„A körülötted rejlő titkok mélyen ülnek.

Rejtve a múlt misztériuma.

Keresd azt kulcsaimmal,

És biztosan megtalálod az utat.

A hatalomhoz vezető kapu rejtve

De aki eléri rajta átmehet.

Tarts ki a sötét ösvényen.

Juss túl a sötétség lakóján.

Emeld tekintetedet a Fény síkjára,

És a Fénnyel egy leszel.”

Gyakran lehet hallani Toth, vagy másik ismert nevén Hermész Triszmegisztosz smaragd­tábláiról, melyet Tabula Smarag­di­na vagy Tabula Hermetica néven ismerünk, s amely szöveg latin nyelven is fennmaradt. Ritkábban lehet viszont látni a valódi táblák képeit. Ezt pusztán azért tartom érdekesnek, mivel ezek is egyfajta rovásírással készültek. A tizenkét smaragdzöld tábla nagyon különleges anyagból készült. Egy olyan vegyi folyamat – alkímiai transzmutáció – során hozták létre mesterségesen, amit még nem tud megmagyarázni a mai tudomány. A táblák jellemzője, hogy nem koptatható el, és ellenállóbb minden eddig ismert anyagnál.

Thot mágus körülbelül Kr. e. 3600 évvel jegyezte le a smaragdtáblák sorait. Titkuk nem azért van titoknak nyilvánítva, mert nem olvashatja bárki, hanem mert tudásanyaguk - nyelvezete és képi világa miatt - csak a beavatottak számára válik nyilvánvalóvá. Thot, vagy Hermész Triszmegisztosz papkirály és mágus volt. Létezésére a történelem is sok bizonyosságot talált, nevét a gnosztikus és alexandriai iratok jól ismerik. Közel 16.000 éven keresztül uralkodott, hisz le tudta győzni a halált. (Ezt keleten sokan meg tudják csinálni, csak a nyugati elmék számára tűnhet lehetetlennek). A bölcsesség isteneként a tudás feljegyzőjeként tartották számon, hiszen bölcsessége és tudása alapján kétségtelen, hogy egy istenség volt. Főpapjai vitték tovább azt a tudást, amit az emberekre hagyott. Egyes feljegyzések szerint azért nevezik háromszor születettnek, vagy háromszor magasztosultnak, mert az egyiptomi születését követően még kétszer – tehát összesen háromszor – inkarnálódott. Az utolsó inkarnációban viselte a Hermész nevet, ami „Háromszoros Nagyságot” (mesteri szintet) jelent, és nagy bölcsességének hármas természetére utal. Azt is jelzi továbbá, hogy életében három nagy esemény részese volt. Részt vett ugyanis azon a beavatási szertartáson, amely során Ekhnatont Nagymesterré avatták, majd ő is betöltötte ezt a tisztséget, Kr. e. 1259-ben pedig ő avatta Atonament Nagymesterré.

Toth táltos volt, és ő az, aki a mítoszok szerint a halál után megmérte az elhunytak lelkeit. Az Egyiptomi Halottaskönyv egyik képe ábrázolja őt mérlegével együtt. Ezen a képen a mérleg egyik serpenyőjében egy halott ember lelke látható, a másikban pedig a tisztesség, a becsület és a szavahihetőség. Ezek együttes neve a "magurság", vagyis magyarság. Toth az egyiptomi leviták magas kasztját képviselte, mint Iránban Zarathusztra.

Nevével az Arvisurákban is találkozhatunk, s itt úgy nevezik, hogy „a mindeneket Tudó”. Nippurban tanult, majd Karnak főpapja lett. Ő építtette fel az új Meni fővárost, s azt a földalatti világot, ahol a fontos feljegyzéseket az utókor számára tárolni lehetett. Tudó volt az, aki valójában egyesítette alsó és felső Egyiptomot is.

„Ekkor lépett fel a Nippurban tanult Tudó, aki mezítláb, durva köntösben sorbajárta a királyságokat és a hitetlenkedőket meggyőzte a veszedelem előtti egyesülés szükségességéről. A Ménes uralkodó családjából szárma­zó Al-Méne magáévá tette a Tudó által látott szumér megújulást és ha kellett, fegyver­rel is elősegítette Tudó elképzelését.”

Fontos szerepe volt a Havaruti Nagyszalán is, ahol Nagy-Tot néven, mint a kaltesi beavatottak vezetője vett részt, s osztotta meg tudását és sokezer éves tapasztalatát a hallgatósággal. Szavaiból egyértelműen kitűnik a jövőbelátó képessége is:

A nagy Mindenség minden mozzanata hatással van az emberiségre és az Égites­tek megnyilvánulásaira. A Bika, Kos és Halak Világhónapjának öldöklő évezredei után Joli-Tórem Földje elérkezik a Vízöntő Világhónapjába, amikor az emberevés megszün­tetése, a Szeretet tanának megértése után az emberiség rájön arra, hogy az öldöklések helyett mindenkinek dolgoznia kell. A lopások, hazug vagyonszerzések nem terem­tenek örökéletűeknek gondolt jólétet; ezt csak a békességes munka és a természet tit­kainak kifürkészése adja meg.

A Smaragd Tábla sokak szerint rendkívül misztikus jelentésű mű, valójában a teremtéstan alapos ismeretét sugallja:

„Való, tévedéstől mentes, biztos és igaz mindenek felett, hogy ami fent van, a lentihez hasonló, s ami lent van, a fentihez, beteljesítvén az Egyetlen számtalan csodáját. Ahogyan pedig az összes dolog az Egynek elgondolása szerint lett, úgy minden ebből az Egyből vette eredetét egyetlen átváltozás által. Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, s a Föld tartja fenn. Ő a jelenségek valamennyi megnyilvánulásának nemzője a világ egészében, hiszen a tökéletesség benne rejlik erejében. Ha a Földre vetül, elválasztja annak elemét a Tűztől, a finomat a durvától, s nagy óvatossággal emelkedve onnan lassanként a Mennyekig hatol, majd ismét visszahull a Földre, egyesítve magában a felsőbb és alsóbb dolgok befolyását. Így lehet tiéd az egész világ világosságának dicsősége, s minden sötétség menekül majd előled. Ebben rejlik valamennyi erő szilárd állhatatossága, mivel minden megfoghatatlant áthat éppúgy, akár a tömörebb állománnyal rendelkezőket. Így lett e világ létrehívva, s ezáltal válnak oly csodás átváltozások elérhetővé, melyeknek elve ugyanez. Azért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ bölcsességének mindhárom része birtokomban van. Amit a Nap hatásairól mondhattam, befejeztem. Elvégeztetett!”