Apokrif-iratok

The Gospel of Truth

13 éve | [Törölt felhasználó] | 2 hozzászólás

www.metalog.org/files/valent.html

1. The Gospel of Truth is joy for those who have received from the Father of truth the gift of recognizingo him, thru the power of the Meaning1 who comes forth from the fullness which is in the thought and mind of the Father. This is he who is called the Savior—that being the name of the task which he is to do for the atonement of those who had been unacquainted with the Name of the Father. (Mt 1:21, Jn 17, Ac 4:12; 1Logos)

2. Now, the Gospel is the revelation of the hopeful, it is the finding of themselves by those who seek him. For since the totality were searching for him from whom they came forth—and the totality were within him, the Inconceivable Incomprehensible, he who exists beyond all thought1—hence unacquaintance with the Father caused anxiety and fear. Then the anxiety condensed like a fog so that no one could see. (1Ph 125)

3. Wherefore confusion grew strong, contriving its matter in emptiness and unacquaintance with the truth, preparing to substitute a potent and alluring fabrication for truthfulness. But this was no humiliation for him, the Inconceivable Incomprehensible. For the anxiety and the amnesia1 and the deceitful fabrication were nothing—whereas the established truth is immutable, imperturbable and of unadornable beauty. Therefore despise confusion! It has no roots and was in a fog concerning the Father, preparing labors and amnesia and fear in order thereby to entice those of the transition and take them captive. (Ph 68; 1Leo Tolstoy, Anna Karenina: ‘That universal solution which life gives to all questions, even the most complex and insolvable: one must live in the needs of the day—that is, forget.’)

4. The amnesia of confusion was not made as a revelation, it is not the handiwork of the Father. Forgetfulness does not occur under his directive, although it does happen because of him. But rather what exists within him is acquaintanceshipo—this being revealed so that forgetfulness might dissolve and the Father be recognized. Since amnesia occurred because the Father was not recognized, thereafter when the Father is recognized there will be no more forgetting.

5. This is the Gospel of him who is sought, which he has revealed to those perfected thru the mercies of the Father as the secret mystery:
y'SHUA THE CHRIST!
He enlightened those who were in darkness because of forgetfulness. He illumined them. He gave them a path, and that path is the truth which he proclaimed.

6. Therefore confusion was enraged at him and pursued him in order to suppress and eliminate him. He was nailed to a crossbeam,1 he became the fruit of recognizing the Father. Yet it did not cause those who consumed it to perish, but rather to those who consumed it he bestowed a rejoicing at such a discovery. For he found them in himself and they found him in themselves2—the Inconceivable Incomprehensible, the Father, this perfect-one who created the totality, within whom the totality exists and of whom the totality has need. For he had withheld within himself their perfection, which he had not yet conferred upon them all. (1anti-Gnostic: Dt 21:22-23, Jn 19:18, Ac 10:39; 2Jn 14:20)

7. The Father is not jealous, for what envy could there be between him and his members?1 For if the way of this aeon had prevailed they would not have been able to come unto the Father, who retains within himself their fulfillment and bestows it upon them as a return to himself with a recognition which is single in perfection. It is he who ordained the totality, and the totality is within him2 and the totality had need of him. It is like a person with whom some have been unacquainted, yet who desires that they recognize and love him. For what did they all lack except acquaintance with the Father? (Jn 14:9; 1Mk 15:10!, Th 77; 2Ph 21)

8. Thus he became a reposeful and leisurely guide in the place of instruction. The Logos came to the midsto and spoke as their appointed teacher. There approached those who considered themselves wise, putting him to the test—yet he shamed them in their vanity. They hated him because they were not truly wise. Then after them all there also approached the little children, those who are acquainted with the Father. Having been confirmed, they learned of the face-formso of the Father.1 They recognized, they were recognized; they were glorified, they glorified. Revealed in their heart was the living book of life, this which is inscribed in the thought and mind of the Father and which has been within his incomprehensibility since before the foundation of the totality. No one can take this (book) away, because it was appointed for him who would take it and be slain.2 (Isa 5:21, Mt 18:10; 1Ps 17:15, Clement of Alexandria, Stromata, V.6: ‘The Son is said to be the Father's face, being the revealer of the Father's character to the five senses by clothing Himself with flesh’; 2anti-Gnostic)

9. No one of those who trusted in salvation could have become manifest unless this book had come to the midst. This is why the merciful and faithful-one—Yeshua!—patiently endured the sufferings in order to take this book, since he knew that his death is life for many.1 Just as the fortune of the deceased master of the estate remains secret until his bequest is opened, so also the totality remained hidden so long as the Father of the totality was invisible—this-one thru whom all dimensions originate. This is why Yeshua appeared, clothed in that book. (Rev/Ap 5:1-5; 1anti-Gnostic)

10. He was nailed to a crossbeam1 in order to publish the edict of the Father on the cross. Oh sublime teaching, such that he humbled himself unto death while clad in eternal life! He stripped off the rags of mortality in order to don this imperishability which none has the power to take from him. Entering into the empty spaces of the terrors, he brought forth those who had been divested by amnesia. (Ph 75) Acting with recognition and perfection, he proclaimed what is in the heart [of the Father, in order to] make wise those who are to receive the teaching. Yet those who are instructed are the living, inscribed in this book of life, who are taught about themselves and who receive themselves from the Father in again returning to him. (1anti-Gnostic: Tr 6 refs.)

11. Because the perfection of the totality is in the Father, it is requisite that they all ascend unto him. When someone recognizes, he receives the things that are his own and gathers them to himself. For he who is unacquainted has a lack—and what he lacks is great, since what he lacks is Him who will make him perfect. Because the perfection of the totality is in the Father, it is requisite that they all ascend unto him. Thus each and every one receives himself. (Mt 5:48)

12. He pre-inscribed them, having prepared this gift for those who emerged from him. Those whose names he foreknew are all called at the end. Thus someone who recognizes has his name spoken by the Father. (I-Sam 3:10, Lk 19:5) For he whose name has not been spoken remains unacquainted. How indeed can anyone hearken whose name has not been called? For he who remains unacquainted until the end is a figment of forgetfulness and will vanish with it. Otherwise why indeed is there no name for those wretches, and why do they not heed the call?

13. Thus someone with acquaintance is from above. When he is called he hears and heeds and returns to Him who called, ascending unto him. And he discovers who it is that calls him. In recognition he does the volition of him who called. He desires to please him, and granted repose he receives the Name of the One. He who recognizes thus discovers from whence he has come and whither he is going. He understands like someone who was intoxicated and who has shaken off his drunkenness and returned to himself, to set upright those things which are his own. (Th 28)

14. He has brought many back from confusion. He went before them into the spaces thru which their hearts had migrated in going astray, due to the depth of Him who encompasses all dimensions without himself being encompassed. It is a great wonder that they were within the Father without recognizing him, and that they were able to depart unto themselves because they could neither comprehend nor recognize him in whom they were. For thus his volition had not yet emerged from within himself. For he revealed himself so that all his emanationso would reunite with him in recognition.

15. This is acquaintance with the living book, whereby at the end he has manifested the eternal-oneso as the alphabet of his revelation. These are not vowels nor are they consonants, such that someone might read them and think of emptiness, but rather they are the true alphabet by which those who recognize it are themselves expressed. Each letter is a perfect thought, each letter is like a complete book written in the alphabet of unity by the Father, who inscribes the eternal-ones so that thru his alphabet they might recognize the Father. (Ps 139:16, Rev/Ap 1:8)

16. His wisdom meditates on the Meaning—his teaching expresses it—his acquaintance revealed it—his dignity is crowned by it—his joy unites with it—his glory exalted it—his appearance manifested it—his repose received it—his love embodied1 it—his faith embraced it. (1definitively anti-Gnostic)

17. Thus the Logos of the Father comes into the totality as the fruit of his heart and the face-form of his volition. But he supports them all, he atones them and moreover he assumes the face-form of everyone, purifying them, bringing them back—within the Father, within the Mother, Yeshua of infinite kindness. The Father uncovers his bosom,1 which is the Sacred Spirit, revealing his secret. His secret is his Son! (Ph 20b) Thus thru the compassions of the Father the eternal-ones recognize him. And they cease their toil of seeking for the Father and repose in him, recognizing that this is the repose. (1Odes of St Solomon, 8:17, ‘My own breasts I prepared for them, that they might drink my holy milk and live thereby’; see also Ode 19)

18. Having replenished the deficiency, he dissolved the schemeo. For the scheme is this world in which he served as a slave, and deficiency is the place of envy and quarreling. Yet the place of the unity is perfect. Since deficiency occurred because the Father was not recognized, thereafter when the Father is recognized there shall be no deficiency. Just as with ignorance: when someone comes to know, the ignorance dissolves of itself—and also as darkness dissipates when the light shines—so also deficiency vanishes when perfection appears. Thus from that moment on there is no more scheme, but rather it disappears in the fusion of the unity. For now their involvements are made equal at the moment when the fusion perfects the spaces. (Th 61b)

19. Each one shall receive himself in the unification and shall be purified from multiplicity unto unity in acquaintanceship—consuming matter in himself like a flame, darkness with light, and death with life. Since these things have thus happened to each one of us, it is appropriate that we think of the totality so that the household be holy and silent for the unity. (Ps 46:10, Zech 2:13)

20. It is like some who move jars from their proper places to unsafe places, where they are broken. And yet the master of the house suffered no loss but rather rejoiced, for those unsound jars were replaced by these which are fully perfect. This is the judgment which has come from above, like a double-edged sword drawn to cut this way and that as each one is judged. (Rev/Ap 1:16)

21. There came to the midst the Logos, which is in the heart of those who express it. This was not a mere sound, but rather he became a body.1 A great disturbance occurred among the jars—for lo some were emptied, others were filled, some were supplied, others were overturned, some were cleansed, others were broken. All of the spaces quaked and were agitated, having neither order nor stability. Confusion was in anguish at not discerning what to do—distressed and lamenting and shearing2 from understanding nothing. (1anti-Gnostic; 2Lev 19:27 & Num 6:5)

22. Then when recognition approached with all its emanations, this was the annihilation of confusion, which was emptied into nothingness. The truth came to the midst, and all his emanations recognized and embraced the Father in truth and united with him in a perfect power. For everyone who loves the truth attaches himself to the mouth of the Father with his tongue by receiving the Sacred Spirit. (Ac 2:1-4) The truth is the mouth of the Father, his tongue is the Sacred Spirit joined to him in truth. This is the revelation of the Father and his self-manifestation to his eternal-ones. He has revealed his secret, explaining it all. (Th Prolog/108)

23. For who is the Existent-One, except for the Father alone? All dimensions are his emanations, recognized in coming forth from his heart like sons from a mature person who knows them. Each one whom the Father begets had previously received neither formo nor name. Then they were formed thru his self-awareness. Although indeed they had been in his mind, they had not recognized him. The Father however is perfectly acquainted with all the dimensions, which are within him.

24. Whenever he wishes he manifests whomever he wishes, forming him and naming him. And in giving him a name, he causes him to come into being. Before they came into being, these assuredly were unacquainted with him who fashioned them. I do not say however that those who have not yet come into being are nothings—but rather they pre-exist within him who shall intend their becoming when he desires it, like a season yet to come. (Ph 1) Before anyone is manifest (the Father) knows what he will bring forth. But the fruit that is not yet manifest neither recognizes nor accomplishes anything. Thus all dimensions themselves exist within the Father who exists, from whom they come forth, and who established them unto himself from that which is not. (Th 19)

25. Whoever lacks root also lacks fruit, but still he thinks to himself: ‘I have become, so I shall decease—for everything that (earlier) did not (yet) exist, (later) shall no (longer) exist.’1 What therefore does the Father desire that such a person think about himself?: ‘I have been like the shadows and the phantoms of the night!’ When the dawn shines upon him, this person ascertains that the terror which had seized him was nothing. They were thus unacquainted with the Father because they did not behold him. Hence there occurred terror and turmoil and weakness and doubt and division, with many deceptions and empty fictions at work thru these. (1Wisd 2:2, ‘We were born by mere chance, and hereafter we shall be as though we had never been’; Victor Hugo, Les Misérables: ‘Did I exist before my birth? No. Shall I, after my death? No.’)

26. It was as if they were sunk in sleep and found themselves in troubled dreams—either fleeing somewhere, or powerlessly pursuing others, or delivering blows in brawls, or themselves suffering blows, or falling from a high place, or sailing thru the air without wings. Sometimes it even seems as if they are being murdered although no one pursues them, or as if they themselves are murdering their neighbors since they are sullied by their blood. (James Joyce, Ulysses, 2: ‘History ... is a nightmare from which I am trying to awake’)

27. Then the moment comes when those who have endured all this awaken, no longer to see all those troubles—for they are naught. (Th 2) Such is the way of those who have cast off ignorance like sleep and consider it to be nothing, neither considering its various events as real, but rather leaving it behind like a dream of the night. Recognizing the Father brings the dawn! This is what each one has done, sleeping in the time when he was unacquainted. And this is how, thus awakened, he comes to recognition. (Isa 29:7-8)

28. How good for the person who returns to himself and awakens, and blest is he whose blind eyes have been opened! And the Spirit ran after him, resurrecting him swiftly. Extending her hand to him who was prostrate on the ground, she lifted him up on his feet who had not yet arisen. Now the recognition which gives understanding is thru the Father and the revelation of his Son. Once they have seen him and heard him, he grants them to taste and to smell and to touch the beloved Son. (the five senses: anti-Gnostic!!; Th 19)

29. When he appeared, telling them about the incomprehensible Father, he breathed into them1 what is in the thought of doing his volition. Many received the light and returned to him. But the materialists were alien and did not behold his likeness nor recognize him, although he came forth incarnate2 in form. Nothing obstructs his course—for imperishability is indomitable. Moreover he proclaimed beforehand that which was new, expressing what is in the heart of the Father and bringing forth the flawless Logos. (1see ??????? in Jn 20:22 [LSJ, Biblio. 22: ‘to blow in’], also Gen 2:7; Odes of St Solomon, 18:19—‘The Most High breathed into them’; 2anti-Gnostic, Jn 1:14)

30. Light spoke thru his mouth, and his voice gave birth to life.1 He gave to them the thought of wisdom, of mercy, of salvation, of the Spirit of power from the infinity and the kindness of the Father. He abolished punishment and torment,2 for these caused some who had need of mercy to go astray from his face in confusion and bondage. And with power he pardoned them, and he humbled them in acquaintanceship. (1II-Sam 23:2; 2Lk 23:34, Jn 8:2-11!)

31. He became a path for those who had strayed; acquaintance for the unaware; discovery for those who seek; stability for the wavering; and immaculate purity for those who were defiled.

32. He is the shepherd who left behind the 99 sheep that were not lost, in order to go searching for this-one which had strayed. And he rejoiced when he found it. For 99 is a number that is countedo on the left hand, which tallies it. But when 1 is added, the entire sum passes to the right hand. So it is with him who lacks the One, which is the entire right hand—he takes from the left what is deficient in order to transfer it to the right, and thus the number becomes 100. Now, the signification within these words is the Father. (Mt 18:12-13, Th 107)

33. Even on the Sabbath he labored for the sheep which he found fallen into the pit. He restored the sheep to life, bringing it up from the pit, so that you Sons of heart-understanding may discern this Sabbath on which the work of salvation must never cease, and so that you may speak from this day which is above, which has no night, and from the perfect light which never sets. (Mt 12:11, Th 27/34, Ph 142)

34. Speak therefore from your hearts, for you are this perfect day and within you dwells this abiding light. Speak of the truth with those who seek it, and of acquaintanceship unto those who in confusion have transgressed. Support those who stumble, reach out your hand to the sick, feed those who are hungry, give repose to the weary, uplift those who yearn to arise, awaken those who sleep—for you are the wisdom that rescues! (Mt 25:31-46!)

35. Thus strength grows in action. Give heed to yourselves—be not concerned with those other things which you have already cast out of yourselves. Do not return to what you have regurgitated, be not moth-eaten, be not worm-eaten—for you have already cast that out. Do not become a place for the Devil, for you have already eliminated him. Do not reinforce those things that made you stumble and fall. Thus is uprightness!

36. For someone who violates the Torah harms himself more than the judgment harms him. For he does his deeds illicitly, whereas he who is righteous does his deeds for the sake of others. Do therefore the volition of the Father, because you are from him. For the Father is kind, and things are good thru his volition. He has taken cognizance of whatever is yours, so that you may repose yourselves concerning such things—for in their fruition it is recognized whose they are. (Jn 16:28, Lk 6:43-44)

37. The Sons of the Father are his fragrance, for they are from the grace of his face. Therefore the Father loves his fragrance and manifests it everywhere. And blending it with matter,1 he bestows his fragrance upon the light, and in his repose he exalts it over every likeness and every sound. For it is not the ears that inhale the fragrance, but rather the breath2 has the sense of smell and draws it to oneself—and thus is someone baptized in the fragrance of the Father. (1anti-Gnostic!; 2spirit; Ph 118)

38. Thus he draws into harbor his original fragrance which had grown cold, unto the place from which it came. It was something which in psychic form had become like cold water permeating loose soil, such that those who see it think it to be dirt. Then afterward, when a warm and fragrant breeze blows, it again evaporates. Thus coldness results from separation. (Th 11, Ph 86) This is why the Faithful-One came—to abolish division and bring the warm fullness of love, so that the cold would not return but rather there should be the unification of perfect thought. This is the Logos of the Gospel of the finding of the fullness by those who await the salvation which comes from on high. Prolonged is the hope of those who await—those whose likeness is the light which contains no shadow—at that time when the fullness finally comes. (II-Pet 3:3-13, Ph 85/112)

39. The deficiency of matter did not originate thru the infinity of the Father, who came in the time of inadequacy—although no one could predict that the indestructible would arrive in this manner. But the profundity of the Father abounded, and the thought of confusion was not with him. It is a topic for falling prostrate, it is a reposeful topic—to be set upright on one's feet, in being found by This-One who came to bring him back. For the return is called: Metanoiao! (Mk 1:4+15, Tr 28)

40. This is why imperishability breathed forth—to seek after the transgressor so that he might have repose. For to forgive is to remain behind with the light, the Logos of the fullness, in the deficiency. Thus the physician hastens to the place where there is illness, for this is his heart's desire. But he who has a lack cannot hide it from him who possesses what he needs. Thus the fullness, which has no deficiency, replenishes the lack. (the Diatessaron [150 AD]: ‘Where there is suffering, [Christ] says, to there the physician hastens’)

41. (The Father) gave of himself to replenish whomever lacks, in order that thereby he may receive grace. In the time of his deficiency he had no grace. Thus wherever grace is absent, there is inferiority. At the time when he received this smallness which he lacked,1 (then the Father) revealed to him a fullness, which is this finding of the light of truth that dawned upon him in unchangeability. This is why the Christ was invoked in their midst—so that they would receive their returning. He anoints with the Chrism those who have been troubled. (Th 2) The anointing is the compassion of the Father who will have mercy upon them. Yet those whom he has anointed are those who are perfected2. (1Mt 18:4, Th 21/22/46, Tr 8; 2Mt 5:48, Ph 28)

42. For jars which are full are those which are sealedo. Yet when its sealant is destroyed, a jar leaks. And the cause of its being emptied is the absence of its sealant, for then something in the dynamics of the air evaporates it. But nothing is emptied if the sealant has not been removed, nor does anything leak away, but rather the perfect Father replenishes whatever is lacking.

43. He is good. He knows his seedlings, for it is he who planted them in his paradise. Now his paradise is his realm of repose. This is the perfection in the thought of the Father, and these are the logoio of his meditation. Each one of his logoi is the product of his unitary volition in the revelation of his meaning. While they were still in the depths of his thought, the Logos was the first to come forth. Furthermore he revealed them from a mind that expresses the unique Logos in the silent grace called thought, since they existed therein prior to becoming manifest. So it occurred that (the Logos) was the first to come forth, at the time when it pleased the will of him who intended it. (Jn 1:1)

44. Now the volition of the Father is that which reposes in his heart and pleases him. Nothing exists without him, nor does anything occur without the volition of the Father. (Ps 139:16, Pro 20:24, Jn 5:19) But his volition is unfathomable. (Isa 40:13) His volition is his imprint1, and no one can determine it nor anticipate it in order to control it. But whenever he wills, what he wills exists—even if the sight does not please them. They are nothing before the face of God and the volition of the Father. For he knows the beginning and the ending of them all—at their finish he shall question them face-to-face. Yet the finish is to receive acquaintance with This-One who was hidden.2 Now this is the Father—this-one from whom the beginning came forth, this-one to whom all these shall return who came forth from him. (Th 77) Yet they have been manifest for the glory and joy of his Name. (1Cop i`nos, i.e. Gr ?????: lit. ‘footprint’; 2Clement of Alexandria, Stromata, V.6: ‘Having become Son and Friend, [the Disciple] is now replenished with insatiable contemplation face to face’)

45. Now the Name of the Father is the Son. He first named him who came forth from himself, and who is himself. And he begot him as a Son. He bestowed his own Name upon him. It is the Father who from his heart possesses all things. He has the Name, he has the Son who can be seen. Yet his Name is transcendental—for it alone is the mystery of the invisible, which thru him comes to ears completely filled with it. (Mt 1:21, Lk 1:31, Jn 17:6-26!, Ph 11!)

46. For indeed the Name of the Father is not spoken, yet rather it is manifested as a Son. (Jn 17:6) Accordingly, great is the Name! Who therefore could proclaim a Name for him, the supreme Name, except him alone whose Name this is, together with the Sons of the Name?—those in whose heart the Name of the Father reposes and who themselves likewise repose in his Name. Because the Father is immutable, it is he alone who begot him as his own Name before he fashioned the eternal-ones, so that the Name of the Father would be Lord over their heads—this-one who is truly the Name, secure in his command of perfect power. (Ex 3:14, Th 13; 1Lao Tse, Tao Teh Ching, 1: ‘The name which can be named is not the Eternal Name.’)

47. The Name is not mere verbiage, nor is it only terminology, but rather it is transcendental. He alone named him, he alone seeing him, he alone having the power to give him a name. Whoever does not exist has no name—for what names are given to nothings? But this existing-one exists together with his Name. And the Father alone knows him, and he alone names him.

48. The Son is his Name. He did not keep him hidden as a secret—but rather the Son came to be, and (the Father) alone named him. Thus the Name belongs to the Father, such that the Name of the Father is the Son. How otherwise would compassion find a name, except from the Father? For after all, anyone will say to his companion: ‘Whoever could give a name to someone who existed before him?—as if children do not thus receive their names thru those who gave them birth!’

49. Firstly, therefore, it is appropriate that we think on this topic: what is the Name? Truly (the Son) is the Name—thus also he is the Name from the Father. He is the existent Name of the Lord. Thus he did not receive the Name on loan as do others, according to the pattern of each individual who is to be created in his heart. For he is the Lordly Name. There is no one else who bestowed it upon him, but he was unnameable and it was ineffable until the time when He who is Perfect gave expression to (the Son) alone. And it is (the Son) who has the power to express his Name and to see him. Thus it pleased (the Father) in his heart that his desired Name be his Son, and he gave the Name to him—This-One who came forth from the profundity.

50. (The Son) expressed his secret, knowing that the Father is benevolent. This is exactly why (the Father) brought this-one forth—so that he might speak of the dominion and his place of repose from which he came, and render glory to the fullness, the majesty of his Name, and the kindness of the Father. He shall speak of the realm from which each one came—and each one who issued from that place shall thus be hastened to return unto it again, to share in receiving his substance in the place where he stood,1 receiving the taste of that place, receiving nourishment and growth. And his own dominion of repose is his fullness. (1Th 28)

51. Thus all the emanations of the Father are plenitudes, and the source of all his emanations is within the heart of Him from whom they all flourish. He bestowed their destinies upon them. (Ps 139:16, Pro 20:24, Jn 5:19) Thus is each one made manifest, such that thru their own meditation they [return to] the place to which they direct their thought. That place is their source, which lifts them thru all the heights of heaven unto the Father. They attain unto his head, which becomes their repose. And they are embraced as they approach him, so that they say that they have partaken of his face in embraces. Yet they are not thus made manifest by exalting themselves. They neither lack the glory of the Father, nor do they think of him as being trite or bitter or wrathful. But rather he is benevolent, imperturbable and kind—knowing all the dimensionalities before they come into existence, and having no need of edification.

52. This is the form of those who themselves belong on high thru the grandeur of the immeasurable, as they await the Unique and Perfect-One who makes himself there for them. And they do not descend unto the abode of the deado. They have neither jealousy nor lamentation nor mortality there among them, but rather they repose within him who is reposeful. They are neither troubled nor devious concerning the truth, but rather they themselves are the truth. The Father is within them and they are within the Father, perfected and made indivisible in the truly good, not inadequate in anything but rather given repose and refreshed in the Spirit. And they shall obey their source in leisure, these within whom his root is found and who harm no soul. This is the place of the blest, this is their place! (Jn 17:21-23, Ph 102)

53. Wherefore let the remainder understand in their places that it is not appropriate for me, having been in the realm of repose, to say anything further. But it is within his heart that I shall be—forever devoted to the Father of the totality, together with those true Brothers and Sisters upon whom pours the love of the Father and among whom there is no lack of him. These are they who are genuinely manifest, being in the true and eternal life and speaking the perfect light which is filled with the seed of the Father, and who are in his heart and in the fullness and in whom his Spirit rejoices, glorifying him in whom they exist. He is good, and his Sons and Daughters are perfect and worthy of his Name. For it is children of this kind that he the Father desires.

Notes to Truth

The translation of the Gospel of Truth is concordant with that of Thomas and Philip, and therefore words discussed in the notes there are not duplicated here. Online are (1) the Coptic text: The Gospel of Truth; (2) Kendrick Grobel's detailed textual commentary (Biblio.16); and (3) a preliminary version of another extraordinary text from the Nag Hammadi library, which may also be by Valentine: The Supremacy.

Acquaintanceship (4): see Recognition in Th Notes.

network.hu

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

köszike, Zsum!

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

forditás

Az evangélium az igazság
1. Az evangélium az igazság az öröm azok számára, akik megkapták az Atyától az igazság ajándékának recognizingo rá, át a hatalom a Meaning1 aki jön elő a teljességet, ami a gondolat és az elme az Atya. Ez az, akit az Üdvözítő, hogy mivel a neve a feladat, amit az, hogy nem az engesztelés, akik már járatlan a neve az Atya. (Mt 1:21, Jn 17, AC 4:12; 1Logos)

2. Most, az evangélium kinyilatkoztatása a reményteljes, ez a megállapítás a maguk azok, akik őt keresik. A mivel a totalitás kerestek neki kitől jöttek elő-és a totalitás volt benne, az elképzelhetetlen Érthetetlen, aki már messze meghaladta az összes thought1-így unacquaintance az Atyával okozta szorongás és a félelem. Ezután a szorongás sűrített, mint a köd, így senki sem látta. (1 fázis 125)
3. Miért zavart lett erős, contriving a kérdést üresség és unacquaintance az igazságot, arra készül, hogy helyettesíti a hatékony és csábító gyártás a valódiságát. De ez nem volt megaláztatás érte, az elképzelhetetlen Érthetetlen. A szorongás és a amnesia1 és az álnok gyártási voltak semmit mivel a megállapított igazság változhatatlan, rendíthetetlen és unadornable szépség. Ezért megvetni zavart! Meg nincs gyökere, és a köd kapcsolatban az Atya, előkészítése munkájával és amnézia és a félelem, hogy ezzel csábítják az az átmenet, és megteszi azokat fogságban. (Ph 68; 1Leo Tolsztoj, Anna Karenina: "Ez az univerzális megoldás, amely életet ad minden kérdésre, még a legbonyolultabb és megoldhatatlan: az egyik meg kell élni, mire van szüksége a nap-, hogy van, felejtsd el.")

4. Az amnézia zavart volt, nem tett, mint egy kinyilatkoztatás, nem a kézimunkát az Atya. Feledékenység nem fordul elő az ő irányelv, bár nem történik miatta. Hanem hogy mi van benne az acquaintanceshipo-e titokban, hogy a feledékenység is feloldódik, és az Atya kell ismerni. Mivel amnézia történt, mert az Atya nem ismerték, azt követően, amikor az Atya ismeri, nem lesz több felejtés.
5. Ez az evangélium, aki kért, az általa feltárt, hogy ezek alatt tökéletesített kegyelmét az Atya, mint a titkos rejtély:
y'SHUA a Krisztus!
Ő felvilágosult azok, akik a sötétségben, mert a feledékenység. Ő kivilágított őket. Ő adta nekik az utat, és ezt az utat, ez az igazság, amit hirdetett.

6. Ezért zavart volt, dühös rá, és üldözõbe annak érdekében, hogy elnyomják és felszámolására neki. Ő volt szögezve a vonóhorog, 1 lett a gyümölcse, felismerve az Atya. De ez nem okozott azoknak, akik fogyasztják azt vesszen, hanem inkább azok számára, akik fogyasztják ezt ő ajándékozott egy öröm ilyen felfedezés. Mert úgy határozott, hogy saját maga és ők találtak rá a themselves2-a elképzelhetetlen Érthetetlen, az Atya, a tökéletes, aki létrehozta az összessége, akik belül összességét létezik, és közülük a totalitás szüksége van. Mert ő visszatartotta magában a tökéletességet, amit még nem rájuk ruházott minden. (1anti-gnosztikus: Dt 21:22-23, Jn 19:18, 10:39 Ac; 2Jn 14:20)
7. Az Atya nem féltékeny, milyen irigység is lehetne közte és a tagok? 1 Mert ha e folyamat Aeon már érvényesült, hogy nem lett volna képes jönni az Atyához, aki megtartja magában, és azok teljesítését mégpedig azt követően őket, mint a vissza magát egy elismerés, amelyet egy Tökéletes. Ő az, aki elrendelte a totalitás, a totalitás belül him2 és az összessége volt szüksége rá. Ez olyan, mint egy olyan személy, akivel néhány esetben ismeretlen, de aki akarja, hogy felismerjék, és szeretik őt. Mert mit mindannyian nem csak ismerkedett az Atyával? (Jn 14:09; 1Mk 15:10!, Th 77 2Ph 21)
8. Így lett egy kipihent és nyugodt kézikönyv azon a helyen az oktatás. A logók jött a midsto és beszélt, mint azok tanárává nevezték ki. Ott megkereste, akik tartják magukat, bölcs, amivel őt a teszt-mégis szégyen őket hiúság. Gyűlölték őt, mert nem volt igazán bölcs. Majd azok után minden ott is közeledett a kisgyermekeket, akik ismerik az Atyával. Miután megállapították, megtanulták az arc-formso a Father.1 Felismerték, elismerték őket, őket dicsőítették, magasztalták. Kiderült, hogy szíve a nappali élet könyvébe, a mely van írva a gondolat és az elme az Atya, és amelyet a parancsnoklás érthetetlen, mivel alapítása előtt a totalitás. Senki sem tudja ezt (könyv)-re, mert ki számára, aki venné, és a slain.2 (Isa 05:21, Mt 18:10; 1PS 17:15, Alexandriai Kelemen, Stromata, V.6 : "A Fiú azt mondják, hogy az Atya arcát, hogy a kinyilatkoztatója az Atya jellemének az öt érzék által ruha maga a test"; 2anti-gnosztikus)
9. Senki sem azoknak, akik megbízható a megváltást is nyilvánvalóvá váltak, kivéve, ha ez a könyv azért jött, hogy a közepén. Ez az oka annak, irgalmas és hű-egy Jézus!-türelmesen elviselni a szenvedést, hogy ezt a könyvet, mert tudta, hogy halála az élet a many.1 Csakúgy, mint a vagyonát az elhunyt mester a birtok titkos marad, amíg a hagyaték nyitva van, így is az egészében rejtve maradtak mindaddig, amíg az Atya a totalitás láthatatlan volt-e egyben, amelyen keresztül minden dimenzióját származnak. Ez az, amiért Jézus megjelent, felöltözve abban a könyvben. (Jel / Ap 5:1-5; 1anti-gnosztikus)

10. Ő volt szögezve a crossbeam1 annak érdekében, hogy közzéteszi a pátens az Atya a kereszten. Ó fenséges tanítás, úgy, hogy megalázta magát a halálig, miközben öltözött az örök életben! Levetkőzött ki a rongyból halálozási annak érdekében, hogy ne ezt a elpusztíthatatlanság ezek egyike sem rendelkezik hatáskörrel, hogy tőle. Belépő az üres terek a rettegés, ő hozta oda azoknak, akik már értékesített az amnézia. (Ph 75) eljárva az elismerést és a tökéletességet, amit hirdetett mi van a szívében [az Atya, annak érdekében, hogy] bölcs, aki másolatot kap a tanítás. De azok, akik azt az utasítást az él, írva ebben a könyvben az élet, akik tanítják magukról, és akik magukat az Atya újra visszatér hozzá. (1anti-gnosztikus: Tr. 6 refs.)
11. Mivel a tökéletesség teljességének van az Atya, akkor szükséges, hogy minden emelkedik néki. Ha valaki felismeri, megkapja a dolgokat, amelyek a saját és összegyűjti őket magának. Mert aki járatlan egy hiányzik, és mi nem rendelkezik nagy, hiszen mit is hiányzik neki, aki rávenni, hogy tökéletes. Mivel a tökéletesség teljességének van az Atya, akkor szükséges, hogy minden emelkedik néki. Így minden egyes embert kap magát. (Mt 5:48)

12. Ő előre írva rájuk, miután kész ez az ajándék azok számára, akik alakult belőle. Azok, akiknek a neve is foreknew mind hívják a végén. Így, aki felismeri az ő neve által beszélt Atya. (I-Sam 03:10, Lk 19:05) Mert akinek nevét nem beszélt még járatlan. Hogy valóban lehet valaki hallgat, akinek a neve nem hívják? Mert aki továbbra is járatlan végéig egy koholmány a feledés, és eltűnnek vele. Egyébként miért van valójában nincs neve e nyomorult, és miért ne figyelmet a hívást?
13. Így valaki ismerős van felülről. Mikor hívják hallja és heeds és visszatér hozzá, aki hívott, növekvő neki. És rájön, hogy ki az, hogy felhívja őt. Elismerve ő nem az akarat az, aki hívott. Azt akarja, hogy kedvében, és a nyújtott pihenés megkapja a neve az Egy. Aki felismeri, így rájön, hogy honnan is jött és hová megy. Úgy érti, mint aki részeg volt, és aki lerázta magáról a részegség, és visszatért a fiú, meg egyenesen azokat a dolgokat, amelyek a saját. (Th 28)

14. Ő hozott vissza sok zavart. Elment, mielőtt azokat a tereket, amelyen keresztül a szívük is vándoroltak a tévútra megy, mivel a mélysége Aki magában foglal minden dimenzióban aki saját maga nem terjedt ki. Ez egy nagy csoda, hogy ők voltak az Atya nélkül elismeri őt, és hogy képesek voltak térni hozzátok, mert maguk sem tudták felfogni, sem ismerte fel, akiben voltak. Mert így az ő akaratából még nem alakult ki magában. Mert nyilatkoztatta ki magát, hogy minden az ő emanationso lenne egyesítése vele elismerést.
15. Ez megismerkedett az élő könyvet, amelynek a végén ő kijelentette, az örök-oneso, mint az ábécét az ő kinyilatkoztatás. Ezek nem a magánhangzókat nem is mássalhangzó, úgy, hogy valaki olvassa őket, és gondolom, az üresség, hanem ők az igazi ábécét, amellyel azok, akik elismerik, hogy maguk is fejezik. Minden betű egy tökéletes gondolat, minden betű olyan, mint egy teljes könyvet írt az ABC egység az Atya, aki beírja az örök-is, hogy az ő ábécé esetleg ismeri az Atyát. (Zsolt 139:16, Rev / Ap 1:8)

16. Bölcsessége elmélkedik a Meaning-tanítását fejezi ki, az ő ismerősének kinyilatkoztatta-a méltóságához koronázza meg-örömében egyesíti az it-dicsősége magasztos it-s megjelenése nyilvánul meg, ő kapta meg nyugalmát, hogy szereti-embodied1 it-a hitét, hogy magukévá teszik. (1definitively anti-gnosztikus)
17. Így a Logosz az Atya kerül a totalitás, mint a gyümölcs a szíve, és az arc-forma az ő kezdeményezésére. De támogatja őket, s atones őket, és ráadásul ő vállalja az arc-formáját mindenki, tisztító őket, így vissza-belül az Atya, a Mother, Jézus végtelen jóság. Az Atya leleplezi mellén, 1, amely a Szent Szellem, felfedi a titkát. Az ő titka az ő Fia! (Ph 20b) Így révén compassions az Atya az örök-is ismeri őt. És többé már nem a nehéz munka keresésére, mert az Atya és a nyugalom benne, elismerve, hogy ez a nyugalom. (1Odes Szent Salamon, 08:17, "Saját mell készítettem nekik, hogy esetleg inni az én szent tej és élő ezáltal", lásd még Óda 19)
18. Miután feltöltik a hiányosságot, s feloszlatta a schemeo. A rendszer ezt a világot, amelyben szolgált, mint egy rabszolga, és hiány van a helye az irigység és a veszekedés. Mégis az a hely egységének tökéletes. Mivel a hiány azért történt, mert az Atya nem ismerték, azt követően, amikor az Atya ismeri ott nem lehet hiány. Csakúgy, mint a tudatlanság: ha valaki tudni, a tudatlanság feloldódik önmagában és úgy is, mint sötétség szertefoszlik, amikor a fény ragyog, így is hiány eltűnik, ha tökéletességre megjelenik. Így attól kezdve nincs több program, hanem inkább eltűnik a fúziós egységének. Mert most az érintettség kerül sor megegyezik abban a pillanatban, amikor a fúziós tökéletesíti a terek. (Th 61B)

19. Mindegyik kap magát egyesítése, és meg kell tisztítani az sokasága hozzátok egységet ismeretségi rabló ügyet magát, mint a láng, sötétség és fény, és a halál az élet. Mivel ezek a dolgok így történt mindannyian, helyénvaló, hogy úgy gondoljuk, a totalitás, hogy a háztartás legyen szent és néma egységéért. (Zsolt 46:10, Zak 2:13)
Írjon be szöveget, adjon meg webhelycímet vagy fordítson le egy dokumentumot.
Mégse
Meghallgatás
Olvasás fonetikusan
angol-magyar fordítás
20. Olyan ez, mint olyanok, akik mozogni üvegek a megfelelő helyeken, hogy a nem biztonságos helyeken, hol vannak törve. És mégis, az a ház ura nem szenvedett semmilyen veszteséget, hanem örültek, azok számára egészségtelen üvegek váltották fel ezeket, amelyek teljesen tökéletes. Ez az ítélet, amely fentről érkeznek, mint egy kétélű kard készült vágni erre-arra, mint mindegyik megítélni. (Jel / Ap 1:16)

21. Ott jött a közepén a Logosz, amely a szívében, akik kifejezetten azt. Ez nem volt egy egyszerű hang, hanem ő lett a body.1 nagy zavar fordult elő tégelyek-a lo néhány ürítette, másokat töltött néhány szállította, másokat felborult, egyesek megtisztulnak, mások törött volt. Minden a terek quaked voltak izgatottak, miután sem a rendezés, sem a stabilitás. Zavart volt kín, hogy nem igényes, mit tegyek, szomorú, és siránkozik, és shearing2 a megértés semmi. (1anti-gnosztikus; 2Lev 19:27 és Num 06:05)
22. Aztán amikor közeledett elismerése annak minden kisugárzását, ez volt a megsemmisítése zavart, ami volt, kiürült a semmibe. Az igazság jött közepette, és minden kisugárzása elismert és magáévá tette az Atya az igazság és az egyesült vele egy tökéletes hatalom. Mindenkinek, aki szereti az igazságot tulajdonít magának, hogy a szája az Atya a nyelvével történő befogadásával, a Szent Szellem. (Ac 2:1-4) Az az igazság, a szája az Atya, a nyelvét is a Szent Lélek csatlakozott neki igazat. Ez a kinyilatkoztatás az Atya és az ő önálló megnyilvánulása, hogy örök-is. Ő mutatta titkát, elmagyarázza az egészet. (Th Prolog/108)

23. Mert aki a létező-One, kivéve az Atya egyedül? Minden méret a sugárzások, elismert jön elõ a szívét, mint fiai egy érett személy, aki ismeri őket. Minden, akit az Atya szül kapott már korábban sem formo sem nevet. Aztán jöttek létre az ő én-tudat. Bár valóban voltak az agyában, ők nem ismerik őt. Az Atya azonban tökéletesen ismeri az összes méretet, amelyek benne.
24. Valahányszor kívánja, bárkivel nyilvánul kívánja, alkotó őt és elnevezési neki. És ad neki egy nevet, az általa okozott neki, hogy jöjjön létre. Mielőtt jöttek létre, ezek biztosan voltak járatlan vele, aki vágású őket. Nem mondom azonban, hogy azok, akik még nem jött létre a semmiségeket, de inkább azt megelőző léteznek benne, akik a kívánják váljanak, amikor vágyik, mint egy szezon még csak most jön. (Ph 1) Mielőtt bárki is nyilvánvaló (az Atya) tudja, mit hoz elő. De a gyümölcsöt, hogy még nem nyilvánvaló nem ismeri, sem teljesít semmit. Így minden dimenziójában magukat léteznek az Atya, aki létezik, akitől előjönnek, és aki létrehozta őket nektek magát, ami nem. (Th 19)
25. Aki nem rendelkezik root is hiányzik gyümölcsöt, de még mindig úgy gondolja magában: "lettem, így az elhalálozás-mindent, hogy a (korábban) nem (még) létezik, (később) a nem (már nem) létezik."1 Mi ezért nem az Atya vágya, hogy egy ilyen ember gondol magáról?: "Én már, mint az árnyékok, és a fantomok az éjszaka!" Ha a hajnal ragyog rá, ez a személy megállapítja, hogy a terror, amely magához ragadta őt sem volt. Ők voltak tehát járatlan az Atya, mert nem íme neki. Ezért ott történt terror és a zűrzavar és a gyengeség és a kétség és a megosztottság, megtévesztés és a sok üres fikciók munkahelyi ezeken keresztül. (1Wisd 02:02, "Mi születtek puszta véletlen, és a továbbiakban is kell, mintha mi soha nem volt", Victor Hugo, Nyomorultak: "Mondtam létezik születésem előtt? Nem Shall I, halálom után? Nem ")
26. Olyan volt, mintha elsüllyedt az alvás találták magukat bajba álmok, akár menekülő valahol, vagy powerlessly folytató más, vagy fúj a verekedéseket nyilvánított, vagy maguk is szenvednek fúj, vagy alá egy magas helyre, vagy vitorlázás a levegőben szárnyak nélkül . Néha úgy tűnik, még akkor is, ha azokat megölték, bár senki nem folytat velük, vagy ha ők maguk gyilkolt a szomszédok hiszen sullied a vérüket. (James Joyce, Ulysses, 2: "A történelem ... egy rémálom, amelyből próbálom ébren")

27. Aztán eljön a pillanat, amikor azok, akik mindezt elviselni felébrednek, már nem látni minden baj-mert azok semmibe. (Th 2) Ilyen módon azok, akik kitaszít a tudatlanság, mint az alvás és úgy vélik, hogy semmi, sem figyelembe véve a különböző rendezvények, mint a valódi, hanem hagyva maga mögött, mint egy álom az éjszaka. Felismerve az Atya hozza a hajnal! Ez az, amit minden egyes tette, alszik az idő, amikor ő volt járatlan. És így, így ébresztett, jön az elismerés. (Isa 29:7-8)
28. Mennyire jó az a személy, aki visszatér magát, és felébred, és boldogok, kinek vak szemét is nyitva! És a Lélek utánaszaladt, feltámasztását rá gyorsan. Kiterjesztése a kezét annak, aki volt borulva a földön, felemelte őt a lábán, aki még nem merült fel. Most elismerését amely a megértés révén az Atyát és a kinyilatkoztatás az ő Fiát. Ha egyszer már látta és hallotta őt, biztosít számukra az íz és a szag és érintse meg a szeretett Fiam. (Az öt érzék: anti-gnosztikus!; Th 19)

29. Amikor megjelent, és azt mondta nekik, az érthetetlen Atya, lehelte be them1 mi van a gondolat, hogy csinál a kezdeményezésére. Sok kapott a fény, és visszatért hozzá. De a materialisták voltak az idegen és nem íme az ő képére, sem ismerte fel, de ő jött oda incarnate2 formájában. Semmi sem akadályoz útját-a elpusztíthatatlanság is rendíthetetlen. Továbbá azt hirdette előre azt, ami az új, kifejező mi van a szívében, az Atya és hozza oda a hibátlan Logosz. (1Lásd ??????? a Jn 20:22 [LSJ, Biblio. 22: "a fúj"], továbbá Gen 02:07; ódákat Szent Salamon, 18:19 - "A legtöbb nagy lélegzett be őket "2anti-gnosztikus, Jn 1,14)
30. Fény beszélt a száját, és a hangja szült life.1 adta nekik a gondolat, a bölcsesség, a könyörületesség, az üdvösség, a Szellem a hatalmat a végtelen és a kedvesség az Atya. Ő eltörölte büntetés és gyötrelem, 2 ezek okozta, hogy néhány, aki szükség van a kegyelem, hogy letér az arcáról a zavart és bondage. És hatalma kegyelmet nekik, és megalázta őket ismeretség. (1II-Sam 23:02; 2Lk 23:34, Jn 8:2-11!)

31. Ő lett az utat azok számára, akik eltévedtek, megismerkedett a tudatában, felfedezés, akik igyekeznek, a stabilitás ingatag, és a makulátlan tisztaság azok számára, akik tisztátalanná.

32. Ő a pásztor, aki maradt a 99-juhok, amelyek nem vesznek el, annak érdekében, hogy menjen keres e-amely eltévedtek. És ő örült, amikor megtalálta. 99 olyan szám, amely countedo a bal oldali, ami egybevágott azt. De ha 1 egészül ki, a teljes összeget átadja a jobb kezét. Így van ez, aki nem rendelkezik az egyik, amely az egész jobb-elveszi a bal, ami hiányos, hogy át azt a jogot, és így a szám 100 lesz. Most, a jelentése belül ezek a szavak az Atya. (Mt 18:12-13, Th 107)
33. Még szombaton is dolgozott a juhok, amelyek nem találta beleesett a gödörbe. Ő vissza a juhok életre, hozza fel a gödörbe, úgy, hogy fiai a szív-megértés felfedezni ezt a szombatot, amikor a munkáját a megváltás soha nem szűnik, és így lehet beszélni, ez a nap, amely fölött, amely nincs éjszaka, és a tökéletes világosság, amely soha nem nyugszik le. (Mt 12:11, Th 27/34, Ph 142)

34. Beszélj tehát a szíveteket, mert akkor ez a tökéletes nap, és benned lakozik e maradandó fényt. Beszélnek az igazságot azoknak, akik keresnek, és az ismeretségi kör nektek, akik zavartan vétkeztek. Támogatás azoknak, akik megbotlanak, el kell jutnia a kezét a beteg, a takarmány, akik éheznek, hogy pihenés a fáradt, felemelje azokat, akik akarjanak fel, felébreszteni azokat, akik alvás-a van a bölcsesség, hogy megmenti! (Mt 25:31-46!)
35. Így ereje nő akcióban. Adj figyelmet magatokra, nem lehet érintett e más dolgokat, amelyek már leadott ki magukat. Nem térnek vissza, hogy mi van regurgitated, nem lehet molyrágta, nem lehet férges-a már leadott, hogy ki. Ne legyen egy hely az Ördög, az akkor már kiesett neki. Nem erősítik azokat a dolgokat, amely az Ön megbotlik és elesik. Így a becsületesség!

36. Valakit, aki megszegi a Tóra árt magát, mint az ítélet árt neki. Mert ő nem tetteit illegálisan, mivel ő az, aki nem igaz tetteit kedvéért mások. Ne ezért elhatározásából az Atya, mert tőle. Mert az Atya kedves, és a dolgok jó az ő kezdeményezésére. Ő tudomásul vette, amit a tiéd, így előfordulhat, nyugalmat magatok illetően az ilyen dolgokat a saját gyümölcsét el kell ismerni, akiknek vannak. (Jn 16:28, Lk 6:43-44)
37. A fiai az Atya az ő illata, mert ők a türelmi az arca. Ezért az Atya szereti az illata, és nyilvánul meg mindenhol. És keverik össze számít, 1 is megadja az illata a napvilágot, és az ő nyugalomban azt magasztalja, hogy mint minden hasonlóvá, és minden hangot. Mert nem a fülébe, hogy lélegezzük be az illat, hanem a breath2 van a szaglás és felhívja, hogy az önmagunkkal és így van valaki megkeresztelkedik az illata az Atya. (1anti-Gnostic!; 2spirit; Ph 118)
38. Így húz a kikötő az ő eredeti parfümöt, amely már kihűlt, nektek az a hely, ahonnan ez jött. Ez volt ami a lelki formájában vált, mint a hideg víz átható laza a talaj, mint hogy azok, akik látni azt hiszem, hogy legyen szennyeződés. Aztán utána, amikor a meleg és illatos szél fúj, újra elpárolog. Így hidegség eredmények szétválasztás. (Th 11, Ph 86) Ezért a hű-One jött-eltörlésére körzet és hozza a meleg egész szeretet, hogy a hideg nem térhetnek vissza, hanem ott kell lennie a egyesítésének tökéletes gondolat. Ez a Logosz az evangélium a megállapítására, a teljességet, akik várják az üdvösséget, amely származik a magas. Tartós, a remény, akik várják, akiknek a képmása az a fény, amely nem tartalmaz árnyék-abban az időben, amikor a teljességet végül jön. (II-Pet 3:3-13, Ph 85 / 112)

39. A hiány az ügy nem származik át a végtelenségig az Atya, aki eljött az idő elégtelensége, bár senki sem tudta megjósolni, hogy az elpusztíthatatlan érkeznek ezen a módon. De a mélység az Atya bőven, és a gondolat, zavart nem volt vele. Ez a téma az eső elterült, ez egy pihent a témához kell meghatározni egyenesen az egyik lába, abban, hogy talált-Ez az egyik, aki eljött hozzátok vissza. A bevallás neve: Metanoiao! (Mk 1:04 15, Tr 28)
40. Ez az oka annak elpusztíthatatlanság lehelte oda-után kutassunk a vétkesnek, hogy ő volna nyugalmát. Mert megbocsátani, hogy maradhatott a fény, a Logosz a teljességet, a hiány. Így az orvos siet az a hely, ahol betegség, mert ez a szíve vágya. De aki nem, nem elrejteni azt, aki birtokolja, amit kell neki. Így a teljességet, amelynek nincs hiány, újra feltölti a hiánya. (a Diatessaron [150 AD]: "Ha szenved, [Krisztus] azt mondja, hogy ott az orvos siet")

41. (Az apa) adta magát, hogy újra akit nem rendelkezik, annak érdekében, hogy ezáltal is kaphat kegyelmet. Abban az időben az ő hiánya nem volt kegyelem. Így bárhol a kegyelem hiányzik, nincs kisebbrendűségi. Abban az időben, amikor megkapta ezt a kicsiség, amit nem volt, 1 (majd az Atya) kiderült, hogy neki egy teljességet, amely ezt a megállapítást a fény az igazság, hogy virradt rá a unchangeability. Ezért a Krisztus hívták maguk között, hogy azok kapnák vissza. Ő megkeni a szent olaj azoknak, akik bajba. (Th 2) A kenet az együttérzés az Atya, aki irgalmas rájuk. Mégis, akiket ő felkent azok, akik perfected2. (1Mt 18:04, Th 21/22/46, Tr 8; 2Mt 05:48, Ph 28)
42. A tégelyek, amelyek tele vannak azok, amelyek nem sealedo. Mégis, amikor a tömítőanyag megsemmisült, egy korsó szivárog. És az oka annak, hogy kiürített az, hogy nincs a tömítőanyag, mert akkor valami dinamikája a levegő elpárolog meg. De semmi sem üríteni, ha a tömítés még nem távolították el, semmit sem szivárog el, hanem a tökéletes Atya újrafeltöltésekor bármi is hiányzik.

43. Ő jó. Ő ismeri a palánta, mert ő az, aki ültetett őket a paradicsomban. Most a paradicsom az ő birodalma pihenésre. Ez a tökéletesség a gondolat, hogy az Atya, és ezek azok a logoio az ő meditáció. Minden egyik logoi a termék az ő egységes elhatározásuk kinyilatkoztatása az ő jelentése. Miközben még mindig a mélyben a gondolkodása, a Logos volt az első, hogy jöjjön oda. Továbbá elárulta őket egy arra, hogy kifejezi az egyedi logók a néma türelmi nevű gondoltam, mert ott létezett válását megelőző nyilvánvaló. Így történt, hogy (a Logosz) volt az első, hogy előjönnek, amikor úgy tetszett az akaratát, aki tervezte. (Jn 1:1)
44. Most a elhatározásából az Atya az, amely pihen a szíve, és tetszik neki. Semmi sem létezik anélkül, hogy őt, sem semmit nélkül előfordulhatnak a elhatározásából az Atya. (Zsolt 139:16, Pro 20:24, Jn 5:19) De az ő akaratából egyaránt beláthatatlanok. (Isa 40:13) Ő akarat az ő imprint1, és senki sem tudja meghatározni, hogy sem előre, annak érdekében, hogy irányítani. De valahányszor végrendeletek, amit végrendelet létezik, még ha a látvány nem tetszik nekik. Ők semmit előtt Isten arcát és az akarat az Atya. Mert tudja, a kezdet és a vég az összes közül, a befejezéshez akkor adott nekik szemtől-szembe. Pedig a cél az, hogy megkapja megismerkedett Ez-One, aki hidden.2 Most ez az Atya-e-egy, akitől az elején jött elő, ez-az egyik, akinek ezeket vissza kell küldenie, akik előjöttek belőle. (Th 77) Mégis azokat nyilvánvaló a dicsőség és öröm az ő neve. (1Cop i "nos, azaz a Gr. ?????: világít." lábnyom "2Clement Alexandria, Stromata, V.6:" Miután lesz a Fiú és a Friend, [a tanítvány] most feltöltik a telhetetlen szemlélődés szemtől szemben ")
45. Most a neve az Atya a Fiú. Először nevezte, aki előjött a maga, és aki maga is. És ő nemzette őt, mint a fia. Ő adományozta a saját neve rá. Ez az Atya, aki a szívét rendelkezik az összes dolgot. Már a neve, ő a Fiú, aki látható. Mégis az ő neve transzcendentális-mert egyedül a rejtélyt, a láthatatlan, ami rajta keresztül jön a fülét teljesen tele vele. (Mt 1:21, Lk 1:31, Jn 17:6-26!, Ph 11!)

46. Hiszen valóban a neve az Atya nem beszélt, még inkább nyilvánul meg, mint a fia. (Jn 17:6) Ennek megfelelően nagy a neve! Ki ezért is hirdetik a neve neki, a legfelsőbb neve, kivéve, békén, amelynek neve ez, együtt a Sons of a neve?-e az, akinek a szíve a neve az Atya pihen, és akik maguk is nyugalom az ő neve. Mert az Atya megváltoztathatatlan, ő az egyedül, aki nemzett neki, mint a saját neve, mielőtt az örök-vágású is, hogy a neve az Atya Úr lenne a fejük felett-e, aki valóban a neve, biztos Parancsára a tökéletes teljesítmény. (Ex 03:14, Th 13; 1Lao Tse, Tao A Ching, 1: "A név, amely lehet neve nem az örök név.")
47. A név nem csupán üres fecsegés, és nem is csak a terminológia, hanem ez transzcendentális. Ő egyedül nevezte, csak õ látta, egyedül ő a hatalom, hogy adjon neki egy nevet. Aki nem létezik, nincs neve, milyen neveket adnak, hogy semmik? De ez a meglévő, az létezik, valamint az ő neve. És az Atya egyedül ismeri őt, és egyedül ő nevét neki.

48. A Fiú az ő neve. Nem tartja őt rejtve, mint egy titkos, hanem a Fiú jött lenni, és (az Atya) egyedül nevezte. Így a név tartozik az Atya, úgy, hogy a neve az Atya a Fiú. Hogyan egyébként részvétet találni egy nevet, kivéve az Atya? A mindezek után, valaki azt mondja a társának: "Aki tudott nevet adni valakinek, aki létezett előtte?-as, ha a gyermekek nem kapnak, így a nevüket, akik a nekik született!"
49. Először is, ezért indokolt, hogy úgy gondoljuk, ebben a témában: mi a neve? Valóban (a Fiú) a neve, így ő a neve az Atya. Ő a létező az Úr nevében. Így ő nem kapta meg a neve a kölcsönt nem mások, a minta szerint minden személy, aki kell létrehozni a szíve. Mert a gőgös neve. Nincs senki más, aki adományozta rá, de ő volt a megnevezhetetlen és kimondhatatlan volt, amíg az idő, amikor Ő, aki tökéletes adott kifejezést, hogy (a Fiú) egyedül. És ez (a Fiú), aki a hatalom, hogy kifejezze az ő neve, és őt látni. Így tetszett (az Atyának) a szíve, hogy a kívánt név legyen az ő fia, és ő adta a nevét neki-Ez-One, aki előjött a mélység.
50. (A Son), aki titokban, tudva, hogy az Atya jóságos. Éppen ezért (az Atya) hozta ezt, egy oda-, hogy ő szólhasson az uralom és az ő helyét a pihenés, ahonnan jött, és teszi dicsőség a teljességet, a felség az ő neve, és a kedvesség a Apa. Ő beszél a birodalom, ahonnan mindegyik jött és mindenki, aki ki attól a helytől ennélfogva úgy sietett vissza nektek még egyszer, hogy megosszák a fogadó anyagát azon a helyen, ahol állt, 1 átvevő az íze annak a helynek , fogadó táplálkozás és a növekedés. És a saját uralma pihenés az ő teljességében. (1Th 28)
51. Tehát az összes kisugárzását az Atya plenitudes, és a forrás minden ő kisugárzását belül van a szíve őt akitől minden virágzik. Ő ajándékozta sorsukat rájuk. (Zsolt 139:16, Pro 20:24, Jn 5:19) Így van minden egyes sor nyilvánvaló, úgy, hogy a saját meditációs őket [vissza] az a hely, ahol közvetlen a gondolat. Ez a hely a forrás, amely kiemeli őket végig a magasban az ég az Atyához. Ezek eléréséhez vala a fejét, ami lesz a pihenésre. És ők magukévá ahogy közeledik hozzá, oly módon, hogy azt mondják, hogy partaken az arcát ölel. De ők nem így nyilvánul meg a felmagasztaló magukat. Ők sem hiányzik az az Atya dicsősége, és nem is gondolnak rá, mint hogy elcsépelt, vagy keserű, vagy haragos. Hanem ő jóindulatú, higgadt és kedves ismeretében minden dimensionalities előtt jönnek létre, és amelynek nincs szüksége épülésére.
52. Ez az a forma, akik maguk is tartoznak a nagy keresztül a pompás a mérhetetlen, mert várja az egyedi és a Perfect-One, aki maga is ott őket. És nem száll vala a lakhelye a deado. Ők sem a féltékenység, sem jajveszékelés, sem halálozási van köztük, hanem azok pihenés benne, aki pihent. Ők sem zavarta, sem ördögi vonatkozó igazságot, hanem ők maguk az igazságot. Az Atya belül van, és ők az Atya, tökéletesítette, és tette oszthatatlan az igazán jó, nem megfelelő a semmit, hanem az adott pihenésre és frissül, a Lélek. És követniük kell a forrást a szabadidős, ezen belül akit root található, és aki kárt egy lélek sem. Ez az a hely, a hála, ez a hely! (Jn 17:21-23, Ph 102)
53. Miért hagyja, hogy a fennmaradó megérteni a helyükre, hogy nem megfelelő a számomra, miután a birodalmában nyugalom, bármit is mondani tovább. De belül, szíve mélyén, hogy leszek-örökre fordítani az Atyához a totalitás, együtt azokkal igaz Brothers and Sisters akire árad a szeretet, az Atya, és akik közül nem hiányzik neki. Ők azok, akik valóban nyilvánvaló, hogy az igaz és örök élet és beszélt a tökéletes világosság, mely tele van a mag az Atya, és aki a szíve és a teljességet, és a kit lelke örül, dicsőítjük őt akit léteznek. Ő jó, és az ő fiai és leányai tökéletes és méltó az ő neve. Mert a gyerekek ilyen jellegű, hogy ő az Atya akarja.
Megjegyzések igazság

A fordítást az evangéliumi igazság az egybehangzó azzal, hogy a Thomas és Philip, és ezért szó tárgyalt a kiegészítő nincs duplikált itt. Online vannak (1) a kopt szöveg: Az evangélium igazság, (2) Kendrick Grobel részletes szöveges kommentár (Biblio.16) és (3) előzetes változata egy újabb rendkívüli szöveg a Nag Hammadi könyvtár, amely szintén a Valentine: A Supremacy.

Ismeretségi kör (4): lásd a elismerése Th Notes.