Apokrif-iratok

Tóth Beáta Mária

11 éve | mester Angyal Fény Hordozói Vagyunk | 0 hozzászólás

Tóth Beáta Mária Csak egy mezőt Ha tehetném, tőled egy mezőt kérnék... Az sem baj, ha nincs patakja Vagy madár nem dalol rajta Csak végtelen legyen a tér Hol szemem szabadon él S Napba nézve hagynám el én Szívem, lelkem minden könnyét Te hátrább lépnél, s onnan néznéd Hajammal hogy játszik a szél És ha látod, hogy készen állok Hogy felvállaljam a világom Szótlan fogd meg a kezem Hogy nyugalmamba így vezess S ha eső hullna, az sem baj Csak vinnél egyszer el oda Hol könnyeim esővel vegyítve A mező földjébe temessem el Az sem kell, hogy velem ázz Csak távolról vigyázz rám S ha látod, hogy készen állok Hogy felvállaljam a világom Egy kis virágot tűzz hajamba Hogy így hozhassam el magammal A mező nyugalmának apró fényét Hogy ránézve megtaláljam az érzést Ha megint rám borulna az árnyék... Mert ha tehetném is, Semmi mást nem kérnék.

"A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. Nincs határ közted és egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan közted és a messze lévő tárgyak között sincsen távolság. Benned van minden dolog, a legkisebb és a legnagyobb, a leghatalmasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú. A Föld minden eleme egyetlen atom. A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye. Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti."
(Hermész Triszmegisztosz)

Címkék: