Ez a cikk a Harmonet részére íródott 2006 nyarán: 

Ha kiderül valakiről egy társaságban, hogy hastáncol, valószínűleg pár mondaton belül felteszik neki a kérdést: Eljártad már a hét fátyol táncát?
Nekem is feltették már ezt a kérdést, de csak most, a cikkel kapcsolatosan kezdtem el kutatni az eredetét.
A hét fátyol táncról Elizabeth Artemis Mourat (aki több mint 16 évig tanulmányozta a fátyol történetét) írt könyvében. Két történet kapcsolódik ehhez a tánchoz.

Salomé története:
Egy házasságtörő viszony után Herodiás és sógora, Heródes elhagyták párjukat, hogy egymással kössenek házasságot. Ez ellen Keresztelő János nyilvánosan is szót emelt, hiszen nemcsak elhagyták hites társukat, de az, hogy  valaki házasságot kössön a volt férje testvérével, akkoriban vérfertőzőnek számított.
Heródes bebörtönözte Jánost hogy elhallgattassa. Nem merte megöletni, mert félt annak a tömegnek a megtorlásától, akik Jánost prófétának tartották. Herodiás gyűlölte Jánost, mivel nyilvánosan elítélte hűtlenségét. Herodiásnak volt egy leánya - Salomé - az első házasságából, aki vele és új férjével élt a palotában.
Heródes születésnapi ünnepségén a fiatal és gyönyörű Salomé táncolt neki és az elöljáróknak. E táncában (a legenda szerint) egymás után vette le hét fátylát, amíg meg nem mutatkozott meztelen teste. Táncával annyira megigézte Heródest, hogy az ünnepélyes esküt tett minden magasrangú vendége előtt, hogy megadja a lánynak, bármit is kér. Anyja sugalmazására Salomé Keresztelő János fejét kérte egy tálcán. Bár a király nem akarta teljesíteni kérését, úgy érezte - mivel mindenki előtt tette az ígéretét - muszáj azt megtartania. Így Jánost lefejezték és fejét Salomé elé vitték.

A bibliai történetben (Máté evangéliuma 14:6-11) nem említik, hogy milyen táncot is járt a lány. Valójában nincs szó fátylakról vagy vetkőzésről, csábításról.
Oscar Wilde készített erről egy színdarabot, amit 1892-ben mutattak be Sarah Bernhardt-tal Salomé szerepében, ami a bibliai alaptörténet kiszínezése. 
E darab sikerén felbuzdulva Richard Strauss írt egy operát ugyanerre a történetre alapozva. Ezt 1902-ben, Berlinben mutatták be először a nagyközönségnek.

Oscar Wilde fantáziája nyomán a hét fátyol tánc mítosza a csábítás és az erotika mítosza lett, ezért kapcsolják a hastánchoz, mivel ezt a táncot kihívónak, csábítónak is tartják.

Istár története:
Néhányan úgy tartják, hogy a hét fátyol tánca abból a legendából ered, ami elmeséli Istár (a szerelem és a termékenység babiloniai istennője) leereszkedését az alvilágba. A lefelé vezető hét kapunál a hatalmát jelképező egy-egy ékszerét/ruhadarabját kellett levetnie, hogy útja végén "meztelenül/védtelenül" lépjen be. Olyan tárgyakat, mint pld. korona, karlánc, jogar, melltartó, köntös. Fátyolról itt sem esik szó.

Miért Hét? A hetes misztikus szám. A numerológiában a 7-es szám az égi tudást jelképezi.
A fátyol részben eltakar, részben sejtet olyan részleteket, amit csak homályosan láthatuk rajta keresztül. A hermetikus tradíció és a Kabbala szerint az égi tudást az emberek szeme elől hét fátyol takarja el. Ez az ember pszichológiai működésének hét minősége, amelyet a Kabbala életfájának hét alsó szefirája fejez ki. (Yesod-tól a rejtett Daath-ig):

A táblázatból is látható, hogy ezek megfeleltethetők a hét látható planétának is. Elődeink is ezeket látták, ha felnéztek az égre. Ezeket az égitesteket különböző tulajdonságokkal ruházták fel, istenekként, sorsalakítóként tekintettek rájuk.
A hetes szám különbözőképpen volt jelen egyes kultúrákban. Az egyiptomiaknak 7 istenük volt, a muszlimoknak 7 mennyországuk, a perzsáknak 7 szent lovuk, a japánoknál 7 istene van a boldogságnak és szerencsének. És mehetünk tovább: a szivárvány 7 színe, a test hét csakrája, 7 zenei hang...

A fátyol önmagában is misztikumot sugall, ezért nem csoda, ha használata összekapcsolódott a hetes számmal.
Egy táncos megjelenítheti a fenti tulajdonságokat a táncában, vagy választhat saját értelmezési formát, amit beépít az előadásába. 

A hastánc egy olyan művészeti forma, amely erőteljes földi energiáival, ugyanakkor titokzatosságával képes összekapcsolni az értelmet az érzelmekkel, a testet a lélekkel, a valóst az illúzióval. Ebben a táncban főként a  rejtelmesség, illetve a könnyedség hangsúlyozására használjuk a fátylat. 

A hét fátyol tánc esetén nagyobb hangsúly van a fátylakon. A szín- és méretválasztás is jelentéssel bírhat. A zenei aláfestés is mondandót vihet az eltáncolt történetbe, éppúgy mint a mimika és a mozdulatok.
A hastánc leginkább a nőiesség tánca, mélyebb lényege pedig a Földanyával való kapcsolatteremtés, valamint az érzékiség felébresztése. A hastánc minden nő nőies oldalát emeli ki. A nőiség önmagában is egy misztérium; nem titkolt, de titokzatos. A hastánc több szempontból is különleges. Egyrészt egy táncforma, amely a világ egy olyan részéről származik, ahol maga a tánc a kultúra és a spiritualitás része. Az ősi hagyomány képviselői is tudták, hogy jótékony testi és lelki hatásai miatt terápiás mozgásforma is. Ugyanakkor létezik maga a hastánc, mint művészeti forma, amelynek tökéletes elsajátításához sok tanulás, gyakorlás, tánctechnikai ismeret szükséges. Akik komolyan veszik a hastáncot, tudják, hogy legalább annyi tanulás és kitartás szükséges hozzá mint bármely más professzionális tánc elsajátításához, mint pld. a baletthez, a jazztánchoz, stb.

Fantáziánk sok összefüggést találhat a tánc és a hét fátyol között. 
Amint látjuk, egyik fent említett történet sem áll közvetlen kapcsolatban a hastánccal vagy fátylakkal. Mégis, mivel a fátyol, a tánc, és a hetes szám misztikusan összekapcsolódott, úgy érzem, hogy egyedül a táncos felfogásán és fantáziáján múlik, hogyan táncolja el.
A fátyol mögötti tánc lehet titokzatos, rejtelmes, csintalan, pajkos, szexi, félénk, kihívó. A táncoson múlik mit jelenít meg mozdulataival, melyek "szavakká", jelentéssé formálódnak. 

Ha szabadon engedem a képzeletem, a hét fátyol tánca számomra az önismeret állomásait jelképezi. A tánc maga az Élet. A mozdulataink a cselekedeteink, gondolataink, érzelmeink. Minden egyes fátyol eltávolítása tisztább képed ad Önmagamról ("leleplezem" magam), közelebb visz valódi lényemhez, amit nem takar a viselkedés, a személyiség, a karakter, a hitrendszer, a felvett szerepek (gyermek, felnőtt, nő, anya, tanító, tanuló, stb.). Amikor a fátylak lekerülnek, csak a Valóság marad, a Létező egyén, aki megszabadulva saját korlátozó hiedelmeitől, félelmeitől pusztán "csak" létezik. Megéli Önmagát, önmaga teremtő erejét és immár tudatosan veheti vissza a fátylakat, hogy használja őket arra, amire valók. Tapasztalatok gyűjtésére, segédeszközként, díszítő elemként, nem pedig arra, hogy segítségükkel bújjon el a világ és Önmaga elől.

Ha levetjük a fátylak által szimbolizált korlátainkat, megláthatjuk, hogy mi magunk vagyunk életünk teremtői és bizony érdemes megtanulni hinni a fátylak mögött rejtező saját nagyszerűségünkben.
Használd a fantáziád, találd meg a saját szimbólumrendszered! Figyeld az érzelmeidet, hiszen az érzelmeink teremtenek! És érdemes feltenni magadnak a kérdést: Ki az, aki figyel? És a válasz nem kívül keresendő... ott van az, a hét fátyol alatt...

Tamás Krisztina/Tara