A világ teremtésének történetét számos nép mitológiája őrzi, ezek egyike az Arvisurákban is megemlített úgynevezett Tórem mitológia. Roppant érdekes módon ez a hiedelemvilág Finnországban, a Kárpát-medencében, a Csendes-óceán partvidékén, az Ural tájékán, a Kaukázusban, Mongóliában és Kelet-Szibérián keresztül egészen a japán Hokkaido-szigetig egyaránt nyomon követhető, s ezek a területek teljesen egybeesnek azokkal a népekkel, melyeket az Arvisurák, mint rokon népeket tart számon. A Tórem hitvilág szerint a mellékelt vázlaton bemutatott módon épül fel a világunk. A hét szintre tagozódott égbolt legfelső szintjén áll Ata-Isis, vagyis az Atyaisten, alul pedig a Terembura választja el az emberek fizikai létsíkját a többi égi szférától. A világ hét rétegét vertikálisan az Élet-fa vagy Világfa köti össze. A hatodik ég birodalmának felügyelője Sis-Tórem, Ata-Isis fia. Az alatta lévő égbolton őt is fia követi, akit Numi-Tóremnek, vagy Öreg Istennek neveznek. Ezen a szinten meg kell még említenünk Numi-Tórem feleségét, Joli-Tóremet, akit más néven úgy ismerünk, mint Gaia-t, a Föld anyját. Numi-Tórem testvére Kaltes-asszony, az ő egyik fia pedig Szíriusz, aki a Szíriusz-rendszer felügyelője. Ezért van az, hogy az Arvisurákban a szíriusziakat legtöbbször csak kaltesieknek nevezik. Végül a Felső világ legalsó szintjén Numi-Tórem hetedik, legkisebb fia uralkodik, akit a magyarok csak Hadúr-Tóremnek, a Hadak istenének, vagy másnéven a Világfelügyelő Aranyfejedelemnek neveznek. Ő hozta létre a Középső világot, amely három részre tagozódik. Ezekben a jó szellemek, a rossz szellemek és a teremtett lelkek kaptak helyet. Ide térnek pihenőre az emberek vándor-lelkei, s itt várják ki, míg újra inkarnálódhatnak. Az Alsó világ pedig nem más, mint a mi világunk, azaz a földi emberek létsíkja. Az emberi értelemben vett világmindenséget Sis-Tórem hozta létre, majd más Tóremek segítségével megalkották a bolygókat is. Ezekhez mindehez mellérendeltek egy-egy Tóremet, akinek felügyelnie kell az adott bolygó életét, fejlődését. Így került a mi Földünk Joli-Tórem gondoskodása alá.

A Tórem mitológia szerint a teremtési hierchia egy fentről lefelé épülő, fraktális rendszer, s ez valóban így is van. A téridő struktúra hat külön téridő szeletre osztódik fel, melyek mindegyikének külön felügyelője, Istene van. Az Isten alatt működik 24 Istenség, akik mivel triál lelkek, voltaképpen 72 magasan fejlett szellemi lényt jelent. Közöttük is felosztásra került az univerzum, mindegyikük más-más téridőszeletet felügyel, s egyúttal más-más lélekcsoportú emberek fejlődését segíti. Minden ember lelke fluidszálas összeköttetésben van egyrészt az adott lélekcsoportjának vezető Istenségével, másrészt pedig a bolygójával, ahol él. A bolygó – mivel nem pusztán egy sárgolyót takar – szellemi lénye ugyanilyen kapcsolatban van a saját naprendszerének központjával, azaz a mi esetünkben a Nap szeránjával, (ezt szeráfnak is nevezik). Ez a Napban élő szerán az a bizonyos fénykvantum, amit az őseink is tiszteltek, s ami miatt napimádóknak tartották őket. Látni kell, hogy ennél sokkal többről volt szó: tudták, hogyan működik a Naprendszer, és komoly kozmikus tudással rendelkeztek. Ezt a tudást igyekeznek most visszaszerezni a mai magyar időfizikusok, egyre kecsegtetőbb eredménnyel.

Az Arvisurában szereplő másik igen érdekes történet a tűz megszerzéséről szól Kr. e. 13.508-ból. Ebben a következőket olvashatjuk:

" A Gara-zúgón túli Kuszkó Birodalmában Artupi asszonynak és Kecső kabar nyílkovácsnagy 4 fia volt: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc. Ragyolc, Miskolc és Tiszolc a Hangony-tavában fürdött, amikor egy játékos kis mackó a fáról a vízbe esett. Nyomban a fuldokló medvebocs után úsztak és kimentették a habokból. Ekkor Kemi-asszony, a medvék anyja az erdőt villámmal sújtotta és rögtön hőség keletkezett. Ragyolc és Tiszolc elszaladtak, de Miskolc a kis bocsával a tűz felé ment. Mindketten gyorsan megszáradtak. Amikor Miskolc testvérei látták, hogy öccsük sértetlen, maguk is odamerészkedtek. Egy lángoló tuskóra száraz gallyakat raktak, s annak tüzénél tovább melegedtek. Megszáradásuk után Kemi-asszony az erdők tüzét felszippantotta és záporral elverte. Ekkor a három testvér a bocsot egy pásztorkunyhóba vitte, ahol hajnalban Kemi-asszony a szájából tüzet fújt és a bocsnak ételt melegített. Ezt öt napon át megismételte. Azonban az ötödik napon a kunyhóban elaludt, ekkor a pajkos Miskolc tüzet lopott a medvék anyjának nyitva hagyott szájából és azt egy csuporba rejtette. Ekkor ért haza Rohonc, aki az ellopott tüzet Ruda-Tórem, a kabarok égi védelmezője ajándékának tekintette. Amikor Kemi-asszony kisurrant a kunyhóból, a nyílkovácsok éjjelig tanakodtak. Kecső azt javasolta, hogy az Égiek ajándékával mindhárom tűzszerző ifjúnak a Bálványhegyre kell futnia, hogy a csillagokat és időket rovó sámánok ezen nevezetes eseményt megörökítsék. A tüzet napokig száraz fával szaporították és öt csuporba szétosztották. Három csuporral Ragyolc, Miskolc és Tiszolc futva indultak a Bálvány-hegyi Szentély felé, míg a negyedik csupor tüzet Rohonc egy ládikában, a Hangony folyón evezve vitte. Az ötödik csupor tüzet Artupi asszony éjjel-nappal gondoztatta a leányaival. Rohonc hatalmas evezőcsapásokkal siklott a Hangony vizén, de még a Gara-zúgó előtti kiszálláskor a folyóba zuhant és a tüzes csupor elveszett. Ragyolc a tizedik, Tiszolc a huszadik napon ejtette vízbe a csuprot, de a 24. napon Miskolcnak sikerült a Gara-zúgó alatti Hun síkságra érkezni. Ekkor Artupi öccse, Garaúz hegyivadász a vállaira ültette holtfáradt kisöccsét és diadallal vitte fel az Isisek lépcsőin a 800 öles hegy tetején épült szentélybe."

Érdekes összefüggést lehet találni a fenti történet valamint a teremtéstan elmélete között, hiszen Kemi-asszony öt napon át fújt tüzet a szájából, illetve a megszerzett tüzet öt csuporba osztották szét, amiből egyértelműen az olvasható ki, hogy az öt Tűz elemből, illetve az öt forrás által keltett önfenntartó rendszerből hogyan is keletkezett maga a téridő.