Az Énok könyve valódi űrháborúról számol be, azonban kitörölték a Bibliából. Hogy miért?

Az Énok könyve egyike a leghíresebb és legelterjedtebb apokrif iratoknak, vagyis azon szövegeknek, melyeket szerzőjük isteni kinyilatkoztatásként kívánt az emberek elé tárni, valami okból kifolyólag azonban nem szerepelnek a mai Bibliában.

A mű az etióp egyházban a hivatalos kánon része volt, a fordítás első példányai 1773-ban kerültek Etiópiából Európába. A gyűjtemény eredetileg egymástól független, de egyaránt Énok nevéhez kapcsolt iratokból áll – a Biblia szerint Énok a hetedik pátriárka, az Úr kiválasztott fia volt.

Az írás, mely a történelem előtti időkbe nyúlik vissza, valóságos űrháborúkról beszél, sokak szerint pedig minden egyes mozzanata párhuzamba vonható a földönkívüliek látogatásával. 
A leírás Énok elrablásával kezdődik, melyet azok vittek végbe, akiket ő maga angyaloknak nevez- egyes vélemények szerint ők lehettek az idegen, földöntúli, nagy hatalommal bíró lények -, majd maga az Urak Ura árulja el neki a teremtés titkait. 
Mindezekhez Énok nagyon sok személyes észrevételt fűz.

Mindez egyes tudósok szerint magyarázat arra a hirtelen fejlődésre, mely az emberiség történetében egyszer csak bekövetkezett, ugyanakkor a leszállás, a keveredés és a tanítás mind utalhat a földön kívüli civilizációval való kapcsolatfelvételre.

A tridenti zsinat – 1545-1563 – az Énok könyve szövegét apokrif iratnak nyilvánította, ezért a Biblia Énokot ma is szinte kizárólag héber pátriárkaként ábrázolja, aki tanúja volt a lázadó angyalok bukásának. Másnak semmi nyoma. 
A héber és a keresztény teológusok szándéka az volt, hogy megoldják azt a sok problémát, amit a szöveg felvetett, ezzel kapcsolatban pedig egyszerűbbnek tartották, ha tudomást sem vesznek róla. A Biblia így nem utalt többé ilyen módon az emberhez hasonlóan intelligens életformák létezésére.


Giuseppe Cesari már egy 1610 körüli alkotásában is vizsgálta Énok könyvét, és furcsállta az angyalok túlságosan is emberi viselkedését, mely a bukáshoz vezetett. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a lények, melyekkel Énok találkozott, nem angyalok, hanem más, messziről jött ismeretlenek voltak.

Egyes tudósok napjainkban is hangsúlyozzák a hasonlóságot az Énok által leírt angyalok és az űrhajósok között, arra a tényre alapozva a tézist, hogy a lázadó angyalok gondolatai és viselkedése jellegzetesen emberi, és összeegyeztethetetlen az isteni természettel.

Bár a könyv Vatikán fantáziáját is hosszú ideje izgatja, azt még mindig nem tekintik hivatalosnak, sokak szerint azonban egyike azon, a világ legnagyobb kérdéseire választ adó titkoknak, melyekhez hasonlókat a vatikáni titkos levéltár szép számmal őrizhet.