„A körülötted rejlő titkok mélyen ülnek.

Rejtve a múlt misztériuma.

Keresd azt kulcsaimmal,

És biztosan megtalálod az utat.

A hatalomhoz vezető kapu rejtve

De aki eléri rajta átmehet.

Tarts ki a sötét ösvényen.

Juss túl a sötétség lakóján.

Emeld tekintetedet a Fény síkjára,

És a Fénnyel egy leszel.”

Toth isten nevét jól ismerhetjük már az egyiptomi mitológiából, azonban van néhány egyéb információ is, amit nem árt tudnunk róla, hiszen mind a mai napig rengeteg rejtély övezi.

Toth, mint a bölcsesség egyiptomi istene, az írás és a tudomány megalapozója volt, az istenek írnoka. Neve az egyiptomi szövegek szerint „nagyon nagy” jelentéssel bír. A legenda szerint a Kr.e. XII. évezredben történt világkatasztrófa előtt ő készített feljegyzéseket az emberiség számára, a tudományokról, a világ keletkezéséről, s annak törvényeiről. Toth az, aki a mítoszok szerint a halál után megméri az elhunytak lelkeit. Az Egyiptomi Halottaskönyv egyik képe éppen eme tevékenysége közben ábrázolja őt mérlegével együtt. Ezen a képen a mérleg egyik serpenyőjében egy halott ember lelke látható, a másikban pedig a tisztesség, a becsület és a szavahihetőség. Ezek együttes neve a "magurság", vagyis magyarság. Toth az egyiptomi leviták magas kasztját képviselte, mint Iránban Zarathusztra.

Thot tehát papkirály és mágus, azaz táltos volt. Létezésére a történelem is sok bizonyosságot talált, nevét a gnosztikus és alexandriai iratok jól ismerik. Közel 16.000 éven keresztül uralkodott, hisz le tudta győzni a halált. A bölcsesség isteneként a tudás feljegyzőjeként tartották számon, hiszen bölcsessége és tudása alapján kétségtelen, hogy egy istenség volt. Főpapjai vitték tovább azt a tudást, amit az emberekre hagyott.

Ha már van némi köze Tothnak a magyarsághoz és a táltossághoz, akkor nem csoda, hogy a nevével az Arvisurákban is találkozhatunk. Az ősi rovósámánok a feljegyzéseikben úgy nevezik, hogy „a mindeneket Tudó”.  Fontos szerepe volt a korszakának legfontosabb birodalmi nagygyűlésén, az un.  Havaruti Nagyszalán, ahol Nagy-Tot néven, a Szíriusz-rendszerből érkezett 12 fős küldöttség beavatottjainak vezetőjeként vett részt, s osztotta meg tudását és sokezer éves tapasztalatát a beavatottt hallgatósággal. Szavaiból egyértelműen kitűnik a jövőbelátó képessége is, hisz az alábbiakat mondta el egyik előadásában, Kr.e. 3970-ben:

„A nagy Mindenség minden mozzanata hatással van az emberiségre és az Égites­tek megnyilvánulásaira. A Bika, Kos és Halak Világhónapjának öldöklő évezredei után Joli-Tórem Földje elérkezik a Vízöntő Világhónapjába, amikor az emberevés megszün­tetése, a Szeretet tanának megértése után az emberiség rájön arra, hogy az öldöklések helyett mindenkinek dolgoznia kell. A lopások, hazug vagyonszerzések nem terem­tenek örökéletűeknek gondolt jólétet; ezt csak a békességes munka és a természet tit­kainak kifürkészése adja meg”.

Toth aztán nem ment vissza a Szíriusz-rendszerbe, hanem Nippurban tanult, majd Karnak főpapja lett. Ő építtette fel az új Meni fővárost, s azt a földalatti világot, másnéven Beavatott Központot, ahol a fontos feljegyzéseket az utókor számára elrejtették. Történelmi tanulmá­nyaink során azt tanultuk, hogy Ménes volt az, aki alsó és felső Egyiptomot egyesítette. Ám az ősi feljegyzések szerint ez nem egészen így történt, hiszen Ménes munkáját igen alaposan előkészítette ez a bizonyos Tudó, így valójában neki köszönhető ez a nagyszerű politikai húzás.

„Ekkor lépett fel a Nippurban tanult Tudó, aki mezítláb, durva köntösben sorbajárta a királyságokat és a hitetlenkedőket meggyőzte a veszedelem előtti egyesülés szükségességéről. A Ménes uralkodó családjából szárma­zó Al-Méne magáévá tette a Tudó által látott szumér megújulást és ha kellett, fegyver­rel is elősegítette Tudó elképzelését.”

Toth fia Tat volt, aki egy misztérium iskolát alapított Egyiptomban, összegyűjtvén ebben a felemelkedett mesterekké váló tanítványokat. Ezt a közösséget nevezték Tat Testvériségnek, vagy ahogyan még többen ismerik, Nagy Fehér Testvériségnek. Mellesleg innen ered a magyar felemelkedett mesterek, magas fokú beavatottak elnevezése is, hiszen a táltosokat korábban tátosoknak hívták. A tát szavunk voltaképpen tár, nyit jelentésű, s egyben az Isten felé történő léleknyitásra is utal.

Toth-Tudó, valamint fiának Tatnak a nevét egyébként számos magyar földrajzi név is őrzi, ilyenek pl. a Rátót (RÁ napisten + TOTH), Tét, Tát, Tata, vagy épp a Tátra (TOTH + RÁ) nevű hegység.

Toth egyik későbbi inkarnácója volt Hermész Triszmegisztosz, akit egyes feljegyzések szerint azért neveztek háromszor születettnek, vagy háromszor magasztosultnak, mert az egyiptomi születését követően még kétszer – tehát összesen háromszor – inkarnálódott. Az utolsó inkarnációban viselte a Hermész nevet, ami „Háromszoros Nagyságot” (mesteri szintet) jelent, és nagy bölcsességének hármas természetére utal. Azt is jelzi továbbá, hogy életében három nagy esemény részese volt. Részt vett ugyanis azon a beavatási szertartáson, amely során Ekhnatont Nagymesterré avatták, majd ő is betöltötte ezt a tisztséget, Kr. e. 1259-ben pedig ő avatta Nagymesterré Atonament.

Hermész neve a görög mitológiából is ismert, mint Zeusz és Maia fia, aki az istenek hírnöke, a leleményesség és ügyesség pártfogója, a holt lelkek vezetője. Római neve Mercurius volt, melyet gyakran a Hermész név után csatolnak, utalva ezzel egyúttal a beavatottak származási helyére, a Merkúr bolygóra.

Hermész sírját Nagy Sándor idejében találták meg. A hagyományok szerint múmiája a híres Tabula Smaragdinát tartotta a kezében. Mivel a titkos tanítások alkimista célokat is szolgáltak, Severus római császár minden misztikus írást összegyűjtött, és a Nagy Sándor sírkamrájába temettetett. Az egyiptomi szövegekből sajnos nem maradt meg minden, amit átmentettek, azok elsősorban a II-III. században Alexandriából származó hermetikus írásokban találhatók meg. Ezeket aztán számos nyelvre lefordították. Valószínűleg a Toth által megfogalmazott, szent nyelven írt művet fordították le a vízözön elmúltával a hieroglifák nyelvére, s majdan ez szolgált alapul azon szent könyvek számára, melyeket Hermész írt. E négy könyv további felbontása összesen negyvenkét kötetet tett ki, ami megegyezik a Védák könyveinek a számával, sőt a két mű között számos tartalmi hasonlóság is felfedezhető. Hermész könyveit a Beavatott Központokban őrizték, ahol a legmagasabb rangú papokon, a legmagasabb szintű beavatottakon kívül senki nem férhetett hozzájuk. Ezen kötetek elsősorban a világ keletkezéséről, az istenek kinyilatkoztatásairól, s törvényeiről, a papság rendszabályairól, különböző tudományokról szóltak, úgy, mint a csillagászat, asztrológia, filozófia, orvoslás, anatómia.

Érdekes módon azonban ezek a Smaragd Táblák is egyfajta rovásírással készültek. A tizenkét smaragdzöld tábla nagyon különleges anyagból készült. Egy olyan vegyi folyamat – alkímiai transzmutáció – során hozták létre mesterségesen, amit még nem tud megmagyarázni a mai tudomány. A táblák jellemzője, hogy nem koptatható el, és ellenállóbb minden eddig ismert anyagnál. Titkuk nem azért van titoknak nyilvánítva, mert nem olvashatja bárki, hanem mert tudásanyaguk - nyelvezete és képi világa miatt - csak a beavatottak számára válik nyilvánvalóvá. A Smaragd Tábla sokak szerint rendkívül misztikus jelentésű mű, valójában a teremtéstan alapos ismeretét sugallja:

„Való, tévedéstől mentes, biztos és igaz mindenek felett, hogy ami fent van, a lentihez hasonló, s ami lent van, a fentihez, beteljesítvén az Egyetlen számtalan csodáját. Ahogyan pedig az összes dolog az Egynek elgondolása szerint lett, úgy minden ebből az Egyből vette eredetét egyetlen átváltozás által. Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, s a Föld tartja fenn. Ő a jelenségek valamennyi megnyilvánulásának nemzője a világ egészében, hiszen a tökéletesség benne rejlik erejében. Ha a Földre vetül, elválasztja annak elemét a Tűztől, a finomat a durvától, s nagy óvatossággal emelkedve onnan lassanként a Mennyekig hatol, majd ismét visszahull a Földre, egyesítve magában a felsőbb és alsóbb dolgok befolyását. Így lehet tiéd az egész világ világosságának dicsősége, s minden sötétség menekül majd előled. Ebben rejlik valamennyi erő szilárd állhatatossága, mivel minden megfoghatatlant áthat éppúgy, akár a tömörebb állománnyal rendelkezőket. Így lett e világ létrehívva, s ezáltal válnak oly csodás átváltozások elérhetővé, melyeknek elve ugyanez. Azért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ bölcsességének mindhárom része birtokomban van. Amit a Nap hatásairól mondhattam, befejeztem. Elvégeztetett!”