A Mú sziget az emberiség bölcsője, amely a Föld első nagy
művelődése. Fejlődése 50,000 évre terjed. Mú-n az uralkodó faj egy
fehér fajta, amelyik sötétes bőrű, sima barnahajú fajta volt. Mú vallása
az volt, amely a ma ismert összes vallás gyökere, amelyet Osiris,
Buddha, Zarathusztra, Mózes és Jézus is tanított.
A burmai Naacal táblákhoz hasonló eredetű, de más jeleket használó
táblákat ásott ki Niven mexikói főarchaelógus egy mexikói völgyből.
2600 db-ot! Ezek a mexikói táblákat nem Naga (déli), hanem az északi
azaz UJGHUR jelképekkel vésték. Ezek kora idősebb 12,000 évnél.
Érdekes az, hogy India és Mexikó közötti óriási távolság ellenére az
írás hasonlóságot mutat
Naacal táblákat NAGA (Mú déli részén használt ékjelek)
jelképekkel írták. A Naacalok (Szent Testvérek tanító rend) amúgy
15,000 évvel korábban hagyták el Búrmát, így az írás igen ősi.
Az ősi (Indiában talált) táblák azt igazolják, hogy az összes ókori
civilizációk a föld minden részén csak elhaló tagjai az Első Nagy
Civilizációnak (Mú-nak).
Niven mexikói kőtáblái pedig azt igazolják, hogy az emberre
vonatkozó legöregebb leletek nem Egyiptomban, sem pedig az
Eufrates völgyében, hanem Amerikában vagy D-K-Ázsiában
találhatók, ahol Mu első kivándorlói és gyarmatosai telepedtek le.
Ezt az utolsó mondatot azért fontos
megjegyeznünk, mert amikor ősi kultúrák után
kutatunk, a tudományos világ az Egyiptomit és a
Sumert tartja a kiinduló pontnak és szinte egyáltalán
nem vesz tudomást egy még korábbi állapotról, amit
ha megtenne, át kellene írni a teljes történelmet.
Ugyanis az Egyiptomi és Mezopotámiai
területeket már sikerült úgy beállítani, hogy azok
semmilyen módon nem kapcsolódnak a Kárpát-
medencéhez és a magyarokhoz. Pedig 2002-ben Izisz
szentélyt találtak Sopronban; vagy Thorma Zsófia az
első magyar régésznő 10,000 leletet gyűjtött össze
Erdélyben a XIX. század végén ami a sumer-magyar
kapcsolatot bizonyítja. Maga Kossuth Lajos írt neki
alázatos és gratuláló levelet.

Ezeken kívül is van bizonyíték a magyar
vonatkozásra. Badiny professzor az életét tette arra,
hogy megalapozza a sumer-magyar kutatást.
Az ősi amerikai, az ó-egyiptomi és az ősi indiai feljegyzések
ugyanúgy írják le Mú pusztulását. A földrész erős földrengés mellett
darabokra szakadozva és tűztől körülvéve süllyedt el a megnyílt föld
gyomrába s aztán a víz fedte be.
Mú létezését az alábbi iratok is megerősítik:
1) hindu Ramayana-eposz, a bölcs és történelemtudós Valmiki
írta Narana-nak (ayhoridai Rishi-templom főpapja). Valmiki a
Naacalokat is megemlíti, „akik szülőföldjükről keletről jöttek
Burmába”
2) Troano ősi maya kézirat (British múzeum): keletkezése messze
Amerika felfedezése előtti, Yucatánból (Közép-Amerika) való. Landa
püspök, aki az összes maya írást máglyára rakatta, ezt kifelejthette.
3) Corteziánus maya Codex (Madridi Múzeum) – kb. hasonló
korú és sorsú mint a Troano kézirat.
4) Uxmalban (Yucatan-fsz.) egy templom romján ott a felírás: „A
nyugati országok, ahonnan jöttünk”
5) Mexikói piramis felirata: „a nyugati földek elpusztulásának
emlékére emeltetett”
A két utolsó bizonyíték, a feliratok egyértelműen
árulkodnak arról, hogy ezt az ősi földrészt a Csendes
óceánon kell keresni.

Mu egy hatalmas dombos terület volt, amely Hawaii-tól valamivel
északra terjedt. Déli határát kb. a Fidzsi- és Húsvét szigetek vonala
adta. Kiterjedése kelet-nyugat irányban 8000 km, észak-dél irányban
5000 km. Három részből állott, amit keskeny csatornák választottak el
egymástól.
Lhassai emlékkő: Ami Mu-ból mára megmaradt azt úgy
nevezzük, hogy Déltengeri Szigetvilág
Húsvét szg-i tábla: Óriási kiterjedésű alföldjeivel egy gyönyörű
trópusi vidék volt.
Troano-kézirat: Az Alföldek gazdag legelőkkel és művelt
területekkel voltak borítva, a lankás dombos vidéken buján tenyészett
a tropikus növényzet.

Troano-kézirat: E nagy földrésznek 64 millió ember boldog
életétől termékenyült. A lakosságnak fényűző otthonai voltak.
Húsvét szg-i tábla: Széles sima utak szelték át és keresztezték a
földrészt, s az utak kövei oly pontosan voltak egymással összeillesztve,
hogy közöttük a fű nem tudott előretörni.
Troano-kézirat: A 64 millió lakosság 10 törzsre tagozódott. E
törzsek 10 nép vagy fajta voltak, de valamennyien csak az egyik fajta
kormányának vezetése alatt állottak.
Lhassa emlékkő: A nép királyt választott, aki Ra Mu (Mu Napja)
néven világi és egyházi feje volt az egész birodalomnak. A birodalmat
a Nap birodalmának nevezték. Ra Mu volt az istenség földi
képviselője; személye nem lehetett imádat tárgya.
Lhassa emlékkő: Valamennyien egy vallást követtek. Hittek a
lélek halhatatlanságában, az esetenkénti újratestesülésében, azaz
feltámadásában, s a léleknek az ősforráshoz, ahonnan származott, azaz
az Istenséghez való visszatérésében.
Maya feljegyzések: Oly nagy volt az istenség iránti tiszteletük,
hogy nevét soha ki nem ejtették, s még imáikban is csak jelképesen
szólították. Ra szolgált az összes isteni tulajdonságok gyűjtő jelképéül.
Ezt vagy piros gömbbel, síkban koronggal, vagy körrel jelölték.
Troano-kézirat és Cortezianus Kódex: Mu lakossága
magasműveltségű és felvilágosodott volt. Emberevők abban az időben
még nem léteztek. Az uralkodó faj világos bőrű, nagy és sötétszemű,
lágynézésű, simahajú nép volt.
Valmiki: Kitűnő hajósok voltak úgy tengeren, mint a légben (!!!), s
megfordultak az egész földön. Mint kitűnő építészek nagy
templomokat és gyönyörű kőpalotákat építettek. Óriási monoliteket
faragtak és állítottak fel emlékül (Húsvét szg-i szobrok vagy
Tiahuanaco faragványai). Hajósaik nagy forgalmat bonyolítottak le
állandóan utasokkal és árukkal a gyarmatok, valamint az Anyaország
között.

Technikailag, szellemileg és világlátás szempontjából
is műveltebb volt egy átlag egyiptomi mint a mai
ember. Ettől még fejlettebb volt egy Atlantiszi – akik
már évtízezreddel ezelőtt a klónozás kérdésével
foglalkoztak – és Mú világában az égben tudtak
utazni az emberek, építészetük messze túlmutat a mai
kor emberének szellemi világán és stílusán.

Lhassa: Mu 7 nagy fővárosa volt a vallás, a tudomány és a tanulás
székhelye. Ezen kívül még sok város volt szétszórtan a hármas
földrészen.
Troano kézirat: E földrészen jelent meg az ember először a
Földön.
Mú több alkalommal élt át földcsuszamlásokat, földrengéseket,
özönvizet, amiben teljes egészében elpusztult, a víz alá került és a 64
millió lélek „megtért őseihez”. Alászállt a Mu-ba. Innen ered a görög
mitológiai Alvilág és az odavezető viziút története. A Csendes-óceán
azóta őrzi csendben a halom lelket.
A mai „Déltengeri Szigetvilág” bennszülöttei Mu egyenes ági
leszármazottai.
Az özönvíz és a mindent elpusztító természeti csapások után a
maroknyi túlélő, akik a szigeteken maradtak mindenféle csónak,
szerszám, élelem és eszközök nélkül az éhhalállal kellett szembenézni
vagy a kannibalizmussal. Köveket, nyilakat, dárdákat kellett
készíteniük védelmükre és támadásukra.
Az emberevés egy pillanat alatt vált szükségessé.
Emlékezz vissza arra a képre, amikor a Csendes-
óceán egy kis szigetén kivet a víz a partra. Éppen
csak megmenekültél. Sehol egy teremtett lélek és
neked életben kell maradni. Sötét van, fázol, éhes
vagy. Nincs melegvíz, nincs eszközöd, nincs erőd.
Amikor pedig ebben az állapotodban rátalálsz egy
társadra, elfelejted hogy ember vagy.
Az emberevés majd Anyahita első Ataiszi
törvénykönyve alapján kerül megszüntetésre. Csak
érdekességként jegyzem meg, hogy Új-zélandon, ahol
a Maorik az őslakosok, szintén ebből a Csendes-
óceáni központból erednek. Ők a XIX. században
(!!!) még ettek emberhúst!

Humboldt báró, aki az Amazon és Orinokó tájékán nyomorult
indián csoportokról beszél azt mondja: „Ezek nem nyers anyagai az
emberiségnek; kiemelkedésük nem történhetett ebből az állapotból.
Ezek a szerencsétlenek egy kihaló faj utolsó lefokozottai, akik ebbe az
állapotba felülről süllyedtek. Természeti állapotában az elszigetelt
ember egy pusztulásra ítélt lény”.

Palequben a „Felírások templomában” egy hét időszakból álló
dátum van feljegyezve, amely 455,393,401 napot ölel fel, ami
megközelítőleg 1,247,653 évet jelent. Tikalban egy nyolcidőszakos
feljegyzés található, amely 1,841,639,800 napból álló szédítő időt hidal
át, ami megközelítőleg 5,000,000 esztendőnek felel meg. Maga az a
tény, hogy a maják képesek voltak a földdel kapcsolatban ily óriási
időtartamot elképzelni s azt fel is jegyezni, azt mutatja, hogy a
kultúrának magasabb fokán állottak, mint bármely nép napjainkig,
mert valamennyinél helyesebben ítélték meg a föld lehető korát.
Az ősi népek közül egyedül a maják jegyeztek fel tudományos
dolgokat, s az uralkodók üres kérdései helyett elvont matematikai
számításokat.
Mai időszámításunkhoz viszonyítva nem tudjuk megállapítani azt a
napot, amelytől a maják számították napjaikat s amely feljegyzéseik
szerint a föld újrateremtésének volt a kelte, s amelyet 4 Ahau és 8
Cunhu, mai nyelven 440-ik napnak jelölnek.
Le Plongeon a yukatani Chichen Itza-ban Can király idősebb
fiának, Cay főpap mauzóleumának közepén talált egy 12 fejű kígyót
ábrázoló faragványt. A faragványon található írás szerint ez a kígyó
ama 12 uralkodóházat jelképezte, amelyek Mayaxban a Can-dinasztia
előtt uralkodtak s amelyeknek együttes uralkodási idejük 18,000 évre
terjedő időszakot ölel fel. (Ezt a dátumot megerősíti a kínai „Tchi”
könyv, ősi japán feljegyzések, egy ősi hindu tábla és egy kézirat is). Az
utolsó Can király 16,000 évvel ezelőtt élt, mint azt a Troano-kézirat
igazolja. Ha a 16,000 évhez hozzáadjuk a fenti 18,000 évet, akkor azt
kapjuk, hogy Mayaxban 34,000 évvel ezelőtt már királyok uralkodtak.
A Can dinasztia uralkodási ideje ismeretlen.
Mayax gyarmati birodalma volt Munak, s ebbe a politikai formájába
az egyszerű letelepülésből emelkedett. Ez a fejlődés időt kíván, s így
Mu művelődésének szükségszerüleg több mint 35,000 évre kell
visszanyúlnia.
Manetho az egyiptomi paptörténetíró egyik papiruszán ezt írja: „Az
Atlantisz bölcseinek uralma 13,900 éven át tartott”. Atlantisz végleg
7,200 évvel ezelőtt süllyedt el (kb. kr.e. 5100). Ha e két évszámot

összeadjuk, akkor 7,200+13,900=21,100, vagyis ennyi évvel ezelőtt
kezdte el uralkodását Atlantisz első királya. Mayax első királya 35,000
évvel ezelőtt kezdett uralkodni, Mayax és Atlantisz első királyának
uralkodása között eszerint 14,000 év telt el.
Itt szándékosan idézem Churchward időszámítási
kalkulációját, noha a kr.e. 5100-as időponthoz Ataisz
elsüllyedése kapcsolható, Atlantisz akkor már
évezredek óta a víz alatt volt. Erre az Arvisurák a
bizonyíték (erről részletesen a következő fejezetben),
ahol írás van arról, hogy Atlantisz menekülő népe
védelmet talált Ataiszon. Tehát időbeli különbség
van a két sziget süllyedése között.