Visnu inkarnációit avatároknak nevezik, amely arra utal, hogy az anyagi világban megjelenve nem fogadnak el anyagi testet, hanem saját lakhelyükről, saját transzcendentális testükben "szállnak alá". Ezt néha tévesen úgy értelmezik, hogy az avatár olyan inkarnáció, aki húsból, vérből és csontokból álló anyagi formát vesz fel. Valójában azonban Visnu avatára egy magasabb régióból, a transzcendentális birodalomból száll alá, hogy egy adott szerepben végrehajtsa a küldetését, feladatát. Visnu a leírások szerint akkor száll alá a Földre, amikor a vallás gyakorlása hanyatlik, a vallástalanság pedig eluralkodik a világon.
A Védákban az áll, hogy bár az Úr egy, második nélkül, mégis számtalan formában nyilvánítja meg Magát. Minden egyes inkarnációnak van egy bizonyos küldetése, melyről a kinyilatkoztatott szentírások részletesen beszámolnak. Ezen inkarnációk mindegyike csak annyit beszél a vallásos elvekről és az emberiség kötelességeiről, amennyit az emberek adott körülményeik között megérthetnek. A cél azonban mindig ugyanaz: az embereket az Isten-tudat útjára vezetni, s arra ösztönözni őket, hogy engedelmeskedjenek a vallás elveinek.
Visnu néha személyesen száll alá, néha pedig hiteles képviselőjét küldi el fia vagy szolgája alakjában. Előfordul, hogy saját maga jön el, de rejtett formában. Ezen inkarnációk - amelyek mindegyikének az Isten-tudatnak az emberi társadalomban való felébresztése a célja - száma határtalan, de van tíz fő inkarnáció, akiknek a szentírások ki-tüntetett szerepet tulajdonítanak. Matszja, a hal (1); Kúrma, a teknős (2); Varáha, a vadkan-inkarnáció, aki megölte a Hiranyáksa nevű démont, s megmentette a Földet (3). A következő az ember-oroszlán Naraszimha (4), aki megölte Hiranyakasipu démont, s megmentette tiszta hívét, Prahládot. Az ötödik (5) inkarnáció Vámana, aki három lépés földet koldult Bali Maharádzsától, a démonok királyától, hogy visszaszerezze az általa meghódított világot a félistenek számára. A következő (6) Parasuráma ("csatabárdos Ráma"), aki, bár bráhmanaként a bölcs pár, Dzsamadagni és Rénuká fiaként született, huszonegyszer pusztította el a Kártavírya által vezetett, hatalmukkal visszaélő ksatriyákat (a harcos társadalmi rendet). A hetedik inkarnáció (7) Rámacsandra, aki, bár Visnu inkarnációja, az ideális király szerepében tanította és mutatta be a vallás elveit. Tetteit a híres óind eposz, a Rámájana beszéli el. Balaráma a nyolcadik (8) inkarnáció, akit Krisnával együtt szoktak említeni a hinduizmusról szóló könyvek. Balaráma Krisna testvére. Vannak, akik Krisnát is csupán Visnu egyik avatárjának tartják, a vaisnavák (Visnu-hívők) nagyobb része azonban az eredeti Istenként, Visnu forrásaként tekint rá. A kilencedik avatár (9) Buddha, a tizedik (10) pedig Kalki, aki a Kali-juga (a jelen, 432000 évig tartó világkorszak) végén elpusztítja majd a démonikus népességet.
A főbb inkarnációk mellett, ahogy említettük, számtalan más in-karnáció is létezik.
Amellett, hogy Visnu néha személyesen jelenik meg transzcendentális testében, gyakran úgynevezett saktyávésa avatárként is megnyilvánul. A saktyávésa avatárok Visnu hatalmának inkarnációi, akik az ő erejével, hatalmával felruházott élőlények. Az egyéni élőlények (a különböző anyagi létformában lakozó lelkek) szintén Visnu szerves részei, de nem olyan hatalmasak, mint ő. Ezért, ha valamelyiküknek Visnu különleges hatalmát kell képviselnie itt az anyagi világban, az csak úgy lehetséges, ha Visnu maga hatalmazza fel őt személyesen.