Az indián szobrocska fényképéről készített grafika




A kaptató jele


A szobor lépcsője a székely írás "m" (magasba vezető út) jelének megfelelője. A kínai írásban is van egy ehhez hasonló lépcsőszerű jel, amely ott a kaptató (a magasba vezető út) szójele.




A Tejút jele


A fölötte tornyosuló kacskaringó meg a székely írás "j" ( jó "folyó") jelének indián változata - persze ez az égi folyó, a Tejút jelképe, azért is magasodik az oldalán látható kis emberábrázolás fölé.


E jelnek a csukcs szójelek között van páthuzama, ami szintén kacskaringó alakú és szintén "jó" a jelentése.


A pueblo indiánok ma is alkalmazzák a kacskaringót a fazekasjelek között s azt mondják róla, hogy annak az útnak a jele, amelyen az őseik a mai hazájukba jöttek. Ez a jelentésváltozat igazolja az értelmezuésünket, mert a magyar ősvallás szerint is a Tejút (az égigérő fa) a születendő gyermekek lelkének hona, s innen érkezik Csaba királyfi is - azaz nálunk is út a Tejút.


A kínai írásban a jelentését tekintve néki megfelelő, de fát ábrázoló Tejút-jelet (a "következő nemzedék" szójelét) Szekeres István fedezte fel, de azt félreértette az ősvallás nem ismerete miatt.




A párhuzamok jelentősége


A felsorolt párhuzamok azt bizonyítják, hogy a magyar, a kínai, az indián és a csukcs írás közös gyökerű. Annak a szibériai ősírásnak a korát, amelyből ezek leszármaztak, az indiánok Amerikába vándorlásának legvalószínűbb időpontjával tudjuk meghatározni s ez mintegy 40-30 000 évre tehető.


Ez a feltehető szibériai írás azonban nem itt keletkezett Szibériában, hanem mintegy 50 000 évvel ezelőtt a Közel-Keleten (az Éden területén), ahol a Kelet-Afrikából érkező homo sapiens sapiens egykor néhány tízezer évre megpihent, mielőtt Szibériába indult volna.






Varga Géza írástörténész