Apokrif-iratok

János apostolról III. rész

14 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

…Megállnak az Artemis- téren, egy fürdőnél, amely Dioskorides nevű tekintélyes férfi tulajdona. János apostol meghagyja Prochorosnak, hogy senkinek se árulja el , kicsodák és honnan jöttek és, hogy útjuk célja a hitetlenek megtérítése. Ebben a pillanatban kilép a fürdőből Romana, tagbaszakadt és erőszakos asszony, a fürdő gondnoknője, aki arról nevezetes, hogy a fürdőszolgákkal oly kegyetlenül bánik, hogy, nincs aki hosszabb ideig, megmaradna mellette. Mikor megtudja, hogy a két idegen hajótörött, felszólítja őket, lépjenek szolgálatába, fizetés nélkül, csak élelmezés fejében. A két idegen beleegyezik. János fűtő lesz, Prochoros pedig vízhordó. János már a negyedik nap kegyetlen verést és szidalmat kap, mivel hogy nem elégségesen fűtött. Prochoros felháborodik, és fel akar lépni a gondnoknő ellen, de János figyelmezteti, hogy Krisztus példájára mindent tűrniük kell, hiszen nem más a céljuk, mint hogy példamutatással, a nehézségek közepette is hirdessék Krisztus tanítását. János minden próbát és megpróbáltatást türelemmel és alázatosan megáll. Erre az asszony a gyűlölködésében az ördög alakját ölti magára (tehette, hiszen igazi alakja az ördögé volt, és felvett alakja volt Romana, János látta a láthatatlant, Prochoros még nem volt „látó”. Tehát Romana maga volt az ördög valójában nem említi a forrás konkrétan melyik ördöggel állunk szemben, feltehető, hogy démon s nem ördög Romana, nem kizárt, hogy, démonunk neve Azrael volt, aki gyakran ölt ember alakot, elszökvén a pokolból, viszályt és halált, tűzvészt és ragályt keltve, korlátlan van itt a földön. Örök bosszút esküdve az emberekre, minden rosszban gátlástalanul benne van, ill. kezdeményezi azokat. Szó mi szó, megérdemel némi „tiszteletet” emlegetése, vagy tetteire utalás könnyen megidézheti, e megidéző életével fizet. …Romana megfenyegeti a két embert, azonnal megöli őket, ha nem hagyják el haladéktalanul l a várost. János Románából kiűzi az ördögöt (démont) . Azonban a démon nem hagyta el a fürdőt és ismét Románán keresztül az emberek világába jutott. Így hát Romana tovább gyötörte az apostolokat, János minden megaláztatást türelemmel visel, és odáig megy, hogy egy hivatalos papírt is alá ír, melyben elismeri, hogy ők ketten Romana rabszolgái. Régen, amikor a fürdőt építették egy fiatal leányt élve, befalaztak az épületbe, azzal a babonás hittel, hogy az ártatlan lelke örökre megvédi a fürdőt a gonosztól, és távol tart minden ragályt. Azonban e gonosz cselekedet balul ütött ki –nem is lehetett másként- e leány lelke nem óvta meg a helyet – gyilkosai tulajdonát- ellenkezőleg, átkot hozott az épületre. Az átokról mindenki tudott, hiszen minden évben három ifjú vagy leány fúlt a vízbe. A fürdő tulajdonosa de mindenki, aki a fürdőt használta tudta, hogy mikor történnek a tragédiák. Ezekben, az időkben a fürdő kiürült, azonban mindig akadt az ifjak közül olyan, aki nem hitt a babonában és bátran odamerészkedett, és ahogy lenni szokott vízbefúlt. Történt egy alkalommal éppen a veszélyes időben, amikor a démon garázdálkodott a fürdőben, a tulajdonos nagykorú fia bemerészkedett a fürdőbe, mégpedig egyedül, ahol is a démon megjelent előtte és vízbe fojtotta. Romana felfedezi az esetet, és jajveszékelve rohan a térre könyörögve Artemiszhez, hogy Domnost keltse életre. Hatalmas csődület támad, ahol Romana Jánost vádolja a gyilkossággal. Elmondja, hogy az idegen és társa varázslók. Romana azonnal Jánosra parancsol, hogy varázserejével keltse életre urának egyetlen fiát. János kérés nélkül is az élettelen testhez lép és szavaival életre kelti. Romana rettentően megijed, és eszméletlen esik össze. A tömeg hüledezik. Romana több órás eszméletvesztés után magához tér, amikor belátja, hogy nem egy egyszerű emberrel bánt kegyetlenül, hanem isten emberét sanyargatta. Romana közel három órát volt eszméletlen, ennyi idő kellett ahhoz, hogy lelke –melyet a démon messzire elűzött-visszataláljon a testbe. Romana voltaképpen halott volt, a lelke helyére lépett démon tartotta életben… Az az ember, aki velejéig rossz, nem egyéb halottnál. Felismerni azonban szinte lehetetlen. Egy bizonyos itt járnak közöttünk, és felületesen veszünk tudomást róluk, egészen addig a pillanatig, amíg magunknak nem akad dolgunk vele. Ekkor születnek hihetetlen történetek. Olyan történetek, melyeket az elbeszélőn kívül csak kevesek hisznek el. Tudni kell, a” gonosz” nem üres frázis, olyan létező valóság, mint, akár a levegő. Romana immár a visszatért lélekkel János lábaihoz borul és bocsánatért esedezik. János elmondja neki, hogy csak hinnie kell, és minden bűne megbocsáttatik, ekkor Romana kész mindent hinni, és készséggel hallgatja az Apostol tanítását… Eközben a hír futótűzként terjed, és ahogy lenni szokott –leginkább az emberek között- a rossz hír előbb érte el célját, mint a jó. S a rossz hír elérte a rossz embert, és a rossz ember azonnal meghalt. Bizony sokan nem értik, miért van az, hogy a rossz ember nem szenved évekig és abban a szerencsében, lehet része, hogy szenvedés nélkül hal meg. A felelet egyszerű: a vétkes ember rögtön a büntetés helyére kerül, azonnal megkezdi szenvedését. Tehát a földi szenvedés emiatt kerüli el. A másik ok ami miatt a hosszadalmas szenvedés elkerüli a következő: az az ember ( az emberek nagy többsége) aki évekig szenved mielőtt meghalna, ő még életében megfizeti a vámot. Vagyis szenved és kínlódik kegyetlenül, de e szenvedések megtisztítják, és tisztán léphet tovább. A rossz embernek, ha a szenvedésekkel teli betegség és végül halál jut, semmit sem segít. A jók és gyermekek, akik tovább mennek, elhagyva minket (örökéletűeket) a Teremtő gondviselés miatt kegyben részesülnek. Ezért hát, aki fájdalommal telve itt marad, ne háborodjék föl, hanem viselje öröklétét türelemmel.…A feltámadt Damnos riadtan haza siet, ahol megtudja, hogy szeretett apja az ő halálhíre miatt azonnal meghalt. Rémülten és kétségbeesetten siet vissza Jánoshoz, és térden állva kéri, hogy meghalt apját keltse életre. János nem mond ellent, megindul Dioskorides háza felé, vele tart Romana és az összegyűlt tömeg. A tömeg egyik része istennek, a másik része varázslónak tartja Jánost. Hiszik még Illésnek, hiszik még Énoknak, gondolják messiásnak, gondolják csalónak. János hallja a sugdolózást és azonnal kijelenti, hogy egy sem azok közül akire gondoltak, a csodát általa tette Jézus Krisztus , akinek tanítását hirdetni jött e városba. János életre kelti Dioskoridest, az apa kéri megmentőjét, hogy maradjon és beszéljen neki többet az igéről. János szívesen marad és tanítja a jelenlévőket. Romana eltépi a kicsikart szerződést, és immár hivatalosan is szabad emberek János és Prochoros. A jelenlévőket megkereszteli János, majd elűzi a démont a fürdőből, a démonok messzire elmennek Ephezus környékéről, visszatértek Pergamonba. Másnap, Artemis ünnepe volt a városban. Az istennő szobrát magas emelvényre helyezve vitték utcáról utcára, míg végül a templommal szemben a földre helyezték. János felkapaszkodott ez emelvényre – nem ünnepi ruhában- melyet megláttak a főpapok, és követelésükre a nép el kezdte kövekkel dobálni. De János helyett a szobrot találták el, amely végül darabokra tört. Jánosnak nem eset baja, aki felismerte a lehetőséget és rögvest az emelvényről a néphez szólt, hogy ne imádjanak tovább bálványokat, fogadják el az egy igaz Istent, s ha neki nem hisznek könyörgéssel, vegyék rá az istennőt, hogy szétzúzott szobrát hozza helyre, és álljon bosszút a rajta eset szégyenért. A pogányok nem hisznek neki, hatalmas zűrzavar támad, és az emberek egymást kövezik, János ismét sértetlen marad. Erre az apostol ismét felszólítja őket, hogy hagyjanak föl konokságukkal, ha Artemis nem hajlandó bizonyságot tenni, ő, János bizonyságot ad nekik az Igaz Isten hatalmáról…” gyűjtötte, fordította :Yuz Asaf

Címkék: