Weöres Sándor - Rongyszőnyeg

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.

A nőé: mind , mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi-akár bölcs, akár csizmavarga-
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy örök-áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él-vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

http://maya50.freeblog.hu

"Egyetlen vétek, mit véttek,
mit szívetek vét,
ha nincs együtt a Hét,
ha nem vagytok a hegyen,
mert lábunk a semmibe lép.
Ti értitek rég,
de még nem teszitek.
Nem kevés a hitetek, csak a tettetek.
Amennyi a hit - annyi legyen a TETT!
Csak így lehet.
Aki fenn áll a hegyen,
annak egyensúlya legyen!
Különben szíve súlyosan vét,
mert lábunk a semmibe lép.
A lényünk lebegő,
ezért kell lábunk alá sziklatemető.
Igazság. Erő.

Ti kedvesek!
Hát olyan nehéz elérni a hegyet?
Túl van a tengerfeneken, túl a tengeren,
fenn, magasan fenn:
A SZÍV MÉLYSÉGÉBEN.

A tanító szó most búcsúzó,
halkan távolodó.
De való, örökké-való."

(Mallász Gitta: Az angyal válaszol)