Emlékeinkben szerepelnek misztikus madarak, amelyek egyes vonásokban hasonlítanak egymáshoz, másokban különböznek. Közös bennük, hogy a Naphoz, a tűzhöz kapcsolódnak, béke és boldogság kíséri útjukat. A tűzhöz, amely rombol és teremt, a salakot elégeti és felszínre kerül az arany.

Ilyen misztikus madarak a benumadár, a főnix, a milcham, a Tűzmadár, a Fung, a Feng-Huang, és az Aranymadár. Különbözik leírásuk, egyikük gém- másik fácán-, illetve paradicsommadár alakú. A hozzájuk kapcsolódó mítoszok sem ugyanazok, ezért a meglévő különbségek miatt külön nézzük meg őket.

FŐNIX

A főnix misztikus madár, amely az áldozati tűzben elégett, majd hamvaiból újjáéledt. Neve a szimbólumszótár szerint a görög phoinix–vörös szóból ered(?), és a tisztító lángból való feltámadás hitével van összefüggésben. Ovidius elmondása szerint a főnix halála közeledtével fészket készít magának egy pálmafa tetején. A fészek fahéjból, mirhából és egyéb fűszerszámokból, például nárdusolaj-ból készül. Ennek a fészeknek a lángjaiban ég el, majd születik újjá hamvaiból a madár. Állítólag Hérodotosz nevezte ezt a legendás állatot először főnixnek, mivel jobbára pálmafa tetején látták ücsörögni, a pálma pedig a görögben phoinix.

Az egyiptomiak különös tisztelettel öveztek egy, a Naphoz tartozó madarat, amely néhány közös vonást mutat a főnix madárhoz. A benumadár – Benu isten megjelenési formája, aki a Nap és újjászületés istene - a teremtésmítoszokban szerepel, a Piramisszövegek egyik részlete a skarabeussal együtt Ré Napisten megnyilvánulásaként említi. Az egyiptomi Benu gázlómadár, amely első élőlényként született az iszap ősdombból, és a Napistent testesítette meg. Heliopoliszban, a Nap városában tisztelték. A mítoszok szerint a benumadárnak arany tolla van. A neve „kisugározva keletkezést” és „ragyogást” jelent. A lenyugvó, majd fölkelő Naphoz kapcsolódóan, elpusztuló majd feltámadó benumadárról szóló elképzelésekre lehet példát találni. Reggel a gém-madár a vízparton jelenik meg, s 500, mások szerint 1460 év után elégeti magát, majd saját porából újjáéled.

A főnix Rómában a birodalom mindig megújuló életerejének szimbóluma lett, császárkori érméken és mozaikokon is szerepelt.

Kínában a tollas élőlények királyaként tisztelték, s a Nap, az élet, továbbá a halhatatlanság szimbóluma volt. A császárnő madara. A kínai főnix – a feng-huang - olyan madár, amely fácán alakú, színes a tolla, csodálatos énekkel és tánccal szórakoztatja az isteneket és uralkodókat. Ahol feltűnik, békét hoz a népnek. Voltaképpen a világmindenség női princípiumának jelképévé vált. A főnix békét, boldogságot jelent, a házassági szövetség hatásos szimbóluma. Egy háromlábú vörös főnix a déli égtáj Napszimbóluma.

Mint Napszimbólum a tudás, a tanítás, a gyógyítás, az alkotás, a teremtés szimbóluma is, valamint a ciklikusságnak, az újjászületésnek és a regenerációnak megjelenítője.

A főnix-madár, a pálmafa (phoenix) és Főnícia elnevezése egy tőről ered, sőt a forró szél, a főn is.

Az európai középkor úgy tudta, hogy a főnix Indiából vagy Arábiából származik, fajtájának egyedüli példánya ötszáz évente elrepül a libanoni cédrusokhoz, majd az ott beillatosított szárnyaival Héliopoliszba repül, s egy oltáron illatos füvekből fészket rak, mely aztán saját teste melegétől lángra lobban, majd ezen a tűzön elég, hogy harmadnapra hamvaiból újjászületvén, visszarepüljön hazájába. Mindez azt szimbolizálja, hogy a teremtő szellem felszárnyalásának előfeltétele a korábbi létformák tökéletes elhamvadása.

A főnix Bizánc államjelvénye volt.

A keresztény ikonográfiában a főnix a pelikán párja. Az alkímiában az ősanyagnak a megsemmisüléstől az újjászületésig, a bölcsek kövévé válásáig vezető útját jelképezi.

A zsidó mondákban a főnixet „milcham”-nak hívják. Úgy szól a monda, hogy amikor Éva ősanyánk bűnbe esett, irigységet érzett a bűntelen állatok iránt, és rávette őket, hogy egyenek ők is a tiltott gyümölcsből. A milcham madár nem engedett a csábításnak, ennek jutalmául ezer évig élhetett, ha ez letelik, tűz gyullad a fészkében, és elégeti a madarakat. Egyetlen tojás marad, amelyből kikel a fióka, és tovább él, újabb ezer esztendeig, a halál soha többé nem lesz úrrá rajta.

 Kulcsszavak: béke, boldogság, Napmadár, tudás, tanítás, gyógyítás, alkotás, teremtés, halhatatlanság, regeneráció, újjászületés, ciklikusság.

 A főnixmadarat a csillagok között is megtalálhatjuk.

Tűzmadár

A kínaiak Fung madarukról azt tartják, hogy gyönyörű fuvolahangon szól. A mesebeli Fung, avagy Tűzmadár egy a maiaknál bizonyára nagyobb, de kihalt paradicsom-madárféle volt, amilyenek ma már csak Új-Guineában és az ennek közelében lévő szigeteken élnek, de amilyenek éltek régen Magyarország területén is. Ennek a ma már csak regebeli madárnak tollazata nem csak igen szép aranysárga és piros színű volt, hanem fémes fényű is.

A ma élő fajták közül a legnagyobbik túlnyomóan sárga színű, bóbitája nincs, a másik, valamivel kisebb, túlnyomóan ragyogó piros színű, fölállítható tollbóbitával. Ezeket az európaiak isteni madárnak, istenek madarának is szokták nevezni, például a német Göttervogel. E két madárfajtáról általános hiedelem volt, hogy a Földi Paradicsomból származnak, innen a nevük is, de mivel még mennyei madár néven is nevezték, azt is hitték, hogy a Mennyországból szálltak le.

 Európában levegőbéli szellemeknek hitték őket, és úgy gondolták egész életükben a levegőben lebegnek, nincs lábuk, „születésüktől fogva tiszták”, és nem ismerik a földi világ mesterkedéseit.

A régi nevének jelentése: lábnélküli paradicsommadár, ezt annak köszönheti, hogy új-guineai és indonéziai bennszülött szokás szerint a madarat úgy nyúzták meg, hogy tolla érintetlen maradjon. Láb nélkül, füstölés után megőrzi eredeti formáját, így kerültek Európába, mint Isten éteri madarai.

 Benedek Elek népmesegyűjteményében van egy „A Tűzmadár” című mese, amelyben az szerepel, hogy a madár tolla, szárnya olyan vakítóan fényes, mintha lánggal égne.

Kulcsszavak: Nap, Tűz, tisztaság, Paradicsom.

Aranymadár

Magyar Adorján szerint őseink az Aranymadarat a Napisten jelképeként tartották, és a pannonoknál az ősidőkben Szent Kertjükben vagy templomaik kertjében - a megszelídített vagy már természettől is szelíd, - igazi Aranymadarak is éltek.

A pannon őstörzsek regéiben szereplő aranymadár narancs- avagy aranysárga színű, kivéve fejét és nyakát, ahol kék és zöld, valamint piros színei is kellett legyenek. A farka felé hosszú, lágy tollak függöttek alá, amelyek röpüléskor uszályként szállottak utána. Népmeséink szerint az Aranymadár mindig alkonyatkor énekelt, amikor tehát a naplementében az Ég aranyló, pirosló.

Részlet „Az Aranymadár” című népmeséből: „ … És volt még a királynak csodaszép Aranymadara, amelyet az emberek a Világ Szépenszóló Aranymadarának neveztek. Aranytolla fényes, ragyogó volt, akár a tűzláng, ha pedig farkát kereken kiterjesztette, akkor olyan volt, mint a fényes Nap. A farka mellől hosszú, lágy tollak omlottak alá, amelyek aranyhajhoz hasonlítottak.

Minden nap alkonyatkor az Aranymadár fölszállott az Aranynyárfa tetejére egy villás ágba s ott gyönyörű fuvolahangon énekelt. Énekszava pedig oly bűvösen szép volt, hogy mindenkinek aki hallgatta, megtellett a szíve végtelen boldogsággal és ha öreg volt - megfiatalodott, ha rút – megszépült, ha rossz – megjavult….”

A madár éneke jelképesen a lelkiismeret szava, vagyis a Napisten tanítása, aki ezzel kívánja elérni, hogy gyermekei, az emberek az igaz útról soha le ne térjenek és így békés boldogságban élhessenek. Az Aranymadár elvesztése pedig a lelkiismeret elhanyagolását, vagyis a lelkiismeretlenség következtében beálló gonoszságot és minden rosszat is jelenti. Jelenleg „elvesztettük” az Aranymadarat, hiszen már csak meséink őrzik emlékét. Jósággal, szeretettel, lelkiismeretünkre figyelve próbáljuk meg „visszaszerezni” Őt!