VÉGRE ITT VAGY,,,VÁRTALAK


Vártalak összetört szívvel,
meggyötört lélekkel nap mint nap.
Egyre csak vártalak, hóban és fagyban,
virágzó tavaszban, forró nyárban,
örök kárhozatban.

A pokolnak legmélyén,,,
szívem ki nem téphető gyökerén.
Démonok ültek tort fölöttem,
voltam,mint hab a tortán
mozdulva mozdulatlan
keselyűk repkedtek fölöttem.

Kegyes kegyetlen élő halottként
jártam-keltem,haldokolva éltem.
Reménytelen jövőkép,
mi állandóan üldözött
akár a becsület.

Voltam is eldugva
egy magányos sarokban.
Fázva vártalak, vacogtam.
Kérdeztem magamat
hol leljek otthonra???
És bár erős voltam,mégis
úgy éreztem, feladom az egész harcot,
melyet úgy hívnak: élet !!!

Miközben magamban hordoztalak,
mint állapotos nő a magzatot,
Bennem fogantál, nőttél, fejlődtél,
s miután megszülettél,
Rámtaláltál az élet mezején,
egy csodás nap végtelen éjjelén !!!

Vártalak
S TE,
Megjöttél...!!!!!

Álomszép a reggel, gyönyörű álom,
ha ébredéskor, a páromat látom!
Attól lesz boldog, a reggelem,
ha páromat, magamhoz ölelhetem!

E csodát megélni, nap, mint nap,
nincs nálam ember boldogabb!
Ma reggel is csókodra keltem
Telis-teli a szívem szerelemmel!

A boldogság kék madara
fészket vert itt nálunk!
Óvjuk és féltjük, hisz
mindig csak, ő rá, vártunk!

Mióta itt lakik nálunk a madár
szívünkben nincs más csak nyár!
Gyönyörű napsütés, derű, kacagás,
ez jellemzi otthonunkat már!