A normális észleléstől eltérő jelenségek alapja az a rendesen figyelmen kívül hagyott tény, hogy amit jelennek nevezünk, az a múlt következménye és a jövő oka. Bizonyos értelemben tehát a jelen idő koordinátája egyaránt tartalmaz múltat és jövőt. Ezenfelül a test biológiai élete zsugorodó, illetve a múlt felé haladó, valamint bővülő, más szóval jövő felé tartó folyamatok szintézise. Az emberben ilyen formán mindhárom idő-dimenzió, a múlt, jelen és a jövő szinkronisztikus rendszert alkot, csak ezen a furcsa tényen a hétköznapi ember nem gondolkodik. A dimenzióelméyedés ezeket a jelenségeket tudatossá teszi, elkülönítve analizálja, s azután megkísérli azokat megfordítani. Ebből érdekes hatások adódnak. Nemcsak múltba és jövőbe látunk ezen a módon, hanem a létesülés felé törekvő tendenciákat csírájukban megváltoztathatjuk vagy elfojthatjuk. Íme, néhány utalás a módosított időfolyam hatására. Mi történik, ha az időszalagot beszűkítjük? 1. Erős tendenciák akcióidejének beszűkítése azokat visszahelyezi a múltba. Így újra lehet kezdeni és javítani eseményeket, melyek már régóta kisiklottak ellenőrzésünk alól.
2. A szűkítés fokozása meg is semmisíthet bármilyen erős tendenciát. 3. A karmikus hatások felismerhetők, kiegyenlíthetők és megszüntethetők. 4. Az időkoordináta bővítése gyors kifejlődéshez segíthet gyenge tendenciákat, és szokatlan tehetségeket dobhat felszínre ideonfonalakkal való összekötéssel. 5. Néha a zsenialitás fellobbanása jön létre, ha ideonfelvétel-bővülés gyorsulással jár együtt. 6. A múltra vonatkoztatva a tudományos tárgyak feltárják kozmikus múltjukat. Ehhez dimenziófrekvenciák projekciója szükséges. A vizsgált tárgyakat nagyfrekvenciájú sugarakkal mintegy „átkeféljük.” Egyes tárgyak analízise közben úgy érezzük, hogy gondolataink asszociációi gyorsulnak, élesednek, erősödnek; ez a „bővülés”. Máskor viszont a képzettársítás lelassul, elhomályosodik, az univerzális helyett a speciális felé tolódik el, ez a „szűkítés”. Ezen funkciók közepette agyunk más és más frekvenciákat vetít vizsgálatunk tárgya felé. Az eredmény ennek megfelelően módosul. Az időfolyamat módosítására egyik legjobb út a zenei eszközök bevetése. Tudott dolog, hogy a mantrikus szimbológiában a ritmus a fizikai sík, a melódia az asztrálsík, a harmónia a mentálsík analógiája. Mantrisztikus térhangolásnál a kívánt hatást ritmusokkal, dallamokkal vagy harmóniákkal érjük el. A gyakorlat imaginárius és fejlett muzikalitást követel. Gyakorlati utasítás szerint, miközben meditációnk tárgyát figyelemmel szemléljük, a folyamatot belső zenei aláfestéssel kísérjük. A zenei tartalom csak rövid lehet, legfeljebb nyolc visszatérő, önmagában ismétlődő taktus. A tempó lassulása vagy gyorsulása az időmértéket és időáramlást megváltoztatja

A térképzet szellemi koncepció és tudományos divat kérdése. Más a metafizikai, a pszichikai és a fizikai világ térelképzelése. Az egyes zodiakális és planetáris típusok pszichológiájához alapvetően eltérő térfilozófia tartozik. Okkult gyakorlatok során legkönnyebben az amúgy is labilis térkoncepció változik meg. Minthogy itt a szó valódi értelmében univerzális szubjektumról lehet beszélni, természetes, hogy a tudomány szintén kitűnő eszközökkel van ellátva ilyen hatások létrehozatalára. Csakhogy, amíg a természettudomány akciórádiusza korlátozott, a mágikus térasszimiláció technikája korlátlan lehetőségeket tartalmaz.
A térkoncepció tulajdonképpen minden speciális tevékenységben megváltozik, ha az huzamos időn keresztül szűk keretek közé szorítja figyelmünket. A mikroszkópba meredő szem, amely hónapokon keresztül erre a tevékenységre korlátozza az agyműködést, alkalmazkodik az állandó munka szellemi formájához. A csillagász hiperkozmikus térségekbe tágítja térkoordinátáját. De valamely különleges tudományos ágazat is, például a radioláriák és mineráliák tartós tanulmányozása, automatikusan felállít térbeli konstrukciókat, amelyek lassan a gondolkodó egész mentális habitusát befolyásuk alá vonják. A biológus világegyeteme élő, változó, táguló és összehúzódó térben fog elhelyezkedni, a kémikus viszont amorf térkoncepció mellett fog végül kikötni. Magasabb szellemi vehikulumaink elasztikusak, nincsenek egy bizonyos koordinátához kötve, és ezért az akarat vagy figyelem irányítása mellett beömölhetnek bármely téridomba. Ez a körülmény ad lehetőséget a térdimenziók mágikus módosítására. A praxis, a planetáris térideák meditációja, majd átélése után a szimbólumok tanának analízisét írja elő. Ezután a szűkítés és tágítás regulációval kombinált koordináta gyakorlata következik.

A dimenziópraxis megkülönböztet fizikai időt, pszichikai időt és metafizikai időt. Ezek a kategóriák is csak csoportjelzők, azonban egy még nagyobb differenciálrendszerben, ami nem kevesebbet jelent, mint a három kardinális Kozmosz alapbeállítását a materiális, asztrális és mentális törvények szerint. A fizikai idő, amelyet különböző stelláris folyamatokkal mérünk, pusztán a látható világban érvényes. A pszichikai idő a lelki működések befolyásától függ, és egészen egyenlőtlen tartamú, a mentális idő végül absztrakt igazságok felfogásának függvénye, sokszor évezredes eltolódásokkal mérve. A differenciálkoordináták, síknívójuknak megfelelően, többszörösei egymás tartamának. Már a pszichikai idő is sokban eltér a fizikai időtől. Percek alatt évtizedek reakcióit élhetjük át. Viszont mentális szempontból egy egész életidő is jelentéktelen lehet, ha a szattwikus óra nem mutat változást szellemi tartalom tekintetében.

A fizikai dimenziópraxis térféleségei tulajdonképpen előkészületei a magasabb térfajtákban való mozgásnak. Bármilyen csodálatos eredményeket nyújthat is tudományos szempontból a tendenciák fizikai kutatása, nem feledkezhetünk meg azokról a transzcendentális célokról, amelyek felé fizikai inkarnációnk visz, és amelyek éppen a dimenzióintegráció korában sokkal erősebbek, mint korábbi kultúrfokozatokon. Ez annyit jelent, hogy a megváltás eszmeköre is gyakorlati lehetőségekkel bővül. Azáltal, hogy a dimenzióváltoztatást gyakoroljuk, nagyobb frekvenciára kapcsoljuk érzelmi életünket, majd rákövetkezően szattwikus életünket, tevékenységünket, ami a felszabadulás előiskolája.
Az asztráltér befelé mélyít. A szattwikus tér ezzel szemben polidimenzionális felerősödést jelent.

A misztikus folyamat az ember polidimenzionális életével függ össze. Megtörténhet ugyanis, hogy egy földi karakter még terresztriális tartózkodása ideje alatt más síkon inkarnálódik. Analóg jelenség a kabbala által tanított Ibbur, vagy lélekterhesség esete, amikor ugyanabban a testben két különböző dimenzióban élő entitás tartózkodik. Ha azonban nincs két entitás, hanem éppen ellenkezőleg, egyetlen entitás lakik két egymástól távol eső dimenzióban, akkor az ego ingajáratokat vezet két egzisztenciája között. Nem arról a folyamatról van itt szó, amely az áloméleten keresztül mindenkinek sajátja. A dimenzióinkarnáció okkult jelenség. Ezt olyan egyedek érik el, akik valamely magasabb ideál követése közben elszakadnak a Földtől, és transzcendens vándorlásuk alatt felfedezik szellemi hazájukat, ami után a magasabb életcél megvalósítását szinkron kezdik előkészíteni. Valaki egy időben több dimenzió lakója is lehet. Ebben az esetben az ébrenlét idejére csak töredékek jutnak idelenn a transzcendens entitás energiájából. Magasabb érzékszervek vitalizációja vagy a tudat dimenzióintegrációja nagyon elvékonyítja a felső világok válaszfalát és igen sok ember keresztmetszetben láthatja a mélyebben fekvő kozmikus régiókat. A dimenzióinkarnáció jele először annyi, hogy az érintett egyén sokat álmodozik különös helyzetekről, melyek mása a Földön nem található meg. Idegen, de mégis ismerős lényekkel találkozik, lakásokat keres fel, ahol kiismeri magát, furcsa tájakon bolyong, komplex érzései vannak, amiket képtelen lenne szavakba foglalni. A különös fantáziatevékenység, mert először annak minősíti, mindig visszatér, és lassanként a kedvenc imágók koordinátájává változnak. De ilyen élmény nélkül is a legtöbb ember különböző síkok lakója. Alaposabb vizsgálat után kiderül, ha az egyik individuum inkább asztrális, a másik inkább mentális síkon tartózkodik, a közös földi koordináta akkor is összeköti őket hétköznapi életükben.

A dimenzióváltozás komplex formái néha öntudatlanul jönnek létre. Pszichonok kétféleképpen hatnak valamely indifferens közegre. Lélekelementálokat termelő állag jelenlétében a ganglionműködés szimpátiás vibrációt vált ki, ami lassan a hangszeres húr-rezonancia analógiájára összeköti a hasonló elemeket. Ugyanakkor a pszichonok munkája dimenzióenergiák konvertációja is, ami megint periodikus matéria emisszióval jár. Közeli együttlétben élő lények a lelki karakterisztikumaikat gyorsan átviszik a velük élő szervezetére. Az összehasonulás tulajdonképpen félanyagi esszenciák kicserélésén alapul. Az asszimiláció elől el lehet zárkózni, ha tudatosan ellenállunk a pszichonprojekcióknak. Bizonyos extrém esetektől eltekintve azonban transzcendentálisan előnyös az asszimiláció. A dimenziópraxis emiatt a komplex változtatás operációját tudatosan alkalmazza. A dimenzió jógában fontos képesség a lélek változtathatósága. Más egyéniségek strukturális sajátságait fel kell tudni magunkba venni, hogy belülről ismerhessük meg a benne megnyilvánuló transzcendentális lényeget. Pszichikai gyakorlatok egész sora vezet a misztikus identifikáció állomására, ami az asztromentális dimenziópraxis egyik bázikus operációja. A harmadik, talán legnagyobb igényű funkció az ideonelasztika. Ennél a mentális letapintás érzéke fejlődik ki, s ezután már a felsőfokú Akásha analitika kísérletei következnek. Az ideonelasztika, vagy más néven az ideonműködés elaszticitása leggyorsabban a különféle karakterológiák tanulmányozása útján érhető el. Ezek között első helyen áll az erővonalak szimbolikája, vagyis a hermetikus szimbológia. Mindezeknél a gyakorlatoknál legfontosabb körülmény, hogy az alapjában primitív analitika észrevétlenül átolvadjon a mentális dimenziósíkok sima behangolásába. Ha ez a képesség kifejlődött, a karakteriológiákra nincs szükség többé.

A földi lét minden gyötrelme és baja azáltal keletkezik, hogy lemerevedő állapotok széttörni készülnek a koordináta bilincseit. Csakhogy a nemtudás fokozatain a lélek hamarosan újra visszatér börtönébe, és a halál mindössze egy új spirálfordulat kezdete, amely éppoly hiábavaló lesz, mint az előző inkarnáció volt. A dimenziótan a megváltás gondolatát más megvilágításba helyezi. Egyrészt az Univerzum integrációjának bizonyos pontján a szellemi felszabadulás magától bekövetkezik, mivel az excentrikus torzió matériasűrítő tevékenysége kiegyenlítődik, és többé nem jönnek létre nehezített gravitáció-formák.
De a szellemi mozgékonyság már sokkal az univerzális szolúció előtt az individuumok kezébe adja konvertáció formájában azt az eszközt, amellyel zárt koordinátákból megváltásszerű kiutat találhatnak anélkül, hogy az egész rendszer feloldása bekövetkezne. A nirvanisztikus filozófiák megváltásra építő dialektikája ebben a korszakban elveszti reális alapjait. Mert az öregség, betegség, halál, háború, szenvedés és elnyomatás már nem abszolút attribútumai a planetáris életnek. Mindezek kiküszöbölése után fennmarad még persze a mulandóság ténye, amit nehezebb elviselni egy magasabb fejlettségű világban, mint a sok bajjal megrakott primitív társadalomban. Hanem a dimenziók tudatos változtatásának eónjában már az idő sem lesz az a fenevad, aminek korábban hittük. Látni fogjuk, hogy minden érték deponálódik (megőrződik) az Akáshában. Fontos dolgok sohasem múlnak el nyomtalanul. A transzcendentális alany egyik síkon öregszik, másikon fiatalodik. A test betegsége a lélek gyógyulása. A háború végül is az életet erősíti. A halál más síkon való születés. A szenvedés tudatossá tétele pedig erőket fejleszt, amelyek később az örömérzet hatalmas forrásai. Ezek a dimenziótan tézisei az elmúlt korszak filozófiájával szemben. Természetesen a legdifferenciáltabb lény is befejezi egykor kozmikus vándorlását a polidimenzionális síkok életformái között. A konzekvencia akkor már nem egy rosszul sikerült kísérlet likvidálása, hanem valami eljövendő egzisztencia előkészítése a következő, tökéletesebb teremtési ciklus hajnalán. És akinek a legszebb létforma is nélkülözi a vonzerőt, az akadálytalanul megmaradhat a meg nem nyilatkozott ősforrás formamentes védettségében.

Egy részletesebben kidolgozott dimenzió jóga közreadásának még nem érkezett el az ideje. De az individuális praxis számára rövid útmutatást lehet nyújtani a legcélszerűbb folyamatok mibenlétéről. Ezt különösen azok forgathatják hasznosan, akik már más jógafajtákat is tanulmányoztak előzetesen. Az Új Eón szattwikus gimnasztikájának univerzális elve, hogy minden kísérlet egyéni, és a rendelkezésre álló lehetőségek közül speciális tehetségek szerint kell kiválasztani a legmegfelelőbbeket. A dimenzió jóga búvára ezért saját maga dolgozza ki a munkatervét és a menetrendet, melyen haladni kíván. Témák tetszés szerint választhatók, az alapelveknek azonban érvényesülniük kell bennük. Ilyen alapok a következők: 1. A tudat szűkítése és tágítása olyan folyamat, amelyről már beszéltünk. Ezt általában számításba vesszük a gyakorlás során. 2. Extázis és intázis szemszögéből való átélés.
Az objektum kozmikus engrammjainak erővibrációk útján való megszólaltatása. 4. Lelkiállapotok különböző mélységi fokozatokban való vizsgálata. Vonzás, taszítás. 5. Kísérleti objektumok koordinátáiba való teljes behatolás, a maradék érzékek leszűkítésével. 6. Tudományos jelenségek lelkesített elképzelése. Élettelen folyamatok animisztikus átélése intellektuális identifikáció segítségével. A gyakorlat mantrákkal indul. Minta: „Én vagyok a villámlás”, „én vagyok a tenger” stb. 7. Mentális kinyújtózás magasabb koordinátákba. Kapcsolódás csillagképekkel és világszigetekkel. 8. Kozmikus erővonalak szimbolikus értelmezése megszemélyesítés útján. 9. Érzelmi komplexusok átváltoztatása szimbolikus figurákká, állatokká, majd filozófiai tételekké. 10. Természeti tünemények vitalizált kifejtése belső logikájuk értelmezésével. 11. Erőérzetek generálása. Lelki intenzitás szabályozás. 12. Egyszerű életfolyamatok intenzitásának fokozása és lelassítása a reakció megfigyelésével. 13. Témák lelki, érzésbeli, majd intellektuális megközelítése változó intenzitások alatt. 14. Észlelés-gyorsítás, ritmusok, dallamok és harmóniák használata közben. 15. Tünemények és tárgyak fantáziabeli távolítása és közelítése. Csillagászati kísérletek távoli koordináták zsugorítása és szétbontása céljából. 16. Az élet alapfunkcióinak különböző idő- és tér-szemléletek alapján való elemzése. 17. Identifikáció gyakorlatok idegen entitásokkal. Planéta pszichológia. Zodiakál karakterológia. 18. Pszichikai asszimiláció újszerű törvényekhez egy képzeletbeli koordinátában. Radiolária meditáció. Rendszerolvasás. Kozmikus mandalák megfejtése okkult kulcsok alkalmazásával. 19. Életjelenségek értékelése szimpátia és antipátia szempontjából. Etiológiai kifejtés.
20. Tárgyak aurájába végzett introspekció. A nyert érzetek fogalmi transzformációja. Általános pszichometria. 21. Életjelenségek és tünemények szimbólumokká változtatása. Tudatosított redukció. 22. A főbb tudományágak alapjelenségeinek dimenziológiai analízise és átélése a bennük rejlő analógiák utján.

A realitás különféle síkjainak legfontosabb érzékműködése a látás. Ha a Kozmosznak egészen eónunkig lefutott fejlődését figyelemmel kísérjük, ideszámítva a premanvantarikus ciklusokat is, semmit sem találunk, ami annyira jellemző volna a Biosz integrációs fokozataira, mint a külvilág szemléletének módja. A látás univerzális képesség. Annak valamilyen fajtája a világegyetem minden életformájának tulajdona. Többféle látás van. Megkülönböztetünk térbeli színes, plasztikus, valamint mélységnélküli látást. Létezik pszichikai és fizikai, azaz külső és belső vízió. Ismerjük az introspekció és audioprojekció jelenségeit. Lehetséges a szemlélet elhatárolása időben és térben, továbbá különleges kombinációk összekapcsolhatnak két különböző teret és időt. A Biosz általunk jólismert formái a látást mindenkor más érzékelési folyamatokkal egybekötve gyakorolják. A számunkra speciális fontosságú okkult filozófia is a látás képességének változásaiban jelöli meg a szellemi kibontakozás utját. A helyi Galaktika legtöbb rendszerében a Terra élőlényeinek szeméhez hasonló szerv a látás műszere. Ez az orgánum egész formájában és strukturális adottságaival is a lokális Nap fiziko-kémiai sajátságait tükrözi. De a Galaktikának nem minden szisztémája operál naprendszerkonstrukció alapján. Ilyen esetben az élőlények más orgánummal, nem fényrezgések segítségével látnak. Sok világsziget individumai belső látás, radarszerű letapogatás és plasztikus projekció közvetítésével tájékozódnak Univerzumukban. A látóapparátust tapintási ingerek, illatkomplexumok, valamint erőörvények egyaránt működésbe hozhatják, s az ilyen módon nyert képzet legtöbbször felülmúlja az emberi szenzorium megállapításainak pontosságát. Mindezeket a lehetőségeket többé-kevésbé tanulmányozhatjuk a természet birodalmaiban, a botanikai világban, az entomológia és a zoológia kimeríthetetlen gazdagságú életformái között. Amit a természet alsóbb birodalmainak jelenség-tárháza nem nyújt, azt megközelíthetjük a Homo Magus lelki életének belső, titkos hagyományaiban. Mert a lelki működések is a látás egy módozatát jelentik, s az így megismert világ a külső természetes Univerzum magasabb koordinátája, új dimenziókkal kibővítve. A látható és láthatatlan Kozmosz a külső és belső világ analógiái. Amit nem láthatunk fizikailag, azt mentális képességeink pszichikai projekció útján imaginatív koncepcióban vetítik elénk.

A hermetikus tradíció titkos kozmogóniája a teremtés, létbelépés, testetöltés és megvilágosodás komplexumait egyetlen koncepcióban magyarázza. E szerint az első ősi életcsíra látó, érző és sugárzó gömb volt, amely később a világító szellemi Nap formáját vette föl. Ezért az emberi szem formájából és funkciológiájából a körülötte létező Univerzum egész történetét kiolvashatjuk. Az ember fokozatától fölfelé viszont már nem elegendő az externális szemgolyó anatómiájának ismerete, itt a teljes agy asztromentális struktúrája irányadó. Látószervnek számítanak a gonádok és velük hermetikusan kapcsolódó csakrák, valamint szefirot központok is. Ezeknek a szférikus alakulatoknak a tevékenysége sokirányú komplex mozgás, többsíkú vibráció, dinamikus körforgás-kombináció, mely az általunk érzékelt Univerzum minden jelenségét transzformálhatja más koordináták energiájává. Egyik érzékelési forma a transzcendens központok közvetítésével átalakulhat a másik appercepciós (észlelési) forma tapasztalati anyagává. Ugyancsak ezek az asztromentális orgánumok teszik lehetővé, hogy a fejlettebb individuum átléphessen, illetve beláthasson más dimenziók életébe. Az okkult út tanítványai mentális iskoláztatásuk folyamán tesznek szert azokra a képességekre, melyek a látási funkciók konvertációját (átalakulását) előidézik. Hermetikus képzettség nélkül a legtöbb normál fokozatú agy látószervét dimenzió-raszterek zárják el más koordináták vibrációitól. Minden életformának és speciesnek megvan a maga külön dimenziórasztere, amely kiszűri a faj számára fölösleges meglátásokat. Olyan fajok azonban, mint az emberi is, ahol a cél kozmikus szintézis létrehozása, megtalálhatók a filogenetikus fejlődés öszszes elmúlt rasztermintái. Ez okból, ha sikerül a Homo Sapiensnek mentális integrációja folyamatában felemelkedni a Homo Divina fokozatára, a raszterek eltolása által a kozmikus múlt teljes tudásának birtokosává lehet.

Az emberi agy több dimenzió-gondolat energia sugárzásának koncentrikus tüzében áll.
Ganglionsejtjeink felvevő antennáit pillanatonként magas frekvenciájú képsorozatok százai ostromolják, de mi azokból majdnem semmit sem látunk a szűrők kiküszöbölő tevékenysége miatt. A biológiai koordináták azonban nem állandóak és nem változtathatatlanok. Ugyancsak instabil az anorganikus világ dimenzió regulációja (szabályozása). A Biosz határai folytonosan tágulnak, szűkülnek, növekednek vagy fogynak. Hasonlóképpen az élettelen világ matériái. Itt az elemek periodikus rendszere egyik fajlagos koordinátából automatikus akció útján átvezet a másikba. A dimenziók koordinátái úgy változnak, hogy egyik dimenzió erői behatolnak a másikba, s azt átalakítják, kitágítják vagy felszívják. Az emberfajta világa ezt magasabb eszmék felmerülésének formájában tapasztalja. Mikrokozmikus körülmények között ez a folyamat az érzékszervek tökéletesedésének munkatervét követi. Koordináták azonban szét is robbannak, destruktív folyamatoknak esnek áldozatul. Ez mindenekelőtt akkor következik be, mikor valamely világrendszer elöregedett, s a kultúrájában felszínre törő ideológiák öngyilkossággal egyértelműek. Ilyen holtpontot egyaránt létrehozhat magas fejlettségű civilizáció a degeneráció, vagy elnehezedő materializmus a vaskosság formájában, melyek mindegyike robbanáshoz vezethet. Jelenlegi világunk szétesett koordináták ezreit hordozza magával. Ezek a töredékek veszedelmes detonációk alapanyagát tartartalmazzák. Valahányszor a kulturális kibontakozás magasabb fokozatán élő civilizáció fordulópontokhoz érkezik, a mélységből felszínre kerülnek a primitív ideák. Ha ezek a tendenciák uralomra jutnak, a felsőbbrendű létforma elpusztul. Szétesett koordináták emlékképeit a Beszélő Fény krónikája tanulságképpen őrzi meg, azok funkcionális elveit újabb konstrukcióban felhasználni nem ajánlatos.

Az ember egyidejűleg több dimenzió lakója, de ez a tény nem vált tudatossá benne. Az animális organizmus magában foglalja, ma is működteti az élettörténeti múlt összes primordiális koordinátáit. A különböző összetételű látás- és öntudat koordináták azonban nem egyszerre, hanem periodikusan juttatják el benyomásaikat a központi agy felvevőállomásához. Más terminológiával élve, az embernek nem egy, hanem sok résztudata van. A tudat partikulumok mikroszkopikus frekvenciakülönbségekkel és ganglionfunkció-takarásokkal az un. vibrátor kihagyások fázisaiban érvényesülnek. Hogy a sokféle képzetmozaik közül éppen melyik kerül a feltudat fénykörébe, az az egész szervezet fölé rendelt legmagasabb dimenzió-raszter érdeklődési iránya által van meghatározva. Átvitt értelemben az öntudat összes fajtái a látás fogalmának szinonimái. Nem kétes, hogy annyiféle tudatunk van, ahány szervvel rendelkezünk. Létezik kéz tudat, bőr tudat, haj tudat, fül tudat. Van gyomor tudat, szív tudat, gerinc tudat. A külső és belső érzékelés szervei valamennyien sajátos koordináták, különleges világdimenziók kulcsai. Mindezek az érzékelő részek feltárják titkaikat, és betekintést engednek tartalmukba, mihelyt a hermetikus meditációban jártas kutató figyelmét rájuk koncentrálja. Mivel pedig az emberi test okkult hagyományok szerint az egész prae-egzisztenciális Kozmosz produktuma, annak emlékregiszterei a szervi tudatok kulcsán keresztül megszólaltathatók. De a semmilyen okkult képzettséggel nem bíró ember is periodikusan több dimenzió lakója, noha arról semmit sem tud. Itt van mindenekelőtt az alvás időszakos váltakozása az ébrenlét dimenzióival. Biológiai funkciók életkoronként, hónaponként, sőt naponként más időkoordinátába utalják az embert. A test fejlődésével egyidejűleg a tér érzékelése is különböző. Ismert jelenség a fiziológiából, hogy a tapintószervek vérteltségének arányában változik az érzékelt tárgyak formája. A világképet a szemlélet előjelzésein keresztül megváltoztató faktorok a gonádok és az endokrin mirigyek is. De léteznek mágikus dimenziózárlatok. Szuggesztív képzetek ugyancsak idegen szellemi sémába zárhatnak egyéneket.

A normális emberi percepció periodikus lefolyású, amennyiben a figyelem egyszerre csak egy képzetet tud világos értelemmel követni. Szupranormális észlelés viszont lehetővé teszi több dimenzió jelenségeinek összesített észlelését. Az okkult út kutatója erre az érzékelési módra törekszik. Az ember agyának különféle szinkronberendezései az emberi faj kerubi öröksége. A hiperszenzoriális megismerés transzcendens funkciói teszik lehetővé számunkra a múlt és jövő összekötését, ideon és pszichon régiók felkeresését, a fizikai testből való kiemelkedést, és a kontempláció felsőbb univerzális változatait, amilyen az immerzió és az intásis állapota.

Az idő dimenziója világszemléletünknek évezredek óta az a pontja, ahonnan a legkönnyebb átlépni más koordinátákba. Különös, hogy a XX. század fizikája is ebben az irányban keresi a tér negyedik dimenzióját. Kissé koncentrikusabban: az idő fogalmára függesztve tekintetünket, megállapítható, hogy a filogenetika mértékét alkalmazva ez a posztulátum valóban frappáns támpontokat nyújt a dimenziótan realitásának igazolására. Legtalálóbb idevágó analógiának az emberi szervezet kínálkozik. Az animális szervezetek általunk legjobban tanulmányozott szintézise ugyanis korábbi megállapításaink értelmében több egymás mellé és fölé helyezett vitális entitás koordinátája. A szerveknek mindenütt megvan a külön territoriális tudata, irányító képessége, regeneratív vezetése, irányítása és autonómiája. A gépezetek azonban mégis kialakulásuk időszisztémájában maradtak, mert ezt megköveteli az állati test élete. Az organizmuson belül egyetlen szerv sem fejlődhet tovább az egész entitás harmóniájában kialakult mérték felborulása nélkül. Helyi megnagyobbodások vagy hiperfunkciók betegséget jelentenek. Egyedül az agy képes – higiénikus határokon belül – korlátlan fejlődésre, torzító folyamatoktól mentesen. Az agy alá rendelt szervek tudatát évek százezrei, néha milliói választják el egymástól. A fokozati különbségek mindazonáltal az entitás szabályozása alatt hibátlan kooperációt adnak. De a szervek mögött régebbi életfokozatok, majd végül anorganikus rendszerek húzódnak meg. Ezek kellő módon megközelítve, a szattwikus ego szemlélete számára nyitva állnak. Az ókori hermetikus filozófia praehistorikus világképei ugyancsak időkoordináták. Legismertebbek ezek közül: l. az elektrobiológiai világkép, 2. a mineralógiai világkép, 3. a botanikai világkép és 4. a zoológiai világkép. Ez a négy kategória megfelel a természet négy nagy birodalmának és testünkön belül az ember alatti manvantarák számtalan életformájának kulcsa. A hermetikus hagyomány beszél ezen kívül még egy ötödik kategóriáról is, amely az ember fölött álló lények életsíkjának kerubi szemlélete. A dimenziótan ezt a szemléletet ismerteti, s a hozzá tartozó praxis a polidimenzionális vízió képességének megszerzésére irányul. Az ember, mint életforma, a Biosz útvonalának felső szektorához tartozik. A Kozmosz alsóbb létfokozatain számtalan szervezet születik, működik és küszöbölődik ki. Felső fokozatok irányába haladva, a mikroorganizmusok száma egyre növekvő mértékben komplex természetű, s koordinátaszerkezetük afelé tendál, hogy mindig több alkotóelemet sűrítsenek magukba. A kezdet jellege individualitása – a befejezettségé kollektív szimbiotika. A középvonalon átjutott életforma egy stádiumot elérve transzcendens elágazásokat mutat. Az emberi szinttől kezdődőleg az entitás, mint psziché, külön is inkarnálódik, és eléri azt a tehetséget, hogy szellemi életében különböző időkoordinátákat, konzekvenciák berögzítése érdekében, kombinálhasson. Ezenképpen a jelen egy megadott pontjához a transzcendentális múlt tetszés szerinti pontjai felől szattwikus hidat építhetünk. Az inkarnációtapasztalás, a tehetségek, és a sorstendenciák nem mások, mint dimenzióenergetikai transzformációs komplexumok! Amelyik percben az okkult úton előrejutott kutató először megérinti a dimenzióreguláció képletes kapcsolótábláját, szabad lehetőségek nyílnak számára a Karma megváltoztatására, még tovább haladva pedig a Kozmoszt építő titánok munkájának részesévé válhat.

A világot irányító Kozmikus Elme a legtökéletesebb képletet keresi, hogy három világrendszert egyensúlyba hozhasson a fizikai síkon. E célból a természet élőlények milliárdjainak ad átmeneti konstrukciót, és azokat változó körülmények között asztromentális hatásoknak teszi ki. A reakció módja és gyorsasága dönti el, hogy mekkora a szerkezet teherbírása.