Krisztus keresztjének az Édenkert fáival való összekötése későbbi eredetűnek tekinthető, a Biblia nem tesz róla említést. Nagyban befolyásolta a legenda kialakulását a kereszt mint ereklye iránt megnövekvő érdeklődés, és az olyan népek keresztény vallásra térése, melyeknek mitológiájában a szent fák szerepe igen nagy volt.

A legendák között több változata él az Ádám sírján nőtt fa eredetének. Az egyik szerint mikor Éva adott Ádámnak a gyümölcsből, mely a jó és a rossz tudásának fájáról való volt, annak csutkája megakadt Ádám torkán (innen való az ádámcsutka elnevezés), és halála után az ott lévő magok kikeltek a sírban, így nőtt ki a kereszt fája. A másik elgondolásnak jóval több variációja él a legendairodalomban, ezt a változatot dolgozták fel magyar nyelvű kódexeink is; valószínűsíthető, hogy sok kódexírónak – köztük a Karthauzi Névtelennek is – egyik fő forrásául Jacobus de Voragine Legenda Aurea című igen kedvelt műve szolgált. Eszerint a legenda így hangzik (a zárójelek az ettől eltérő kódex-variációkra utalnak): Ádám halálát érezve elküldte Káin és Ábel után született fiát, Séthet a Paradicsom kapujába, hogy kérjen számára az Élet (vagy az irgalmasság) fájának olajából. Ám az angyal nem adott neki, csupán egy (vagy három) ágat (vagy magot) a Tudás (vagy az élet) fájáról, és mellé egy jövendölést mondott. A jóslat szerint akkor fog Ádám meggyógyulni, mikor a fa gyümölcsöt hoz. (Ez a gyümölcs természetesen Krisztus lesz, és halálával Ádám bűnei is megbocsáttatnak.) Séth hazament, de apját már halva találta. A fiú eltemette Ádámot, és (a szájába, a nyelve alá helyezte a magokat, vagy) az ágat (magokat) elültette a sírnál.

Ebből nőtt ki a kereszt fája, mely lépten-nyomon felbukkant azután a történelemben. A legendák szerint a fa fennmaradt Salamon király idejéig, aki kivágatta, ám sehová sem tudta építkezései során felhasználni, mert az vagy megrövidült, vagy megnyúlt. Ezért egy patak fölé helyezte hídnak. Mikor Sába szépséges királynője eljött, hogy megcsodálhassa Salamon bölcsességét, a patakhoz érve felismerte a fát, amin a világ ura majd függeni fog, hogy megváltsa az embereket halálával. Nem is lépett rá, hanem leborult előtte és imádkozott. Amint Salamon meghallotta, hogy ez a fa fogja elveszejteni a zsidók országát, megfogta azt, és a föld mélyére temette. De Isten akaratából azon a helyen egy tó keletkezett, melynek gyógyító hatású vize volt. Majd mikor eljött Krisztus szenvedésének ideje, a föld kivetette magából a fát, a zsidók pedig kihalászták azt a tóból, hogy keresztet ácsoljanak belőle. Krisztus halálával pedig megismétlődött az Ádám koponyájából kinövő fa képe a Golgotán (Koponyák hegyén) álló kereszt képében. Ádámot és Jézust is megkísértette az ördög, de csak a „második Ádám” tudta legyőzni, és így megmenteni az emberiséget az eredendő bűntől. („Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt.” Rm 5,18)

Séth Ádám nyelve alá teszi a magokat.

A történet változatai magyar nyelvű kódexeinkben

Több magyar nyelven íródott kódexben is találkozhatunk a keresztfa eredetével. Az Érdy-kódex (1526-27) a szent kereszt feltalálásának legendájában foglalkozik vele. A Debreceni Kódex (1519) az Ádám életéről szóló rövid részben említi, a Teleki-kódex (1525-31) az Ádám és Éva című fejezetben írja le a történetet. Ebben a kódexben Éva is szerepet kap a történetben. Ez jelzi azt, hogy az író ismerte az apokrif iratokat (legvalószínűbbnek tekinthetjük, hogy a Vita Adae et Evaet), melyeknek Ádámról szóló részei Évát is említik. Az Érsekújvári Kódex (1530-31) a Húsvét ünnepéről szóló részben tér ki Ádám történetére. Ez a feldolgozás teljesen elüt a többitől, mert ebben a Sátán, Lucifer kijelenti, hogy ő szerezte a keresztet, hogy elpusztítsa Jézust, aki annyit ártott neki. A négy kódex nagyjából egy időben keletkezett, mégis történeteik nagyon sok mozzanatban eltérnek egymástól. Eleve érdekes a keret, melybe az írók belehelyezik a kereszt eredetének történetét. Az Érdy-kódexben a kereszt megtalálásainak sorában Séth az, aki először találkozik a kereszt fájával, mikor a Paradicsomba megy, hogy apjának gyógyírt kérjen. A Debreceni Kódexben is ezt találjuk. Az Érsekújvári Kódexben Ádám megkéri fiát, Séthet, mesélje el a pátriárkáknak és prófétáknak, hogy miként jósolta meg az angyal neki Jézus eljövetelét. Itt, mint már említettem, a kereszt nem Ádám sírjáról származik. A Teleki-kódexben Ádám megparancsolja fiának és feleségének, hogy menjenek el, és hozzanak neki az élet fájának olajából. Ez a történet a legcselekményesebb, hiszen visszafelé Éváék elvesztik a kapott ágacskát, melyért Séthnek vissza kell majd mennie. Ez az egyetlen történet, melyben Ádám még találkozik visszatérő fiával, és itt nem az angyal parancsolja, hanem Ádám kéri meg Séthet, hogy ültesse el az ágat halála után a fejénél. Az első két kódexben Séth az Irgalmasság fájának olajáért könyörög, a Teleki-kódexben azonban Ádám az Élet fájáról kér olajat, hogy megkenjék vele, és elmúljanak fájdalmai. Az első és harmadik történetben az angyal megmondja, hogy Séth hiába könyörög, nem fogja megkapni az olajat, de jóslatot kap, hogy Ádám majd akkor gyógyul meg, hogyha a fa gyümölcsöt terem. Az angyal pontosan megmondja az évet is. Krisztus eljövetelének ideje az Érsekújvári Kódexben is megtalálható. A Debreceni Kódexben az angyal csupán annyit mond, hogy akkor fog Séth apja meggyógyulni, hogyha a fa gyümölcsöt terem. Noha a kódexek szinte egy időben keletkeztek, a megváltás eljövetelének idejéről szóló mindkét ismert variáció megtalálható bennük. Az Érdy-kódexben „ewth ezer . ewth zaaz eztend/o'/k”, a Teleki-kódexben „o^et ezer eztendo^ec : ket zaz : eg eztendo^e heian”, az Érsekújvári Kódexben „o^eth ezer Es egy heyan keth zaz eztendo^ek„ múlva a teremtéstől számítva jön el a Megváltó a földre.

Az Érdy-kódexben lévő történet felépítésében igen hasonlít a Jacobus de Voragine által írt Legenda Aureában talált, megegyező című részre. Az összefüggést erősíti az az azonos szerkesztési elv is, mely a történetet a Paradicsomtól egészen Szent Ilonáig vezeti el. (Ezen túl teljesen megegyező a legenda végén leírt tanító történet a „notárius deákról”.) Magyar kódexeink között ez az egyetlen ilyen szöveg, és a külföldi legendairodalomra is inkább jellemző Ádám életének (esetleg Séth életének) és a Szent Kereszt feltalálásának különválasztása. A Legenda Aurea forrásként Nikodémusz evangéliumát jelöli meg Ádám történetével kapcsolatban, míg a Karthauzi Névtelen csupán „szent doktorokat” említ. A Catalogus Sanctorum hasonló tartalmú részénél, ahol Ádám élete Ilona legendájától külön található, a halálával kapcsolatos bekezdésnél ugyanez a hivatkozás olvasható. Nikodémusz evangéliumában a Jézus leszállása az alvilágba című rész alatt olvashatjuk az idevágó fejezetet. Ám annak szövege furcsamód az Érsekújvári Kódexszel megegyező, vagyis a Sátán ácsolja a keresztet. Igaz, Ádám elküldi fiát a Paradicsomba az irgalmasság olajáért, de az Ádám sírján nőtt fáról nincs említés... A Csodás evangéliumok kötetben megjelent Nikodémusz evangéliuma fordításához a következő jegyzetet olvashatjuk ennél a résznél: „Itt Ádám betegsége és halála legendás történetének a nyomait találjuk meg. Ádám elküldi fiát, Séthet a Paradicsomba, ahol három fát talál. Az egyikből az angyal magot ad neki, s ebből nő ki Ádám halála után az a fa, amelyet még a 11. században is mutogattak a zarándokoknak.”. A történetnek, mely az Érdy-kódexben is olvasható, tényleg csupán nyomai lelhetők fel Nikodémusz evangéliumában, mégiscsak valamiféleképpen az Ádám sírján nőtt fa legendája ehhez az evangéliumhoz kötődik. A pokolraszállás során Krisztus Ádámot hozza fel elsőként. Találtam egy magyarázatot, mely ezt írja le: Jézusnak le kell szállnia a fán, melyen megfeszítették, az alvilágba, az Ádám torkából nőtt fa gyökeréig, hogy aztán visszajöjjön a síron keresztül, magával hozva Ádámot is. Tehát látható, a kereszt fája is beépült a pokolraszállás történetébe, és ezáltal fizikailag is összekötötte Ádámot és ahogy Pál nevezi Krisztust, az ”új Ádám”-ot. A Vita Adae et Evae egyik kritikai kiadásának jegyzeteiben érdekes megjegyzés olvasható a szöveg későbbi továbbélésével kapcsolatban. A jegyzet írója szerint azt a részt, melyben Séth és Éva elküldetik a Paradicsomba az irgalom olajáért, valószínűleg közvetlenül a Vita Adae et Evae szövegéből vette át a Nikodémusz evangéliumának írója.

A Legenda Aurea – és ugyanígy a Catalogus Sanctorum – esetében azonban nem téves hivatkozásról kell beszélnünk. Az Ádám sírján nőtt kereszt történetéhez kapcsolódóan mindkét szöveg egy újabb forrást jelöl meg. A Catalogus Sanctorum egy egyszerű másutt-tal intézi ezt el, míg Jacobus de Voragine azt írja, hogy a görögöknek bizonyos kétségkívül kétes értékű (más fordításban apokrif) történetében olvashatjuk azt. És így zárja le a szöveg ezen részét: „Azt, hogy vajon bármi is igaz-e ebből a történetből, az olvasó ítéletére bízzuk, mert semmi nem található ebből meg egyetlen hitelt érdemlő krónikában és históriában sem.”