a ???????? (sztoikheia) kifejezést a csak test nélküli princípiumokra értették, melyek kozmikus világunk négy nagy tájának mindegyikéhez helyeztettek, hogy őrködjenek felette. Eszerint a pogányok épp oly kevéssé tisztelik és imádják az elemeket és a négy (képzeletbeli) világtájat, mint a keresztények, hanem csak az ezeken uralkodó „isteneket” tisztelik. Az Egyház kétféle Csillagi lényt ismer: Angyalt és Ördögöt. A kabbalista és az okkultista csak egyfélét, és egyikük sem tesz különbséget a „Vilá­osság Rektorai” és a Kozmokrátorok vagy „Rectores tenebra­harum (a Sötétség Rektorai) között. Ezeket látja, és ezeket fedezi fel a Római Egyház egy-egy „Világosság Rektorá”-ban, mihelyst más néven hívják, mint ahogyan ő nevezi. Nem a „Rektor” vagy a „Mahárádzsah” büntet vagy jutalmaz „Isten” engedelmével vagy parancsa vagy anélkül, hanem maga az ember. Tettei, vagyis Karmája hoz reá, mint egyénre, és mint közösségre, (így néha egész nemzetek esetében) mindenféle rosszat és szerencsétlenséget. Mi OKOK-at hozunk létre, s ezek ébresztik fel a megfelelő erőket a csillag­világban. Ezeket az erőket mágnesszerűen és ellenállhatatlanul vonzzák azok, akik az okokat létrehozták, és az erők visszahatnak rájuk. Nem az számít, hogy ezek az egyének elkövetik-e a rosszat, vagy egyszerűen csak elgondolják, s rosszat forralnak. A gondolat anyag;2 így tanítja a modern Tudomány. S a létező anyagnak minden részecskéje kell, hogy feljegyzése (register) legyen mindennek, ami történt, amint ezt Jevons és Babbage a „Principles of Science” c. munkájukban mondják olvasóiknak. A modern tudomány napról-napra, mind jobban belesodródik az okkultizmus örvényébe; kétségtelen, hogy ez ön­tudatlanul történik, de nagyon is észrevehető. A tudomány két fő elmélete - az Elme és az Anyag viszonyáról - a Monizmus és a Materializmus. Ez a kettő a negatív lélektan egész területét fedi, a német panteisták – félig okkult nézeteit kivéve.3
      Alexandriai Kelemen szerint az egyiptomi templomokban óriási függöny választotta el a szentélyt a hívők helyétől. A zsidóknál is így volt. Mind a két népnél a függönyt öt oszlop (az Ötszög, Pentacle) tartotta; ezek az öt érzékünket és ezoterikusan az öt Gyökérfajt jelképezték. A függöny négy színe pedig jelképezte a négy világtájat és a négy földi elemet. Az egész allegorikus jelkép volt. A négy égtájnak és Elemnek négy Uralkodója révén ismerheti meg öt érzékünk a Természet rejtett igazságait és egyáltalában nem, ahogy Kelemen magyarázza, tudniillik, hogy az elemek per se részesítették a pogányokat az Isteni Megismerésben, vagyis Istenről való ismeretben.1 Az egyiptomi jelkép szellemi volt, a zsidóké pedig tisztán anyagi, és valóban csak a vak elemeket és a képzeletbeli „tájakat” vette figyelembe. Mert mi volt a négyszögű szentély értelme, melyet Mózes a pusztában emelt, ha nem lett volna annak is ugyanaz a kozmikus jelentősége? „Csinálj függönyt... kék, bíborpiros és karmazsin színűt”, és „öt oszlopot sittim fából a függöny számára... négy rézkarikát a négy sarkára... finom fából léceket... a a szentek-szentje... négy oldalára, északra, délre, nyugatra és keletre... Kérubokkal mestermunkával.” (Exodus XXVL. XXVII. fej.) A szentek-szentje és a négyszögű udvar, a Kérubok stb. éppen olyan volt, mint az egyiptomi templomokban. A szentek-szentje négyszögű alakja ugyanazt jelentette, amit még ma is jelent a kínaiak és tibetiek exoterikus istentiszteletében - azaz a négy világtájat. Tehát ugyanazt, amit a piramisok, obeliszkek és más hasonló négyszögű építmények négy oldala jelent. Josephus igyekszik ezt megmagyarázni. Azt mondja, hogy a szentek-szentje oszlopai ugyanazok voltak, mint a Tyrus-ban a négy elem­nek emelt oszlopok, ezeket olyan talapzatokra helyezték, melyek négy sarka a négy világtáj felé nézett. Még azt is hozzá­fűzi, hogy: „a talapzat sarkain az állatövnek (Zodiac) az a négy jele volt”, amelyek ugyanezeket az irányokat jelképezik. (Antiquities I. VIII. XII. fej.)
     Ennek a gondolatnak nyomaira akadunk a zoroaszteri bar­langokban, India sziklába vájt templomaiban és az ókor valamennyi, a mai napig fennmaradt, négyszögű, szent épületében. Ezt Layard határozottan kimutatja, aki a négy világtájat és a négy eredeti elemet minden ország vallásában megtalálja, az obeliszkek négy­szögű alakjában, a piramisok négy oldalában, stb. stb. Ezeknek az elemeknek és tájaiknak kormányzója és igazgatója volt a négy Mahárádzsah.
      Ha a tanítvány többet szeretne tudni róluk, csak össze kell hasonlítania Ezékiel Látomását (I. fej.) azzal, ami a kínai buddhiz­musból (még ha ez csak exoterikus tanítás is) ismeretes és meg kell vizsgálnia ezeknek a „Nagy Királyok”-nak* külső alakját. Rev. Joseph Edkins véleménye szerint ők „a Devák**, akik mind négyen egy-egy szárazföldön uralkodnak; a hinduk ugyanis a világot négy részre osztják.”2 Mindegyikük egy szellemi lényekből álló sereget vezet, hogy megvédje az emberiséget és a buddhiz­must. A buddhizmust védő szerepüket félretéve, a négy égi lény szerepe a következő: Ők az emberiség védői és a Karma Köz­vetítői a Földön. A Lipikák ellenben az emberiségnek jövőjével foglalkoznak. Ez a négy egyszersmind a négy élő teremtmény, akik Ezékiel látomásában „emberre hasonlítanak”; ezeket a biblia­fordítók Kerubok-nak, „Szeráfok"-nak stb. nevezik; az okkul­tisták „Szárnyas Gömbök”-nek, „Tüzes Kerekek”-nek és a hindu Panteonban sok más néven ismeretesek. Mindezek a Ghandarva-k, az „Édes Énekesek”, az Azura-k, Kinnara-k és Naga-k allegorikus ábrázolásai a „négy Maharajah”-nak. A Szeráfok az Ég Tüzes Kígyói. A Meru-hegy leírásában egyik helyen így említik őket: „a dicsőség fennkölt tömege, az Istenek és mennyei kórusok tiszteletre méltó tartózkodási helye. . . elérhetetlen a bűnös embernek. . , mert Kígyók őrzik.” Megbosszulóknak és „Szárnyas Kerekek”-nek hívják őket.
      Most, hogy megmagyaráztuk feladatukat és mivoltukat, lássuk, hogy mit mondanak a Kerubokról a keresztény biblia­magyarázók: „A szó héberben annyit jelent, mint a tudás teljes­sége. Ezeket az angyalokat kiváló tudásuk miatt nevezik így, s ezért használták fel őket olyan emberek megbüntetésére, akik isteni Tudást színleltek.” (Cruden így magyarázza „Concordance” című művében, a Genesis III. 24. nyomán.)
      Ez nagyon helyes. S bár ez a magyarázat határozatlan, mégis mutatja, hogy a „Bukás” után, az Édenkert bejáratá­hoz állított Kerub idézte fel a tiszteletre méltó magyarázókban, azt a gondolatot, hogy a tiltott Tudomány, vagy Isteni Tudomány elsajátítása büntetéssel jár. - Ez a Tudás rendszerint egy másik „Bukás”-t idéz elő, t. i. az istenek vagy „Isten” bukását az ember megbecsülésében. Mivel azonban a jó öreg Cruden semmit sem tudott a Karmáról, megbocsáthatunk neki. Az allegória mégis sokat sejtet velünk. Meru-tól, az istenek lakóhelyétől, nagyon kicsi a távolság az Édenkertig; de még kisebb, a hindu Kígyók és a hét Ophita Kérub között (melyek harmadika a Sárkány volt), mert mind a kettő őrizte a Titkos Tudás birodalmának bejáratát. De Ezékiel világosan írja le a négy Kozmikus Angyalt:
      „És látám és íme forgószél jött. . . felhő, amely körül fényesség vala. . . és belőle négy lelkes állat formája tetszék ki. . . emberi formájuk vala. És mindeniknek négy orcája vala és négy szárnya. . . emberi orca, továbbá oroszlán-orca. . . és bika-orca. . . és sas-orca. . .” (Itt „Ember”-t tettek „Sárkány” helyébe. V. ö.: az „Ophita Szellemek.”1 ) „És mikor ránéztem a lelkes állatokra, íme egy-egy kerék vala a Földön mind az ő négy orcájuk felől. . . mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna. . . mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. . . és látám izzó ércként ragyogni*. . . .” stb. (Ezékiel I. fej.)
      Az Építőknek, a Bolygói szellemeknek és a Lipikáknak három fő csoportja van. Minden csoport Hét alcsoportra oszlik. Még a három főcsoportot sem tudjuk részletesen tárgyalni, bármily terje­delmes is egyébként jelen munkánk; ez ugyanis külön kötetre menne. Az „Építők” képviselik az első „Elme-szülte” Lényeket (Entities), s ennélfogva az első Rishi-Pradzsápati-kat; továbbá Egyiptom Hét nagy Istenét, akiknek feje Osiris; a zoroaszteri Hét Amshaspend-et; Ormazd-dal az élükön; vagy az „Arc Hét Szellemé”-t; az első Háromságtól elválasztott Hét Sephiroth-ot, stb. stb.2
      Ők az „Éjszaka” után minden „Rendszert” felépítenek, vagyis inkább újraépítenek. Az Építők második csoportja kizárólag a mi bolygóláncunk Építésze. A harmadik csoport pedig a mi Emberisé­günk őse - a mikrokozmosznak Makrokozmikus ősképe.
     A Bolygói szellemek általában a csillagok és különösen a bolygók éltető szellemei. Ők intézik az emberek sorsát, akik mind vagy az egyik, vagy a másik csillagkép alatt születnek. A második és harmadik csoport más rendszerekhez tartozik, de tevékenységük ugyanaz, és valamennyien a Természet különféle birodalmain uralkodnak. A hindu exoterikus Panteonban ők az őrző istenségek, akik a kompassz nyolc irányát őrzik - a négy fő és a négy mellék világtájat. Nevük Loka-Pâlas, „a Világ fenn­tartói vagy őrei" (a mi látható Kozmoszunkban). Legfőbbjeik Indra (kelet), Yama (dél), Varuna (nyugat) és Kuvera (észak). Elefántjaik és hitveseik természetesen a képzelet és a későbbi gondolat szüleményei, noha mindegyiküknek van okkult jelentése.
      A Lipikák (leírásukat a IV. Stanza 6. Slokája adja) a Világ­egyetem Szellemei, az Építők ellenben csak a saját bolygóink istenségei. A Lipikák a Kozmogenezis legokkultabb részéhez tartoz­nak, s ezt itt nem közölhetjük. Hogy a Beavatottak (még a leg­magasabbak is) ismerik-e ezt az angyali rendet teljesen, mind a három fokozatában, vagy csak az alsóbbat, mely a mi világunkra vonat­kozó feljegyzésekkel függ össze, azt az író nem tudja megmondani, de inkább az utóbbi feltevéshez hajlik. A legmagasabb fokukról csak egy dolgot tanítanak: a Lipikák összefüggnek a Karmával, mert annak közvetlen Feljegyzői.1

      6. A LIPIKÁK KÖRÜLÍRJÁK A HÁROMSZÖGET, AZ ELSŐT, (a függő­leges vonalat vagy az I. számot), A KOCKÁT, A MÁSODIKAT ÉS AZ ÖTSZÖGET (pentacle) A TOJÁSON (kör) BELÜL (a). EZ AZ „ÁT NE LÉPJ”-NEK NEVEZETT GYŰRŰ AZOK SZÁMÁRA, AKIK LESZÁLLNAK ÉS FELSZÁLLNAK (valamint azok számára is), AKIK, A KALPA ALATT, A „LÉGY VELÜNK” NAGY NAPJA FELÉ HALADNAK ELŐRE (b) . . . ÍGY ALAKULT AZ ARUPA ÉS A RUPA (a Formanélküli Világ és a Formák Világa); EGY VILÁGOSSÁGBÓL HÉT VILÁGOSSÁG; A HÉT MINDEGYI­KÉBŐL HÉTSZER HÉT VILÁGOSSÁG. A „KEREKEK” ÜGYELNEK A GYŰRŰRE.
      A Stanza folytatja az Angyali Hierarchia Rendjeinek részletes osztályozását. A Négyes és Hetes csoportból árad ki az „elme­szülte" Tíz, Tizenkettő, Huszonegy, stb. csoportja. Vala­mennyi újra hetes, kilences, tizenkettes alcsoportra oszlik, és így tovább úgy, hogy az ember belekavarodik az égi seregek és lényeknek ebbe a végtelen felsorolásába; mindegyiknek megvan a maga határozott feladata a látható Kozmosz kormányzásában, ameddig ez létezik.
     (a) A Sloka első mondatának ezoterikus jelentése az, hogy a Lipikáknak nevezett lények, a Karmikus jegyzőkönyv-írók át nem léphető korlátot emelnek a személyes EGO és a szémély­telen ÉN (Self), az előbbinek Noumenon-ja és Szülő-forrása, között. Innen az allegória. Körülírják a megnyilvánult anyagi világot az „Át ne Lépj” GYŰRŰN belül. Ez a világ (objectiv) jelképe az érzékcsalódás síkján sokra osztott EGY-nek, Ádi-nak (az „Első”), vagy „Eka”-nak (az „Egy”); és ez az Egy az összegyűjtő aggregátuma vagy összessége e látható világegyetem fő Teremtői­nek vagy Építészeinek. A héber okkultizmusban nevük Achath, nőnemű, „Egy” és Echád* szintén „Egy”, de hímnemű. Az egyistent-­imádók (monotheists) hasznukra fordították (és most is hasznukra fordítják) a Kabbala mélységes ezotériáját, amennyiben a nevet, amelyen az Egy Legfelsőbb Lényeget ismerik, ennek megnyilvánulására, a Sephiroth-Elohim-re alkalmazzák, és ezt Jehovah-nak nevezik. Ez azonban teljesen önkényes, az ész és minden logika ellenére történik, mert az Elohim kifejezés többes számú főnév, azonos a CHIIM többesszámú szóval s gyakran ezzel össze is kötik.1 De ezenfelül az okkult metafizikában, helyesen szólva, két „Egy” van - az egyik a Feltétlenség és Végtelenség elérhetetlen síkján, amelyről elmélkedni nem lehet, és a Második „Egy” a Kisugárzások (Emanations) síkján. Az első Egy sem ki nem sugárzik, sem fel nem osztható, mert örök, feltétlen és változatlan. A Második mindezt megteheti, mert úgyszólván az első Egynek visszatükröződése (ugyancsak a Logosz vagy Isvara az Érzékcsalódás Világegyetemében).2 Önmagából sugározza ki a hét Sugarat vagy Dhyan-Chohan-okat - amint a felsőbb Sephiroth-háromság kisugá­rozza az alsóbb hét Sephiroth-ot. Más szóval a Homogén a Heterogén lesz, az „Ősatom" (Protyle) az Elemekre különböződik szét. Ezek azonban, hacsak vissza nem térnek eredeti Elemükbe, sohasem léphetik át a Laya-t, vagy zérópontot.
     Innen az allegória. A Lipikák elválasztják a tiszta szellem világát (vagy síkját) az Anyag síkjától. Akik „leszállnak és felszáll­nak", - vagyis a testet öltő Monádok és a tisztulni törekvő emberek, akik felszállnak ugyan, de még nem érték el egészen a célt, csakis a „Légy-Velünk” napon léphetik át az „Át-Ne-Lépj körét”. Ezen a napon szabadítja fel magát az ember a tudatlanság béklyóitól, és teljesen felismeri, hogy a személyiségén belül levő Egója - melyet tévesen sajátjának tartott - nincs elkülönítve az EGYETEMES EGO-tól (Anima Supra-Mundi). Ezzel az ember belemerül az Egy Lényegbe, hogy nemcsak eggyé váljék „velünk” (a megnyilvánult egyetemes életekkel, amelyek „EGY” ÉLETET alkot­nak), hanem hogy ezzé az életté legyen.
     Csillagászati szempontbál tehát, az „ÁT NE LÉPJ Gyűrű”, melyet a Lipikák a Háromszög, az Első Egy, a Kocka, a Máso­dik Egy és az Ötszög (Pentacle) köré rajzolnak, hogy ezeket az alakokat körülírják: újra csak magában foglalja a 31415 jelképét, vagyis a matematikai képletekben állandóan használt együtthatót (a ? értéket), mert a mértani alakok itt a számjegyek helyett állanak. Általános filozófiai tanítás, hogy ez a gyűrű túl van azon az övön, amelyet a csillagászatban ködfolt-övnek neveznek. Ez azonban épp oly téves felfogás, mint amilyen téves a Purána-i és más exoterikus írásokban a Devaloka világok és égboltozatok 1008 világának helyrajza és leírása. Tudjuk, hogy mind az ezoterikus, mind a világi tudományos tanítások szerint, olyan kiszámíthatatlan távolságban is vannak világok, hogy a legközelebbinek fénye, - s ez épp most érkezett el a modern Kaldeusokhoz - valószínűen már jó ideje elhagyta fényforrását, amikor elhangzottak a szavak „Legyen Világosság”. De ezek a világok nincsenek a Devaloka síkon, hanem a Kozmoszunkban vannak.
      A vegyész az anyagi síkkal foglalkozik, s annak laya vagy zéró pontjáig hatol, és itt megakad. A természettudós vagy a csillagász billiókkal számolja a mérföldeket a ködfoltokon túl, és azután ő is megakad. A félig beavatott okkultista azt képzeli, hogy ez a laya-pont olyan síkon létezik, amelyet, ha nem is fizikai, az értelem mégis felfoghat. De a teljesen Beavavatott tudja, hogy az „Át-Ne-Lépj” gyűrű nem hely, hogy távolsága nem is mérhető, de hogy mégis létezik a végtelenségnek feltétlenségében. A teljesen Beavatottnak e „Végtelenségé”-ben nincsen sem magasság, sem szélesség vagy vastagság, de minden megmérhetetlen mélység, mely a fizikaiból a „para-para-metafizikaiba” ér le. Mikor a „le” szót használjuk, a mélység lényegét értjük, - a „sehol és mindenütt”-et, nem pedig a fizikai anyag mélységét.
     Ha gondosan átkutatjuk a népszerű vallások exoterikus és durván emberi alakba öltöztetett (anthropomorphic) jelképeit, akkor még ezekben is megtaláljuk homályos nyomát annak a tanításnak, amely a Lipikák őrizte „Át-Ne-Lépj” körben megtestesült. Meg­találjuk így még a Visishtádwaita Vedanta felekezet tanításaiban is. Ez pedig egész Indiában a legszívósabban ragaszkodik az antropomorfizmushoz. Mert azt olvassuk a felszabadult lélekről, hogy:
     Miután Moksha-t (a boldogság állapota, a „Bandha-tól vagy a rabságtól való megszabadulás”) elérte, a PARAMAPADHA-nak nevezett helyen boldogságot élvez. Ez a hely nem anyagi, hanem Suddasattva-ból való (a lényeg, melyből Isvara - „az Úr” teste alakult), Ott a Muktá-k vagy a Jivatmá-k (Monád-ok), akik Moksha-t elérték, soha többé nincsenek alávetve sem az anyag, sem a Karma tulajdonságainak. De ha akarják, testet ölthetnek a Földön1, hogy a világgal jót tegyenek. E világból a Déva Yana-nak nevezett út vezet Paramapadha-ba, vagyis az anyagtalan világokba. Mikor valaki Mokshá-t elérte és a test meghal:
      „A Dzsiva (Lélek) Sukshma Sarira2-val a test szívéből a Brahmarandra-hoz a fej tetejébe megy, átvonulva Sushumna-n. Ez az ideg a szívet a Brahmarandra-val köti össze. A Dzsiva Brahmarandra-n tör át és a Napsugarakon át a Nap (Suryamandala) területére megy. Azután a Napnak egy sötét pontján át Paramapadha-ba tér. A Dzsiva-t útjában a jógával szerzett Magasztos Bölcsesség vezeti.3 A Dzsiva így tovább halad Paramapadha-ba az Athivahika-k (hordozói az ő átmenetében) segítségével. Ezek Archi-Ahas. . . Aditya, Pradzsapati stb. néven ismeretesek. Az itt említett Archi-k tiszta lelkek stb. stb.” (Pundit Bhashyacharya F. T. S. Visishtadwaita Catechisma.)
      Egyetlen egy Szellem sem lépte át soha ennek a gyűrűnek tiltott vonalát, a „Feljegyzőket” (Lipikák) kivéve, és egy sem fogja átlépni a következő Pralaya napjáig. Mert ez a határ elválasztja a végeset - bármennyire végtelen is az az ember szemében - a valójában VÉGTELEN-től. Az említett „fel és leszálló” szellemek tehát azok „seregei”, akiket határozatlan kifejezéssel „Égi Lények”-nek nevezünk. A valóságban egyáltalán nem azok. A Létezés hierarchiá­jának magasabb világaiba tartozó lények, olyan mérhetetlenül magasztosak, hogy előttünk feltétlenül Isteneknek és együttvéve ISTEN-nek látszanak. De mi, halandó emberek, is szükségképpen ilyennek látszunk a hangyának, amely saját képességeinek meg­felelően okoskodik. Ki tudja, a hangya talán szintén egy személyes Isten bosszuló kezének tartja a gyermek kezét, aki csintalanságból egy pillanatban szétrombolja a hangyabolyt, sok hét munkáját ­hosszú évek a rovarok időszámításában. A hangyának ez nagyon fájhat, a gondviselés és a bűn kapcsolatának tulajdoníthatná a meg nem érdemelt szerencsétlenséget, és épp úgy, mint az ember, azt gondolhatná, hogy ez ősszülője bűnének következménye. Ki ismeri az igazat? Ki tudná bizonyítani vagy tagadni ezt? Korunk legnagyobb önhittsége: állítani, hogy az egész Naprendszerben rajtunk kívül nincsenek gondolkodó és értelmes lények, az emberi síkon. A tudomány jogosan csak azt állíthatja, hogy nincsenek láthatatlan Értelmek, amelyek ugyanolyan feltételek közt élnek, mint mi. De azt már nem tagadhatja teljesen, hogy létezhetnek világok a világokon belül, egészen más feltételekkel, mint amelyek a mi világunk természetét alkotják. Azt sem tagadhatja, hogy lehetséges bizonyos korlátozott közlekedés1 egyes ilyen világok, és a mi világunk között. A legmagasabb világokba tartozik, amint tanítják, a tisztán isteni Szellemek hét rendje; a hat alsóbba olyan hierarchiák tartoznak, amelyeket az emberek alkalomadtán láthatnak és hallhatnak, s ezek érintkeznek is földi ivadékaikkal. Ez az ivadék felbonthatatlanul van velünk összekötve, mert minden emberi princípiumnak közvetlen forrása ezeknek a nagy Lényeknek termé­szetében van. Ők látnak el a megfelelő láthatatlan elemekkel, amelyek bennünk vannak. A fizika tudománya továbbra is fog­lalkozhat az élő lények élettani szervezetével (mechanism), és folytathtja eredménytel kísérleteit, hogy érzelmeinket, észleléseinket szerves hordozóik működé­sére vezesse vissza. Különben is, amit ezen a téren valaha el lehet érni, azt már elérték, és a tudomány tovább nem mehet. Áthághatatlan fal előtt áll, és erre rajzolja azt, amit nagy élettani és lélektani felfedezéseknek tart. De ezek mindegyikéről be fog bizonyulni később, hogy nem ér többet egy tudományos képzeletből és érzékcsalódásból szőtt pókhálónál. A fiziológia tudománya csak fizikai formánk szöveteit elemezheti és kutathatja.2 A bennük levő magasabb hat príncípium örökre ki fogja kerülni az olyan lélektől vezetett kezet, mely céltudatosan mellőzi és visszautasítja az Okkult Tudományt.

      A „LÉGY VELÜNK Nagy Napja” tehát olyan kifejezés, melynek egyetlen érdeme szószerinti fordításában rejlik. Nem könnyű jelen­tését olyan közönségnek felfedni, mely az okkultizmus misztikus tanítását, vagyis még inkább, az Ezoterikus Bölcsesség vagy „Budhizmus” tanítását nem ismeri. A fenti kifejezés e tanítás sajátságos kifejezése, és a be nem avatott számára éppen olyan homályos, mint az egyiptomiak elnevezése. Az egyiptomiak ugyanezt a Napot a „JÖJJ-HOZZÁNK Napnak”3 nevezték. Ez azonos az előbbi kifejezéssel, bár jobb volna, ha a „légy” igét ebben a jelentésben inkább a „Maradj” vagy „Pihenj-velünk” kifejezések akármelyikével helyettesítenénk, mert a kifejezés a PIHENÉS-nek arra a hosszú idő­szakára vonatkozik, melyet Paranirváná-nak nevezünk. Az egyiptomi szertartások exoterikus magyarázata szerint minden elhunytnak lelke - a Főpaptól kezdve a szent bikáig, Ápiszig - Osiris-szá lett, - osirizálódott. Csakhogy a Titkos Tanítás mindig azt tanította, hogy minden Monád csak létezésének 3000 ciklusa után osirizá­lódik igazán. Ez tehát erre az esetre is áll.