Minden egyes kor embere kereste a betegségek okát.

   A keresztények szerint alapvetően Isten büntetése; minél hatalmasabb, annál nagyobb az elkövetett bűn.

   A gnosztikusok a betegséget illúziónak látták. Szerintük a Szellem az egyetlen valóság, és a Szellem nem lehet beteg. Mentessé kell válni a fizikai világ, a test látszatvalóságaitól, fel kell ébredni az álomból, eggyé kell válni a Szellemmel, és a szenvedés megszűnik.

   A buddhisták a betegséget a megnyilvánult világban elkerülhetetlennek tartják.

Közeledik a Mágikus Pillanat, amikor dönteni kell: merre tovább. Mindenki megkapja a kérdést, és az azonnali válasz határozza meg további Sorsunkat, egyéni és kollektív szinten egyaránt. Merthogy a sok összeadódott ‘IGEN’ energiája gondoskodik az Emberiség és a Bolygó fényes jövőjéről, míg a ‘NEM’-ek a sötét oldal hatalmát erősítik.
Mindenkinek, elkerülhetetlenül választ kell adnia – méghozzá hamarosan. Hiába hangsúlyozod, hogy békére, harmóniára vágysz, ha közben félelmeiddel, szorongásaiddal, kétségbeeséseddel az evolúciós folyamatot akadályozod, így az ellenerőknek kiszolgáltatva éretlen, befolyásolható lényedet. A jelenkor energiái fokozottan támogatóak: minden adott ahhoz, hogy “befogadjuk” a hívószót, és hozzálássunk a tudatos felkészüléshez.

A csönd hatalma A spiritualitás nem azt jelenti, hogy divatos könyvekbe burkolózva kizárod magad a Valóságból. Még csak nem is hangzatos előadások fanatikus látogatásáról szól. A spirituális út – ha őszinte -, olyan, mint egy ima. Befelé fordulásra hív, és őszinte önszembesülésre. Változásra és tudatosodásra inspirál. Egyre mélyebbre húz a Szívedben, miközben elméd akarnokságát, egód törekvéseit áttranszformálja fénnyé és alázattá.

Reményik Sándor
Tündérfok

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Ne feledkezz meg a színes kövecskéről, amit az út elején a kezedbe nyomtam, és ami csak a tiéd. Tőlem kaptad, hogy mindig tudd, ki vagy. Azért adtam a követ, mert az nem romlik el soha. Bele van írva az üzenetem, varázshatalmad titkos jelmondata. Szorítsd, és őrizd a markodban! Akármi történik veled, a varázskő megment téged minden bajtól, veszedelemtől. Ha megérted, mi van beleírva."
 

Müller Péter

 

Mi van az emberek között?... Maga nem tudja még, hányféle kapcsolat van, az emberek négy-öt fogalommal gondolkoznak, van barátság, szerelem, rokonszenv, bizalom... De van más is, aminek nincsen neve. Van titkosabb és érthetetlenebb kapcsolat is, ami nem barátság, nem is szerelem, s mégis olyan forró és eleven, hogy nem lehet kitérni előle.

Márai Sándor

 

""-Nem olyan borzasztó az, Teofil. 

Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... A sebesült felnyögött. Szemei lázasan remegtek. -De az élet! Soha többet nem látni az erdőt, és nem hallani a madarakat! Pedig az élet olyan szép Nuca... -Itt maradsz te Teofil ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek. Nincs több bajod az emberekkel. Te hinted éjszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel.

Mindenkinek megvan a maga társa. Mintha a két lélek egy volt volna, ott, ahonnan minden élet ered, s két testbe osztottan fújták volna alá, hogy itt éljen a földön, ezen a rendetlen csillagon. S a két léleknek keresnie kell egymást. Meg kell találnia egymást, különben örökre hiányzik a szívének a fele. S ha meg nem találja egymást, s nem a maga felével egyesül, holtáig érzi a tévedését, szívének a hiányosságát, csonkaságát."

Gárdonyi Géza

 

"Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne.

 Váci Mihály:

Szelíden, mint a szél

Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg - nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
- fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak, s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.

Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tűnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik.

Wass Albert: Hagyaték (részlet) „ – A jó, ha útjára engeded, mindig legyőzi a rosszat – Mondta mély dörmögő hangon az öreg, mint ahogy a fény legyőzi a sötétséget. Mondom, ha útjára engeded. Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a fényt, odatükrözi, ahova irányítod. A tiszta tükör. Vakult tükörben elvész a napfény, gyerek. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennek Isten megteremtett, s akkor tied lesz az Ő jóságos ereje, tied lesz mindég, továbbsugárzása… Nehéz ezt felfogni, tudom – tette hozzá kis szünet után -, pedig ebben rejlik a nagy titok… Micsoda titok?

Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat.

S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor.

Csak mentem-mentem, azt sem tudtam, merre, azt sem tudtam, hová. A szívemen, mint valami szorító kígyó, vonaglott a fájdalom.
	Gárdonyi Géza

 

XIV. Dalai Láma:
Korunk paradoxona

Nagyobb házak, kisebb családok;
Több háztartási gép, kevesebb idő;
Több végzettség, kevesebb ész;
Több tudás, kevesebb bölcsesség;
Több szakértő, több probléma;
Több gyógyszer, kevesebb egészség.

A holdra mentünk és visszajöttünk,
De az új szomszédhoz át nehezen jutunk.
Több számítógép több adattal
Több másolatot készít mint valaha,
És mi egyre kevesebbet érintkezünk.

Sok mennyiség és kevés minőség,
Gyors étel és lassú emésztés,
Nagy emberek és kicsiny jellemek,
Magas profit és sekély kapcsolatok.

Ahogy így látta szemei előtt a fákat, elgondolkozott. Mire megnőnek, lombot eresztenek: eltelik az idő, munkával, rendre. S az idővel együtt elmúlik a világ is, ez a zaklatott, békétlen, szomorú világ és a fákkal együtt másik világ nő fel. Aki majd abban a világban él s jár ezek alatt a fák alatt, az békés, szabad és boldog ember lesz megint, mint amilyenek a régiek voltak. Akik olyan fáról szedhették a gyümölcsöt s olyan fák árnyékában pihentek, amit apáik ültettek s nagyapáik, küzdelmes időkben mindig.

Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el. ”
(Elisabeth Lobber)"Azt mondod, látod és azt mondod, érted.

A szeretet egy madár.
Amikor kalitkába zárjuk,
Emberi szeretetnek hívjuk.
Ha megengedjük neki,
Hogy a mindent átható
Tudat égboltján repüljön,
Akkor isteni szeretetnek hívjuk."
(Sri Chinmoy)

"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle."
(Márai Sándor)

Soha senkinek se engedd,
Hogy megnyirbálja
Arany álmaid ezüst szárnyait.

Tóth Beáta Mária Csak egy mezőt Ha tehetném, tőled egy mezőt kérnék... Az sem baj, ha nincs patakja Vagy madár nem dalol rajta Csak végtelen legyen a tér Hol szemem szabadon él S Napba nézve hagynám el én Szívem, lelkem minden könnyét Te hátrább lépnél, s onnan néznéd Hajammal hogy játszik a szél És ha látod, hogy készen állok Hogy felvállaljam a világom Szótlan fogd meg a kezem Hogy nyugalmamba így vezess S ha eső hullna, az sem baj Csak vinnél egyszer el oda Hol könnyeim esővel vegyítve A mező földjébe temessem el Az sem kell, hogy velem ázz Csak távolról vigyázz rám S ha látod, hogy készen állok Hogy felvállaljam a világom Egy kis virágot tűzz hajamba Hogy így hozhassam el magammal A mező nyugalmának apró fényét Hogy ránézve megtaláljam az érzést Ha megint rám borulna az árnyék...

A lótuszról:
E nemes virág jellemzi a tökéletes ember lelkét,
mivel a mocskos iszapból emelkedik a magasba,
és ott a napfényben tárja ki szeplőtlen tisztaságát
a legyőzött sötétségtől megszabadulva."
(Csou Tun-ji, 1017-1073)

A lótuszról:

Wass Albert: Alkonyati rózsák


Mikor az élet mámoros királya
kékes palástot öltve elhaladt,
rejtelmes, égő kelyheit kitárja
a rózsaszínű őszi alkonyat.
Ó délibábos alkonyati rózsák...
Ó őszbe szálló, szép álom-hajó...
szökött napunkat újra visszahozzák,
csak hinni kell, csak hinni, hogy való...
Mikor a fátylas őszi hervadásra
reá-lehel az alkonyat varázsa,
a múlt nyaránál fényesebb a fény...
Az elmúlást ki soha sem csodálta,
akinek nincs egy délibábos álma:
Szegény a lelke, jaj, nagyon szegény...

Életművészet

“Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.