Az aztékok birodalma kb. 1325-1521 között virágzott Közép-Amerikában, a mai Mexikó területén. Legendájuk szerint Aztlánból jöttek erre a területre, amit "Fehér gémek földjének" vagy "Fehér föld a víz közepén-nek" fordítanak. Fõvárosuk Tenochtitlán volt, amit a Texcocói-tó közepén emelkedõ szigetre építettek (a mai Mexikóvárosnál). Önmagukat mexica-nak, majd tenochca-nak nevezték. A spanyolok nevezték el õket aztékoknak Aztlán után. Tenochtitlán azt jelenti: "a fügekaktuszok helye". A várost Tenoch (feltûnõ hasonlatosság Énok-kal!) nevû pap alapította. A könyvben a 14. oldali képen Huitzilopochtli, a háború istene szerepel, aki kezében egy olyan botot tart, ami nagyon hasonló a keresztény pápai pásztorbothoz, a kapitulához. Ezen is 7 bütyök, dudor látható a külsõ ív mentén. Ráadásul Huitzilopochtli fejdísze 7 tollból áll, haja pedig 7 csomóba van fonva. Nevének jelentése: "Kolibri balról". A régészek szerint ez a "balról" a déli irányt jelenti, de lehet más értelme is. Például az, hogy õ egy balos csavarodású madár (repülõ lény), azaz egy energiakvantumról (egészen pontosan egy antifotinóról) van szó. Mivel antifénykvantum, hullámterével pusztító hatású a téri (jobbos) energiakvantumokra, nyilván ezért volt õ a háború istene. Huitzilopochtli, a háború istene.Tlaloc, az eső istene. A 15. oldali képen Tlaloc, az esõ istene inkább gépnek, mint embernek látszik. Nincs arca, illetve valószínû, hogy maszkot visel. A kezében tartott szerkezet felsõ végein hármas elágazások láthatók (hasonlók a liliomos kereszthez). Egy trónuson ül, testébõl víz folyik, díszes ruházata tele van tollakkal. A 16. oldal képén Quetzalcoatl, a tollaskígyó isten szerepel állítólag. Érdekes módon a képen három állat látható, nem egy emberszerû isten. Egy csavarodó kígyó, ami a szájában négylábú állatot, talán birkát tart. Mellettük jobbról egy sas vagy keselyû, görbe csõrû ragadozómadár nyújtja feléjük karmait. A kígyó bentrõl kifelé, azaz a fejétõl a farka felé haladva balról jobbra csavarodik. A sas az aztékoknál a Nap megszemélyesítõje, a fénykvantumé (fotinó). Ennek megfelelõen a szárnya 7-8 osztatú, ahol az egyik sáv más, mint a többi: üres, nincsenek benne díszítõelemek. Ahogy a fotinó forrásrendszerében is az egyik forráshelyen mindig éppen hiányzik a keltõ idõforrás. A faroktollak szintén nyolcas osztatúak, és itt is találunk egy sorból kilógót, amit az is erõsít, hogy a tollak tövénél csak hét pontocska látható, fölöttük hét kisebb tollal. A fej felsõ részén 9 csúcsos taréj látható (8+1 forráshely a királylánnyal együtt). A kígyó a fején négyágú mintából kiágazó hatágú tollas fejdíszt visel. Ez a téridõ szerkezete, ami a világ négy sarkának, az égtájaknak, a helynek, a téridõnek a szülõje. A kígyó elsõ (külsõ) és utolsó (belsõ) köre nyolc fekete háromszög alakú díszt tartalmaz a testén, amik az egyes eseményhorizontok lesznek a térszerán idõhurkában. A birka talán a Fiú jelképe, ugyanúgy, mint a keresztényeknél a kisbárány. Érdekes gondolat mindezek alapján, hogy talán az aztékok is keresztények voltak - már jóval a spanyolok érkezése elõtt is - hisz ugyanazt az istent imádták, csak más felszínes külsõségek (ábrázolási részletek) közepette. A Tollaskígyó a Hagyományok Könyve szerint (a hagyomány itt = az õsi Tudással!) 52 évig élt az indiánok között. Eltávozásakor azt ígérte a népnek, hogy az 1 nád évében fog visszatérni. Az 1 nád egy (nád)szál lesz, tehát a Tollaskígyó története egyben mesél a térszerán újrakeletkezési folyamatáról is, ami egy idõszál hurok segítségével történik. Quetzalcoatl.Chimalpopoca király. A 17. oldali felsõ képen Chimalpopoca király ábrája szintén a hetes számot favorizálja. A tarkójából kijön egy szál, rajta egy lebegõ léggömbszerûséggel, ami nyilván a lelke lesz, benne 7 kisebb körrel, a forrásrendszerének (fotinó, azaz emberi lélek) típusára utalva. Elõtte egy másik nagyobb kör, benne szintén 7 körrel és kívül 7 kiálló tüskével, amibõl az egyik, fölül görbült végû (tachionszerûen). 3. A NAPOK KÖVE Az aztékok nahuatl nyelven beszéltek. Piktografikusan írtak jobbról balra. A Napkõn, amit Azték Naptárnak is neveznek, 5 Nap és a világ 5 teremtése van ábrázolva koncentrikus körökben, lásd a könyv 20. oldalát. A kõlap naptár (idõ) és a világegyetem (tér) ábrázolása egyszerre (téridõ, ugyanolyan logika szerint, mint a magyar nyelvben az idõpont és az irányok logikailag összeillõ elnevezései). Az aztékok 20-as számrendszerben számoltak és kétféle naptáruk volt: a 260 napos rituális vagy jósnaptár (9 hónapnyi idõ, mint a terhességé) és a 365 napos Napév, a csillagászati naptár. A Napisten áll a Napkõ közepén: Tonatiuh. A kõ 6 db koncentrikus körre tagolódik, a legkülsõn a Napot szállító két Tûzkígyó (Xiuhcóatl) látható. Az, hogy a tûztachionok nevében ott az atl (víz) toldalék is, jelzi, hogy a tachionok ugyanolyan VÍZ típusú, transzcendens hullámtérbõl állnak belül, mint a tardionok. A kõ tele van geometrikai szimbólumokkal, amik az azték hitvilágot és tudományt tükrözik, érdemes ezért alaposabban megvizsgálnunk. Bentrõl kifelé haladva a körök tartalma (és az ábrák jelentése) a következõ.: A Napok köve. Legbelül (1. sáv) a Napisten arca látható, kidugott nyelvvel, amin egy áldozati kés fekszik. Van erre egy kifejezésünk: "éles a nyelve". Amit a Napisten mond, annak éle van, tehát a szava erõvel, hatalommal bír, mert képes elvágni a dolgok menetét ha úgy dönt, hogy beavatkozik. Mellesleg a késnek hegye is van, miként a tachionnak, melyen ott trónol a Teremtõ okforrás. Körötte a 2. sávban egy olyan hatos szimmetria van, aminek négy ága szögletes, kettõ pedig (balról és jobbról) kerek. Rajtuk kívül további VÍZ jelek láthatók, valamint alul egy forrásjel, felül egy felfelé törekvõ tachionkúp, benne a mozgás, haladás egyértelmû jelzésével (tachionok egymásban, mint a hunok egyesénél). A négy szögletes részben állítólag a jaguár, a szél, a tûzesõ és a víz ábrái láthatók, amik katasztrófát hoztak korábban a Földre és elpusztították a korábbi teremtéseket. Mindegyik ábra mellett négy forrásjel is látható. A két kerek részben szintén 4-4 forrásjel van, valamint egy-egy karmos kéz, amik emberi szívet markolnak (pontosabban csak tartanak). A szeparátort jelzõ ötös szimmetriákból kettõ itt is megtalálható a két alsó szögletes rész között, öt további kettõs félkör társaságában. A 3. sávot 20 db ábra alkotja körben, állatokról és más furcsaságokról, amiket nem lehet a rajzon azonosítani. Ezeket érdemes lenne alaposabban is szemügyre venni. A 4. sáv egyszerû, ötös szimmetriájú díszítés, amiket üres szakaszok választanak el, valószínûleg ez jelképezi a szeparátort. Összesen 40 db ötös szimmetria szerepel rajta. Régi kérdés, amire még nem tudjuk a választ, hogy az arab kultúrában igen népszerû, Ali Babáról szóló történetben miért szerepel pont 40 rabló, akik a kincset (arany és ezüst, azaz tér és fény) egy barlangban (föld, azaz neutron) rejtették el, és ahová csak a megfelelõ jelszó (szezám, tárulj!) segítségével lehet bejutni, ami nyilván egy modulált idõhullámréteg (az ókori misztikában: SZÓ) lesz? Az 5. sávban 8 db kifelé mutató háromszög, tachion látható, közülük a fõ égtájak irányába esõk alapja kétfelé csavarodó mintában végzõdik, amik benyúlnak a 4. körbe. A négy elsõ idõszál elágazás a térszeránból a nemtér-nemidõben születik, a következõ négy, másodlagos elágazás pedig már nem (tehát azok a téridõben keletkeznek). Az 5. és 4. kör határán mindkét oldalon 3x10+5=35 db kis dupla félkör alakú kapucska található, azaz 70 db forrásjel. Ha 72 lenne, azt mondhatnánk, megtaláltuk a 72 kerub szimbólumát. Nos, a két hiányzó is ott van, rajta a körvonalon, a lefelé nézõ tacion alapjánál. Ezek egyben részét képezik annak a két kettõskör sorozatnak is, amik az alsó hurkok külsõ íve mentén futnak végig. Ezen hurkok külsején 7-7 forrásjelet látunk. A 70+2 kapucska tetején körben további 7-7 forrásjel látható, VÍZszintes csíkokba ágyazva, majd azokon mindkét oldalon 6x4+1=25 db kis tachion lángocska, összesen 50 db (a lélek a misztikában az 50 kapujú vár). Ha belõlük is 52 lenne, már asszociálhatnánk Quetzalcoatlra. A körvonalon haladva meg is találjuk õket, ugyancsak alul, a két elõbbi hurok külsõ oldalán. A hurkok idõhurkok, amiket TÛZ tachionok keltenek, ezek csúcsa tehát: kis lángocska. Ezek fölött - még mindig az 5. sávban - a kör felsõ szélén 6-6 db hatujjú kézre emlékeztetõ, lefelé nyúló alakzat, talán növényi lepel is van a tachionkúpok között, valamint 3-3 db szögletes felépítmény, tetejükön hármas szimmetriával (18 db), amin ugyancsak forrásjelek találhatók (6 db). Minden motívum egyértelmûen utal valamire, tehát semmi sem szolgál pusztán csak mûvészi, esztétikai célokat ezen a kõlapon! A legkülsõ, 6. sáv alján lévõ két kígyó fejei szintén tachion kanyarodások mintázatából állnak össze. Az 5. sávba is benyúló kapitulaszerû minták külsõ élére 7-7 db forrásjel (kettõs köröcske) tapad (amirõl már volt szó korábban). A két oldalon 10-10 db ismétlõdõ, szögletes mintázat látható, felül négyes sáv zárja le õket, majd hat forrásjelbõl ismét tachion nyúlik ki, a körvonallal párhuzamosan. Az apró részletek pontos jelentését még nem ismerjük, csak találgatni lehet értelmüket. Mindenesetre érdekes lesz, ha az idõfizikai kutatások eredményeként késõbb, a térszerán elágazási rendszerének számítógépes szimulációi pont ilyen számértékeket fognak megjeleníteni elõttünk. 4. ISTENEK ÉS HITVILÁG A 21. oldali képen Tonatiuh Napisten, mint emberi lény 7 ágú fejdíszt visel, amin elöl a pánton 5+1 forrásjel van (az egyik koncentrikus, mert õ a VÍZ típusú királylány a térkvantum közepén). Fülbevalója egy vízbe rohanó tûzre vagy glóriával körülvett tachion forrásra hasonlít. Ez is hatos szimmetriájú. Tonatiuh, a Nap istene. A szakemberek szerint az indiánoknál mindennek legalább két jelentése van, sokszor nehezen értelmezhetõ összefüggésben. Ez nem csoda, mivel a régészek általában nem rendelkeznek teremtésfilozófiai ismeretekkel, ahogy a kiásott mûszaki tárgyakat (az õsi civilizációk számítógépeit és más eszközeit) sem képesek felismerni. A fõbb azték istenek: Ometeotl (a kettõsség), aki Omeyocan-ban (a kettõsség helye) lakik és nõ és férfi egyszerre. Nyilván õ lesz az omnipotens megnyilvánulatlanból születõ kezdeti létezõ, a Bindu, az elsõ megnyilvánulás. Ometecuhtli - a legfõbb teremtõ pár férfi változata (tecuhtli - TÛZ, férfi, jobbos). Omecíhuatl - a legfõbb teremtõ pár nõi változata (cíhuatl - VÍZ, nõi, balos). Mictlantecuhtli - a halál ura. Mictecacíhuatl - a halál úrnõje. Õk ketten a pusztítók, az alvilág, a túlvilág (Mictlan) urai. Citlaltonac - Nagy Medve (egy csillagkép, talán ahonnan az õseik a Földre költöztek). Citlalcueyetl - a Tejút (a galaxis). Tonacatecuhtli - a mi húsunk ura (õ lesz a Fiú kerub). Tonacacíhuatl - a mi húsunk úrnõje (õ lesz a Lány kerub). Tlaltecuhtli - a Föld ura (Gaia). Coatlicue - a Kígyószoknyás földistennõ (licue - a nõi tulajdonság másik típusa, nyilván a nem transzcendens, hanem az anyagi világban mûködõ istennõk neve utáni toldalék, rang, tehát õ amolyan félistennõ). Tlalocatecuhtli - az Esõisten. Chalchiuhtlicue - a jadeszoknyás istennõ (zöld szoknya), aki szintén félistennõ. A 22. oldalon lévõ isteni hierarchiát bemutató ábra valódi (idõfizikai) jelentése a következõ: Ometeotl az okforrás (teotl - teo, azaz isten, pont mint a latinban! Hogy nem vették ezt észre a misszionáriusok, mielõtt tûzre hányták az azték kódexeket?). Ometecuhtli és Omecíhuatl az Öreg Atya és Öreg Anya teremtõ tachionok (okforrások). Alattuk található a mi univerzumunk, szintén férfi (Mictlantecuhtli) és nõi (Mictecacíhuatl) típusú vezetõkel. Ez az alvilág, azaz a halandó teremtmények helye. Az univerzum az okforrások alatt létezõ, alárendelt világot jelenti, melynek fenntartója valóban a halál (és persze az élet) ura, úrnõje. Õalattuk találhatók mindazon istenségek vagy isteni adminisztrációs központok, székhelyek nevei, ahová a mi Naprendszerünk is tartozik. Ez az adminisztrációs felosztás több szintû, tehát az univerzumon belül, a mi galaxisunkon belüli terület urára vonatkozik, amely, mint lokális felsõbbség a Nagy Medvében (a csillagkép irányában vagy annak valamely csillagrendszerében), a Tejútrendszeren belül található. A mi húsunk ura és úrnõje az élõanyag fraktál lokális csomópontját fenntartó istenség neve, aki alatt a bolygószerán mûködik, a Föld (Gaia) ura (gazdája, vezetõje, akit ma Sátánnak hívunk). Legalul pedig az Esõisten valószínûleg azon arkangyal lehet, akinek fraktáljára az aztékok, mint népcsoport voltak felfûzve idõszálasan. Az aztékok - a papjaiknak köszönhetõen - tehát pontosan tudták, hová tartoznak a teremtésben. Kinek (mely megtartónak) a felügyelete alatt élnek és egyértelmûen pontos fogalmaik voltak az isteni hierarchia mûködésérõl. Manapság errõl (tudatlan korunkban) csak a legképzettebb sámánok és megvilágosodottak tudnak (a nagy egyházak vezetõi sajnos nem). A legfőbb isteni pár.Az alvilág urai. A 23. oldal felsõ képén a legfõbb isteni pár egy olyan tárgy két oldalán ül, amibõl 20 db szál nyúlik ki, a végükön körrel, valamint két további szétágazó kapitulaszerûség (vagy növényi inda), amit (bal illetve jobb) kézzel fognak. Ezek balos és jobbos spirálkacsok, nyilván idõszálak lesznek. A bal oldali alak bal kézzel fog egy bentrõl kifelé jobbra csavarodó kacsot, a jobb oldali alak jobb kézzel fog egy balra kanyarodót. A 20 db szál mindkét oldalon kétféle, 5 folytonos vonalú és 5 szaggatott vonalú. Ez lehet 5 férfi és 5 nõi okforrás jele vagy a diász univerzum forrásainak jelzése egyaránt. Az egész tárgy egy emberi koponyán található, ami talán az életre és halálra utal egyszerre, illetve a múlandóságra (ami az újrakeletkezési rendszer fizikai alapja). Az oldal alsó képén a két alvilág ura és úrnõje között egy fejjel lefelé tartott kígyó látható, nyilván a lefelé (alsó világba) hatoló teremtõ tachion szimbóluma. Mindkettejük orra pontos tachion (csepp) alakot formáz. A víz istennője.A növényzet és a termés istene. A 24. oldal felsõ képén Chalchiuhtlicue már a víz istennõjeként szerepel, holott korábban jadeszoknyásként szerepelt. Az azték logikai rendszer ismeretében világos, hogy ez utóbbi a helyes név, nem a jadeszoknya, mert a hierarchiában õ az Esõisten nõi párja. Sajnos az egész könyv tele van ilyen félrefordításokkal, mivel nem beavatottak végezték a kódexek fordítását, csak egyszerû, a világ mûködésérõl mit sem tudó történészek. A víz istennõje fején két kígyó látható fekvõ nyolcas alakban összehurkolva, szájukban hallal, kezeiben pedig hármas elágazási szimbólumot, tulipánszerû, jogarforma tárgyat tart (az egyik fölfelé néz, a másik lefelé). Az istennõ elé külön odarajzoltak még egy csomóra kötött kígyót, a szájában tollas dísszel, hogy nyomatékosan megismételjék az utókornak szánt (kulcsfontosságú) információt: itt nem az emberi alak a lényeges, hanem az idõhurok. Ugyanezen oldal alsó képén Tonacatecuhtli már a növényzet és termés isteneként, s nem a mi húsunk uraként szerepel, de ez megint telitalálat, mert valóban õ az élõ fraktál fenntartója, akire minden élõlény fel van fûzve. A jobb kezében (a képen balra) mintha egy hatágú gyertyatartót fogna, aminek közepén egy hetedik forrásjel is található (a térszerán szimbóluma), míg a fülbevalója egy nyolcas szimmetriájú fényszimbólum (fotinó kerék). A bal kezében (a képen jobbra) pedig ugyanolyan jogarszerûséget visel, mint a víz istennõje. A királyi jogar itt valószínûleg az istenségek ténylegesen gyakorolt hatalmára utal, ahogy a mai uralkodók kelléktárában is a döntést és ítélkezést szimbolizálja. A legfõbb isteni párnak a könyv szerint két neve is van: Ometecuhtli = Tonacatecuhtli és Omecíhuatl = Tonacacíhuatl. Tehát Ome = Tonaca? Vajon miért? Talán mert az Ome = a felsõbb szintû létezõ, a Tonaca pedig az õ közvetlen másolata (Atyá-tól való). Ez a kettõsség csak látszólag van ellentmondásban a korábbi megállapításokkal, valójában pontosan azonos azzal, amit a keresztények mondanak. Az Atya tehát azonos a Fiúval, az Anya pedig a Lánnyal. Aki látta a Fiút, az látta az Atyát, valamint aki látta a Lányt, az látta az Anyát. A teremtõ pár gyermekei az õ közvetlen másolataik, információtartalmukban egyek vele (mint kerubok), azaz az istenek akaratának közvetlen megvalósítói. A teremtõ párnak a mitológia szerint négy gyermeke született, a Tezcatlipocák, amik "Füstölgõ Tükröket" jelentenek. A füst a LEVEGÕ elemre utal, ami a tûzbõl árad ki a térszeránban (és elhomályosítja a látásunkat a sodró esszenciarétegeivel, ezért nem látunk színrõl színre minden paralel univerzumban). Míg a tükör egyértelmûen a teremtõ tükörképe, másolata. Ezek (pontosabban: õk, mert személyekrõl van szó!) uralják az ég négy szeletét. A kereszténységben õk a négy arkangyal, a Mindenhatóból elõször kiáradó elsõ négy másolati rendszer: Mikael (észak, kék), Uriel (kelet, sárga), Rafael (nyugat, piros), Gabriel (dél, zöld). Az azték égtájak (auhqui-k = út-ki-k, a kifelé vezetõ utak?): Yaotl (észak, fekete Yayauhqui, halál, sötétség), Xiuhtecutli (kelet, piros Tlatlauhqui, élet, meleg, tûz), Quetzalcoatl (nyugat, fehér Iztauhqui, jóság, bölcsesség, pap, király), Huitzilopochtli (dél, kék Omiteotl-Inaquizcóatl, égi tûz, harcosok, háború). A keresztény és azték arkangyal (és égtáj) rendszer látszólag nem fedi egymást. Akkor kerülhetnek fedésbe egymással, ha az egyiket (esetünkben az aztékot, mint régebbit) 180 fokkal elfordítjuk! Ekkor északon lesz két kék (hûvös és hideg szín, az iránytûnek máig kék az északi vége, ahogy az égbolt is kék, mert az észak a fenti iránynak is megfelel!). Keleten lesz a fehér és sárga (a fény, a világosság színei, ahol a Nap kel és beragyogja a Földet). Nyugaton lesz a két piros (az alkonyi Nap vöröses fénye). Délen lesz a zöld és a fekete (déli irányban vannak mindkét civilizációtól a zöld erdõségek és a fekete termõtalaj, melyek az életet jelentik, valamint a lenti iránynak is megfelelnek, a talaj, földfelszín színének). Égtájak és istenségek a keresztény és azték vallásos világképben. Ennek a 180 fokos eltérésnek három elképzelhetõ oka lehet.: 1. Ellenkezõ irányban volt a Föld mágneses pólusa akkor, mikor az aztékok irányrendszerét a papok meghatározták (pl.: a vízözön elõtti korban). Ezzel az a gond, hogy a sámánjaiknak észre kellett volna venniük a változást és követni a geológiai átfordulást a vallásukban. Persze lehet, hogy a konzervatívizmus náluk is erõs volt és a vezetés megakadályozta az efféle reformokat, tudományos alapú módosításokat. 2. Maguk az arkangyalok változtattak a pozíciójukon, tehát változás történt az isteni hierarchiában. Ez eléggé valószínûtlen, mivel az isteni rendszerben nincs demokrácia, tehát nem szokták csak úgy, sûrûn lecserélgetni a vezetõket a posztjukról vagy áthelyezgetni õket. Általában ha valakit kijelölnek egy helyre, akkor legalább egy világkorszakon keresztül ott is marad. 3. Az évszázadok során az információ valahogy összekeveredett és emberi hibából kifolyólag átfordult. Ez utóbbi valószínûtlen, mivel kulcsfontosságú információról volt szó a vallásukban, és az ilyesmit nem szokták csak úgy elkeverni, pláne kollektíven. A nahual szó (25. oldalon) védõszellemet jelent. Késõbb ez lett a Carlos Castandea könyvekbõl jól ismert Don Juanék tanításaiban a naguál. A lélek a tonalli, ebbõl lett a tonál kifejezés. Az elsõ emberpárt a Nyugat és Dél együtt alkották: Omoxcó és felesége Cipactónal. Az azték teremtéseposzokban a Föld egy óriási gyík, Cipactli (kígyó lesz ez is valójában, nem gyík) hátán található, mely a semmi vizében lebeg (világûr, téridõ VÍZe). A négy teremtõ égtáj csinálta az Esõistent és nõi párját, a víz isteneit, akik további isteneket alkottak (fraktális képzõdményrõl van szó), hogy segítsenek az esõcsinálásban (a lokális téridõt keltõ, pót térszeránok, angyalok születése). Ezek a Tlalocok, Chaneqek. Cipactli fejénél van a 13 szintû égbolt (egymásba ágyazott térbúrák), törzsén középen a lapos Föld, Tlaltipac, amit víz (itt H2O-ról van szó, nem a VÍZ-rõl!) vesz körül. Érdekes tény, hogy az aztékok makacsul és érthetetlen módon folyton lapos Földrõl beszéltek, holott jól tudták, hogy a Föld gömb alakú! Ennek oka nyilván a perspektívikus szemléletük lehetett, hogy õk a felszínrõl tényleg laposnak látták a Földet. A gyík farkánál a 9 szintû túlvilág található (Mictlan). Azért van 9 túlvilág, azaz paralel univerzum, mert a diászban 11 forráshely van, ebbõl egy a miénk, 9 a másik világ és 1 az átjárópont, ahol mindig éppen nemtér-nemidõ van (szeparátor). Ebbõl az is kiderül, hogy az aztékok még nem tudtak az univerzum triász szerkezetérõl, ki tudja milyen okokból. A 13 szintû égbolt valószínûleg nem azt jelenti, hogy felfelé az univerzum 13 dimenziós, hanem a kettõs falú térbúrákra utal, amikbõl a mai sámánok szerint 7 van egymásba ágyazva. Ezek közül az elsõ haton át lehet menni (mert kétoldalúak), de ha a hetediken megy át a sámán lelke, akkor sosem tér vissza (mint az ázsiai népeknél ez közismert). Azért, mert azon túl már semmi sincs (létszünet, létsemmi van, pontosabban nincs ott), így tehát a külsõ térbúrának nem két, hanem csak egy oldala van (belseje), ez így összesen 13 oldal. Ezt egyébként tényleg csak a bolygónk legnagyobb beavatottjai tudják ma is, mert a legkülsõ búráig eljutni nagyon nehéz és (élet-)veszélyes feladat. Az istenek lakhelye: Tamoanchan = tám-ó-ankh-án = az égi élet öreg támasza (megtartója)? Az istenek sorra szerepeltek Napként az égen és váltották egymást, különbözõ idõközönként. Ez egybevág azzal, hogy az istenek minden teremtési korszakban mást választanak maguk közül legfõbb vezetõnek, fõistennek (lásd például a görögöknél Zeusz megválasztását). Az istenek a fiukat a tûzbe vetették, ahonnan újjászületve (Fõnix tûzmadár szimbólum!) Napként és Holdként jelentek meg (szerinó és fotinó). Az egyes teremtések idõtartamát a különféle források a könyvben teljesen eltérõen adják meg, ezért nehéz bármi biztosat állítani róluk. A problémák nyilván az eltérõ idõszámításokból és átszámításokból adódhattak, a pontos értékeket az azték kódexek többségének megsemmisülése óta legfeljebb az akashából tudnánk visszanyerni.: Elsõ verzió.: 666 év, majd 666 év, majd 364 év, majd 302 év, összesen 1998 év, bár a könyv a négy isten élettartamát 2628 évnek veszi, ami 630 évvel több a számítottnál. A különbség talán az egyes teremtési korszakok közti "üres" idõszakokra utalhat? Második verzió a Chimalpopoca kódex szerint.: Nahui Ocelotl: 676 évig tartott. Nahui Ehécatl 364 évig tartott. Nahui Quihahuitl 312 évig tartott. Nahui Atl 676 évig tartott. Ez összesen 2028 év volt. Harmadik verzió a vatikáni kódex szerint.: Matlactli Atl 4008 évig tartott és özönvízzel ért véget (szökõár?). Ehecoatl 4010 évig tartott és a Szélkígyó pusztította el (térháborgás? üstökös becsapódás?). Tlayquiyahuillo 4081 évig tartott és tûzesõ, kiömlõ láva pusztította el (vulkánkitörések?). Tzontlilic 5026 évig tartott, véresõ és tûzözön pusztította el (napkitörés, szupernóva robbanás, nukleáris háború?). A mai korszaknak pedig (ha az átszámítások helyesek!) 2012-ben vet véget egy földrengés (földindulás?). Az azték gondolatrendszerben nincs absztrakt tér és idõ, csak terek és idõk vannak (mint az idõfizikában, a források szubjektív és lokális megnyilvánulása szerint). Ezek kötõdnek egymáshoz (idõszálrendszeren át a forrásaik), tehát egységet alkotnak: téridõt. A 86. oldal képén Xochipilli, a szerelem istene szerepel, akinek testét 6 db csepp alakú, lefelé nézõ tûzjel díszíti, lábszárain 5 szirmú virágok és tulipánok láthatók (a térforrásból hármas idõfelhasadás fakad). A lába közt, a köldöke vagy ágyéka (méhe) területén pedig 6 szirmú virág látható. Az emelvény, amin áll szintén egy hatos szimmetriát tartalmaz, benne jobbos spirállal, kétoldalt pedig szögletes kettõs spirálokkal, balról egy jobbossal, jobbról egy balossal (mert szembõl nézzük). Az emelvény tetején sorban 12 forrásjel látható. Xochipilli, a szerelem istene. A 89. oldalon van egy feltûnõ logikai hiba: Tota, a mi apánk, a Nap és a tûz öreg istene, akinek további nevei azonban már mind nõi nevek: Teteoínan (istenek anyja), Toci (a mi nagymamánk), Tonantzin (a mi tisztelt anyánk). Ezt a hibát okozhatja elírás vagy az, hogy a Napistenre hivatkozva hol annak férfi részére (a tachion forrásokra) utaltak, hol a kvantum közepén, a szívében pislogó nõi forrásra (a királylányra), a Napba öltözött asszonyra (a keresztény Boldogasszonyra). Általános dolog, hogy egyes istenek egymás nevén is szerepelnek, oda-vissza. A nevek nyilván tulajdonságok lehetnek, minõségek, aspektusok, az istenek fizikai paraméterei, melyek a szavak pontos jelentésének visszafejtése esetén kapnának értelmet a számunkra. Ezt kellene megfejteni. A 91. oldalon található a hieroglifa-szimbólumok jelentésének listája. Ezek közül kiemelnék néhányat, amik abszolút pontosak, idõfizikailag és matematikailag egyaránt. Kétfejû kígyó - a mindenség szimbóluma (a dualitás, jin és jang tachionjai). Kígyó, amely saját farkába harap - a kezdet és a vég szimbóluma (Uroborosz, körkörös ciklus, az idõhurokba került tachion). Tollaskígyó - az anyag szimbóluma, Föld és Ég (az anyagi részecske, melynek felszínén az idõtükrök megfelelnek a fedõtollaknak).