Vatikáni titkos akták: meglepő tények Pio atyáról XVI. Benedek pápa 2006-ban engedélyezte a Szent Officium 1939 előtti iratainak, köztük a Pio atya ügyében folytatott vizsgálat anyagának tanulmányozását. A Szent Officium által elrendelt első vizsgálat 1921-es keltezésű iratanyaga Pio atya hat nyilatkozatát tartalmazza, amelyeket esküvel erősített meg a testület inkvizítora előtt. A dokumentumok alapján adta ki Francesco Castelli: Vizsgálat Pio atya ügyében: a vatikáni titkos akták című könyvét, amelyben néhány kevéssé ismert tényt tár fel.

 

A nyilatkozatokban feltárt tények egyike – a gyógyulások, a bilokáció és a lélekbe látás képessége mellett – a hyperthermia jelensége, amelyet Mons. Raffaello Carlo Rossi rögzített vizitációja során. Pio atyánál olykor 43, 45, sőt 48 fokos lázat mértek – ami orvosilag szinte elképzelhetetlen, hiszen köztudott, hogy a 41 fok fölötti testhőmérséklet néhány óránál tovább még egészséges fiatalok esetében is végzetes. Pio atya éveken át több alkalommal került ilyen állapotba, ami az egyik testvér tanúsága szerint „nem verte le: lázasan is fent járt, mindent csinált.” A magas hőmérséklet szétvetette a hőmérőt, így lovaknál használt hőmérőt kellett alkalmazni. A püspök inkvizítor, aki tudományos tárgyilagossággal kezelte az ügyet, mindezt az elöljárótól, Lorenzo de San Marco atyától tudta meg. A kezdetben rendkívül szkeptikus szerzetes hitetlenkedve számolt be a történtekről, amelyeknek szemtanúja volt. Maga Pio atya inkább lelki, mintsem fizikai betegségként élte meg állapotát: „mintha kemencében lennék, de mindvégig öntudatomnál” – fogalmazott.

A vizsgálattal megbízott püspököt az is meglepte, milyen keveset eszik Pio atya: sokszor csak egy bögre forró csokoládét fogyasztott napközben, semmi mást, noha rendkívül zsúfolt napirendje volt; olykor még ez a napi egyszeri étkezés is kimaradt.    

Az inkvizítort azonban leginkább a Pio atyát körüllengő különleges illat győzte meg: a „szentség illata”. „Erről az erős, ibolyaillathoz hasonló illatról – amint Melfi püspöke találóan jellemezte – mindenki tanúskodik, és Főeminenciáik engedelmével hadd tegyek róla bizonyságot magam is. Én is éreztem, mint ahogy a ’stigmákat’ is láttam… Tiszta lelkiismerettel azt kell mondanom, hogy bizonyos tényekkel szembesülve félre kellett tennem személyes negatív előítéletemet, noha ezt kifelé nem mutattam. E tények egyike pedig ez az illat, amelyet, ismétlem, én is éreztem, mint mindenki más. Csak egyvalaki nem érzi: maga Pio atya. Ha illatosítót használna, azt mindig érezni lehetne rajta. A helyzet azonban nem ez. Azt mondják, az illat csak időnként érezhető, hullámokban jön, a celláján belül és azon kívül, amikor elhalad valaki mellett, fent a kóruson a szokott helyén, vagy akár távolabbról is” – írta Rossi püspök, aki átvizsgálta Pio atya szobáját, de semmit sem talált, ami ilyen illatot idézhetett volna elő. Megjegyezte viszont, hogy az illat érezhető volt Pio atya két évvel korábban levágott haján, valamint a stigmákból származó vértől átitatott kötéseken is.          

A dokumentumok kedves, alázatos szerzetesként mutatják be Pio atyát, akinek csillog a szeme és remek humorérzéke van – egyáltalán nem olyan szigorú, kemény papként, amilyennek sokan tévesen elképzelik. A 2002-ben szentté avatott kapucinus maga is döbbenten állt a körülötte zajló események előtt. Egyszer megjegyezte: „Magam számára is misztérium vagyok.”

Magyar Kurír

(mk)  

 

forrás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/vatikani-titkos-aktak-meglepo-tenyek-pio-atyarol